D.Wilkerson: A látás (1974) 2.

Szakszervezetek szemben a problémával

A szakszervezeteknek újabb okokból kifolyólag kell majd tartózkodniuk a sztrájktól. Az alkalmazottak többé nem engedhetik meg maguknak, hogy akárcsak egy hétre is beszüntessék a munkát. A kormány keményen lép majd fel a sztrájkolókkal szemben, s a sztrájkoló szakszervezeti tagoktól megvonja az élelmiszerjegyeket és más nekik járó juttatásokat. Az infláció újabb krízishelyzetet teremt a dolgozók és a vezetők között, s a szakszervezeti tagok sztrájkja egyes területeken üzemek teljes és végleges bezárásához – így sokak munkanélkülivé válásához vezet majd.

A munkásosztály vezetőit is magával ragadja majd a gazdasági zűrzavar hulláma; sokuk tanácstalan lesz a szükséges intézkedéseket illetőleg. Igen lehetetlen helyzetben fogják találni magukat, mivel nem engedhetik meg többé maguknak, hogy sztrájkoljanak – ám ugyanakkor azt sem, hogy ne sztrájkoljanak. Az elhúzódó sztrájkok megbéníthatják az ipart, és csak még tovább fokozhatják a gazdaságban uralkodó zűrzavart.
A részletek nem világosak előttem, azt viszont látom, hogy a szakszervezetek rendkívül nehéz helyzetbe kerülnek. A munkavállalók és munkaadók közti megegyezés szép álom csupán, és nem is számíthatunk másra, mint egyre súlyosbodó problémákra. Lehet, hogy hamarosan tanúi leszünk minden idők legnagyobb károkat okozó szakszervezeti megmozdulásainak.

Akik nem készülnek fel, komoly károknak néznek elébe

Azokat az embereket érik majd a legsúlyosabb károk, akik mértéktelenül költekeznek, és csupa felesleges dolgokat vásárolnak maguknak. Nehéz idők várnak a spekulánsokra, számos épületrenoválással foglalkozó magánszemély és cég teljesen csődbe megy. Még csak ezután következik minden idők legnagyobb mértékű építkezési hulláma –
amelyet a Biblia is előre jelez. Ám ezt megelőzően – és pedig hamarosan – számos nehézség fog felmerülni az építőiparban. A nagy lendülettel induló lakásépítési programok lelassulnak. Az egész építőipar igen szorult helyzetbe kerül. Komoly veszteségek érik azokat a keresztény szolgálattevőket is, akik drága épületeket építtetnek az Úr nevében, ám ezt világos isteni indíttatás nélkül teszik. Akik csupa hiúságból óriási összegeket felemésztő projektekbe fognak, vagy nem teljes mértékben Isten akaratának megfelelően cselekszenek, végül anyagi csődre, katasztrófára számíthatnak.

Ha valakit egyértelműen arra indít az Úr, hogy építkezésbe kezdjen vagy továbblépjen – tegyen is ekképpen. Ám mindvégig legyen biztos benne, hogy Isten világos és pontos útmutatása szerint jár el! Máskülönben a vállalkozás kudarcba fullad, ő maga pedig csődbe jut. Most nem annak van itt az ideje, hogy adósságokba verjük magunkat – a felkészülés ideje ez, amikor éppen ellenkezőleg: inkább meg kell szabadulnunk súlyos anyagi terheinktől.
Ahogy megkaptam ezt a látást, vitatkozni kezdtem magammal, hogy ugyan mire fel merészelem én akadályozni azoknak a törekvését és látását, akik nagy dolgokat akarnak véghezvinni Istenért, s akiknek ennek érdekében komoly összegeket kell befektetniük.
Magam is tapasztaltam, micsoda megelégedéssel tölti el az embert, amikor létrehoz és kiépít egy intézményt Isten dicsőségére. Mindig a hitről és a határozott kilépésről prédikáltam, és soha nem merném egyetlen hívőnek sem azt tanácsolni, hogy álljon el a szándékától, vagy halogassa a cselekvést, amikor Isten világosan megmondta neki, hogy induljon.

De ez a látás annyira kristálytisztán él bennem, hogy muszáj beszélnem róla. Egyfajta mennyből adatott kötelességemnek érezem figyelmeztetni a szolgálattevőket és egyházi szervezeteket, hogy minden terjeszkedési programot és komoly összeget igénylő projektet vessenek alá hosszas és alapos felülvizsgálatnak. Vannak ugyanis építkezések, amelyeket el kell most halasztani vagy teljesen felhagyni a gondolatukkal. Eljött az ideje, hogy a keresztény szervezetek sokkal inkább ember-, mintsem épületközpontúak legyenek. Az előttünk álló szűk esztendőkben elsősorban a személyektől személyek felé irányuló szolgálatban kell növekednie az egyháznak. Sok vallási szervezet kétségkívül úgy vészeli majd át a szűk esztendőket, hogy csak a
kamatokat fizetik óriási összegű hiteleik után. Ez ahhoz fog vezetni, hogy folyton csak a létfenntartáshoz szükséges anyagi forrásokat igyekeznek majd előteremteni, s a missziós célok eközben háttérbe szorulnak.