2011. május 22., vasárnap

Ruff Tibor, Flaisz Endre: Ima vagy mágia? 5.

Az ilyen beszédek mellett a pszichikai imákon keresztül is meg tud nyilvánulni sátáni erő más emberek ellen. Sokan úgy vélik, hogy az ima annyira nemes dolog, hogy bárki bárhogyan imádkozzon is, az minden esetben csakis jó lehet. Valójában azonban az imák nem mindig megfelelőek, ezért a hatásuk sem mindig építő. Előfordul olyan, hogy valaki ima címén panaszkodik, vádol, rossz dolgokat mond ki másokról, melyek nincsenek összhangban Isten véleményével és akaratával. Az ilyen, Isten akaratán kívül rekedt, ám Jézus nevében kimondott imákat viszont a Sátán remekül fel tudja használni, és komoly problémákat képes előidézni. Ezért a sátáni átkok, pszichikai beszédek és pszichikai imák ellen nemcsak lehet, hanem kell is egy kereszténynek imádkoznia, máskülönben nem tud megvalósulni az életében Isten akarata és uralma.

Jeremiás egyenesen azt mondja, hogy : „átkozott, aki fegyverét kíméli a vértől” – ezt természetesen allegorikus értelemben kell értelmeznünk a jelenlegi üdvtörténeti korban! –, azaz vannak olyan élethelyzetek, amikor kifejezetten bűn nem használni az ima harcos módjait, az ellenség ellen mondott imákat, a démonűzést, a szellemi harcot stb. Aki viszont „nem kíméli fegyverét a vértől”, arra a 137. zsoltár azt mondja, hogy áldott lesz: : „Babilón leánya… Áldott legyen, aki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet.” Szintén allegorikus értelemben értelmezve ezt, Babilón leánya a Biblia szerint a varázslásért és az okkult tevékenységekért felelős gonosz angyal, aki „kisdedei”, vagyis démonai segítségével valósítja meg gonosz céljait. A mi feladatunk az, hogy felvegyük a harcot ezekkel a sátáni erőkkel, és paskoljuk őket a kősziklához, amely Jézus Krisztust jelenti. Ezek alapján a 109. zsoltárban leírt, lelki imán és átkon keresztül hatni kívánó befolyásolás Dávid ellen az okkultizmus kategóriájába tartozik, és kimeríti a fekete mágia fogalmát – míg a Szent Szellem vezetése és akarata alatt álló Dávid ítélő szavai Isten előtt kedves imáknak bizonyultak.

Illés depressziója

Illésnek a Baál prófétáival és Jézabellel vívott küzdelme is hasonló tanulságokat hordoz. Amikor Jézabel Izrael királynője lett, rajta keresztül olyan sátáni befolyás érte az országot, amely állami szinten igyekezett szembefordítani a lakosságot Istennel. Az Istennel szemben engedetlenséget és ellenszegülést szító sátáni befolyást a Biblia varázslásnak nevezi: : „Mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség, és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés.” (1Sám 15:23) Ez a befolyás úgy éri el a célját, hogy démonokat szabadít rá arra a személyre, akit el akar fordítani Isten akaratától. Jézabelnek a varázslással sikerült az országban megvetnie a Baál-kultusz alapját, és csaknem az egész lakosságot elfordította Izrael Istenétől. Megölette Isten prófétáit, és az ő pogány istenének, Baálnak a prófétáival népesítette be az országot. Ebben a helyzetben lépett fel Illés próféta, aki a Kármel hegyén „imaversenyre” hívta ki Baál prófétáit. Győzelmét követően Illés Isten parancsára megölte a Baál papjait. Jézabel és papjai démonikus imái azonban Illésre is hatottak, aminek következtében a próféta közvetlenül győzelme után megundorodott a szolgálattól, sőt magától az élettől is, és halálosan fáradtnak érezte magát. A Biblia más történeteiből is kiderül, hogy a varázslás következtében létrejövő démonikus nyomás mindig hasonló életérzéseket szül.

Sőt, a 109. zsoltár szerint ez a szellemi erő még az emberek fizikai testét is megtámadhatja, Dávid ugyanis fizikailag lefogyott, amikor az ellenségei átkozták és gonoszul beszéltek róla: : „testem megfogyatkozott a kövérségtől”. A 41. zsoltárban arról tudósít bennünket, hogy betegségét ellenségei úgy értelmezték: : Istennek átka szállott őrá… nem kel fel többé”, tehát úgy gondolták, saját rossz kívánságaik és beszédeik beigazolódtak, imáikat meghallgatta Isten, nekik volt igazuk. Dőre és elhamarkodott gondolat volt ez! Dávid ugyanis válaszul ezt kérte Istentől: : „emelj föl engem, hadd fizessek meg nékik!”