Az első fejezetben beszéltem egy keresztény hölgyről, aki Billy Graham Decision című folyóiratában beszámolt róla, hogyan keveredett bele kis híján egy házasságon kívüli kapcsolatba. Szerencsére, még mielőtt túl messze ment volna, megszakította, sikerült uralmat vennie az idegen férfi utáni elsöprő erejű vágyain. A siker egyik titkáról így írt:
"Ráébredtem, hogy a gondolati életemben kétségbeejtően radikális változásra van szükség. Egy affér gondolatban már jóval azelőtt megtörténik, mielőtt ténylegesen sor kerülne rá. Amikor kéjsóvár gondolatom támadt, nem adtam át magam neki - ehhez önfegyelemre volt szükség." Azt is átgondolta, hogy mivel szokta eltölteni a szabadidejét: szembenézett a ténnyel, hogy bizony sok időt "szennyirodalom" olvasásával csapott agyon (ezt a kifejezést használta), illetve szappanoperák nézésével, amelyekben a szereplők ágyról ágyra szökdécselnek. A gondolkodására gyakorolt káros befolyásokat fölismerve változtatott a szokásain. "Abban az időben, amikor rendszerint tévét néztem, most elkezdtem Bibliát olvasni - ezt bizony jócskán elhanyagoltam addig. Az igeversek szellemi erővel töltöttek fel, és a kísértés idején támaszkodhattam erre."
Amit ez a nő tapasztalt, világosan illusztrálja a következő lépést, amit meg kell tenni a bűnös vágyak fölötti szabadságra vezető úton. Mint mondta, tetteink a gondolatainkból sarjaznak. Van egy régi mondás; az igazság félreérthetetlen hangja csendül ki belőle: "Vess el egy gondolatot, s egy tettet fogsz aratni. Vess egy tettet, és szokást aratsz belőle. Vess szokást, és egy élet lesz az aratás." Hogy milyen gondolatokat vetsz - milyen gondolatoknak engedsz teret -, azt azzal döntöd el, amit beültetsz az elmédbe. Ennek tudatában szükséges lehet újraprogramozni a gondolkodásodat, hogy a "szennyirodalomhoz" hasonló káros befolyások helyett csak jó dolgokon járjon az eszed. Így azután hasznos szokások alakulhatnak ki a megrögzött kívánságokat tápláló, egészségtelen magatartásformák helyén. Pál felszólít arra, hogy a hívők mint élő áldozatot szánják oda a testüket Istennek, majd rögtön ez után a következőt írja: "És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata." (Róm 12:2, kiemelés a szerzőtől) Csak akkor válhatsz Isten akaratát ismerő és cselekvő emberré, ha a fent leírt módon megújítod a gondolkodásmódodat.
Ugyanebben a levelében Pál megmagyarázza, mennyire fontos, hogy milyen gondolatokat dédelgetünk magunkban: "Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira. Mert a testnek gondolata halál; a Szellem gondolata pedig élet és békesség. Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. Akik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt." (Róm 8:5-8) Pál újra és újra visszatér erre a témára, annyira alapvető a keresztény életvitel szempontjából. A Kolosse levélben így fogalmaz: "Annakokáért, ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén. Az odafelvalókkal törődjetek, ne a földiekkel." (Kol 3:1-2, kiemelés a szerzőtől)
Pál szavaiból látható, milyen eltökélten őrizte gondolatvilága bejáratát: "foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak". (2Kor 10:5) Nála a kósza gondolatok jelensége ismeretlen volt. Bizony minden gondolat hozzájárul önmagunk formálódásához, akár jó, akár rossz irányban.
