Találkoztam egy férfival, akinek az alteste megégett, és ezért járóképtelenné vált; a lábait csak húzta a padlón. Gyógyító szolgálatunk volt, és az Úr az Ő Szelleme által szólt, hogy hívjak mindenkit előre, akinek valami baja van a testével csípőtől lefelé. Körülbelül tizenketten jöttek ki, és ez a férfi volt az első a sorban. Odaléptem hozzá, és megkérdeztem:
- Tudsz te futni? Meglehetősen meglepődött:
- Ó, Istenem! Nem! Én még járni sem tudok, nemhogy futni. Akkor azt mondtam:
- Nos, az Úr szólt hozzám, hogy mondjam meg neked: fuss!
Egy pillanatig sem gondolkodott, máris megfordult és elkezdett bicegni olyan gyorsan, ahogy csak tudott. Amikor harmadszor kerülte meg a termet, Isten Szelleme rám szállt, leugrottam az emelvényről, megfogtam a kezét és körbefutottam vele. Mikor visszaértünk az előtérbe, többé nem sántikált; ezután normálisan ment. Tökéletesen meggyógyult. De ha nem tudtam volna rávenni, hogy cselekedjen és együttműködjön velem, akkor nem segíthettem volna rajta.
A hit - látjátok -, cselekvés az Isten Igéje alapján; annak a megcselekvése, amit Isten az Igében vagy a szent Szellem által mond.
Hogy bebizonyítsam, ez valóban csoda volt - bár ezt könnyedén beláthatjátok -, megemlékezem arról, hogy következő este két idősebb úr is megtért. Ritkán látni ilyet: mind a kettőnek fehér haja volt, azt hittem ikrek, annyira hasonlítottak egymásra. Később megtudtam, hogy testvérek, az egyik 72, a másik 74 éves. Ez a két öreg annak a férfinak a szomszédságában lakott, aki előző este meggyógyult. Észrevették, hogy kint dolgozik a kertben és azt gondolták, valahogy kikúszott oda, de néhány perc múlva látták, amint egyenes tartással feláll és körbejárja a házat. Átszaladtak, hogy megnézzék, mi történt vele. Ő elmondta, hogyan gyógyult meg, és hogy az Úr mit cselekedett. Mind a ketten eljöttek az istentiszteletre, megtértek, egyikük betöltekezett Szent Szellemmel. Látjátok, valami csodának kellett történnie, ami ezeket az embereket is meggyőzte.
