Ma Jézus nem fizikailag szól, mint ahogy egy ember szól hozzád. Ő nem testben van itt, hanem a Szent Szellem által. És Jézus azt mondta: ..A Szent Szellem nem magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall.” Tehát a Szent Szellem hallotta, hogy Jézus mondja ezeket, és Ő szólt az én szellememhez. Belül, a bensőmben szavak hangzottak: „Igen, te helyesen hiszel a tudásodhoz képest. (Egy személy a megfelelő ismeret nélkül nem tud hinni, ez egyszerűen lehetetlen. Itt sokan kudarcot vallanak.) Te jól hiszel a tudásod mértéke szerint. De az igeszakasz utolsó mondatának még van egy olyan része, hogy 'meglesz néktek”. Tehát higgyétek, hogy mindazt megnyeritek és meglesz néktek.”
Akkor megértettem. Olyan volt, mintha valaki fölkapcsolta volna bennem a villanyt. Láttam. Azonnal azt mondtam: „Drága Úr Jézus, értem már, értem! Hinnem kell, hogy megkapom a gyógyulásomat. Hinnem kell, hogy a szívem meggyógyul, mialatt még rosszul dobog. Hinnem kell, hogy a bénaságomra is gyógyulást nyerek, bár természetes szemszögből nézve még mindig béna vagyok. És ha hiszem, hogy megkapom, akkor meg is lesz.”
Ezt eddig soha nem tettem. Először meg akartam kapni és csak azután hinni. De nem kell hinni, amikor már megvan. Azonnal megláttam, hogy mit tettem azelőtt. Mindezekben a hónapokban reménykedtem, hogy megkapom a gyógyulásomat, és ez semmire sem vitt.
Nagyon jó, ha nem vagy rászorulva, hogy egy teljes Evangéliumi gyülekezet vagy felekezeti közösség vagy bárki más mondja meg, hogy mit tégy. Ha követed az Igét és a Szent Szellemet, akkor néhány dolgot automatikusan fogsz csinálni.
A kezeimet tudtam mozgatni, a testem alsó része volt mozdíthatatlan. Senki sem mondta, hogy emeljem fel a kezeimet, és nem is tudnám megmondani, hogy miért, de egyszerűen felemeltem őket, mialatt a hátamon feküdtem az ágyon. Felemeltem a kezem a menny felé és azt mondtam: „Mennyei Atyám, drága Úr Jézus, köszönöm Istennek, hogy meggyógyultam. Hiszem, hogy meggyógyultam!” Itt már a megfelelő igeidőt használtam, ezért működött a dolog.
A hit az most! A hit az most! A hit az most! Ha nem most, akkor nem hit! A hit az jelen idő, ha nem jelen idő, akkor nem hit! Ez most működik nekem. Hiszem, hogy majd megkapom a gyógyulásomat - ez nem hit, mert ez nem jelen idő. „Köszönöm, drága Úr Jézus a gyógyulásomat - mondtam. - Hiszem, hogy a szívem meggyógyult, jól van. Hiszem, hogy a paralízisemnek is vége. Köszönöm a testem gyógyulását.” Nem mértem az időt, de úgy gondolom, hogy bizonyos helyzetekben néhány perc is hosszúnak tűnhet, és azt hiszem, hogy legalább tíz percig dicsértem Őt ekkor. Nem néztem az órára, de legalább tíz percet tölthettem hálaadással azért, hogy a szívem jól van, a testem meggyógyult.
