Zsidó 11,1
A hit a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
A modern fordítások közül az egyik így szól: „A hit valósággá teszi a reménylett dolgokat.” Meg kell értenünk, hogy a hitünk teszi valósággá azokat a dolgokat, amelyeket remélünk. Ha addig várunk valamit, amíg megkapjuk, és csak azután kezdjük hinni, hogy megvan; ez helytelen. A hited az, ami a várt dolgot valósággá teszi. Ezt láthatjuk végig a Bibliában; az Ószövetségben és az Újszövetségben egyaránt. Az Ószövetségben jó néhány Ige van, amely ugyanezt a gondolatot illusztrálja. Amikor Izrael bement Kánaán földjére Jerikó ellen, Isten pontosan megmondta nekik, mit tegyenek, és nekik hinniük kellett abban az igében, és annak alapján cselekedni. Az Ige alapján történő cselekvésük mozgó, működő hit volt. Körül kellett járniuk a város falait hat napon át naponta egyszer, a hetedik napon pedig hétszer. És azután, mikor hangszereik megszólaltak, nagyot kellett kiáltaniuk. Kérlek, figyeljétek meg, hogy amikor kiáltani kezdtek, a falak még szilárdan álltak. Könnyű úgy kiáltozni, hogy már a porban hever minden fal; ahhoz egyáltalán nincs szükség hitre, de az ő hitük valósággá tette, mozgásba hozta Isten Igéjét. Meg kell értenünk barátaim, hogy a hit: cselekvés Isten Igéje alapján.
Mégis sok olyan ember van, aki amikor imameghallgatást, Szent Szellem keresztséget vagy gyógyulást akar, csak vár, hogy valami történjék vele. Tehetetlenül vesztegel a passzív hit állapotában, és arra vár, hogy valami történik, jobbra fordul vagy „adódik”, de nem adódik más, csak kifizetetlen számlák. Egy ilyen emberrel találkoztam néhány évvel ezelőtt Coloradóban. Nem dolgozott, bár felesége volt és öt gyermeke, csak bízott Istenben, hogy minden jobbra fordul, de soha nem történt semmi. Egy éve volt a gyülekezet tagja, és a gyülekezet tartotta el, etette őket, és adott némi fizetséget a feleségének vasalásért, házimunkáért. A férfi meg csak várt. Tevékenyebbnek kellett volna lennie. Isten segít, de amikor a kötelezettségeidnek eleget kell tenned, nem maradhatsz otthon arra várakozva, hogy valami történik veled. Azonban imádkozhatsz, hihetsz Istenben, cselekedhetsz, és akkor valami majd valóban történik. Ugyanez a helyzet szellemi síkon is. Rengeteg ember van, aki vár valamire, de az nem következik be. Neked kell tevékenyen cselekedned Isten Igéje alapján.
Szeretnék egy példát adni a hitről az Újszövetségből is. Nézzünk meg néhány igerészt. Először a Lukács 5-ből annak az embernek a történetét, akit négy barátja hozott Jézushoz. Jézus egy házban tanított, és nem tudtak bejutni hozzá a tömeg miatt. Az ember ágyban fekvő béna volt, ezért hát felvitték a tetőre, és azon át bocsátották le a szobába Jézus elé. Azután ezt olvassuk: „És látván azoknak hitét, mondta: Ember, megbocsátattak néked a te bűneid.” Néhányan most megkérdezik:
Kinek a hitére utalt Jézus?” Az Ige azt mondja: „...látván azoknak hitét...” - ez pedig többesszám, tehát mindannyiukról szól, nemcsak arról a négyről, aki a beteget vitte, hanem magáról a betegről is. Ő is megmutatta az ő hitét. Vajon ma hány olyan ágyban fekvő beteg van, aki engedi magát fölvitetni a háztetőre barátaival? De hadd illusztráljam ennek az embernek a hitét azzal is, hogy amikor Jézus szólt hozzá: „Kelj fel”, még nem érezte jobban magát. Éppen olyan tehetetlenül feküdt, mint máskor, és ahelyett, hogy megpróbált volna felkelni, mondhatta volna azt is: „Uram, de hát nem láttad, hogy engem mások hoztak ide? Én valószínűleg nem tudok felkelni, előbb meg kell gyógyítanod.” De nem ez történt, mert amikor Jézus szólt: „...kelj fel, és fölvévén nyoszolyádat, eredj haza!” mozogni kezdett, és erre gyógyulás volt a válasz. Ha megtagadta volna, hogy a Mester szavai alapján cselekedjen, nem nyert volna gyógyulást, de mivel nem tagadta meg, meggyógyult. Ez egy szellemi lecke nekünk is. Amikor Isten Igéje szerint cselekszünk; az hit, amely beteljesül. Ha nem így cselekszünk, hanem csak várunk, akkor semmi sem teljesedik be.
