„Imájuk bűnné legyen…”
Dávid zsoltáraiból kiderül, hogy miközben ő is imádkozott az ilyen megátalkodott ellenségeitől való szabadulásáért, azok pedig az ő vesztéért imádkoztak, mégpedig látszólag nagyon hasonló módon: : „És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül. Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom. Rosszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért. Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobbkeze felől. Mikor törvénykezik, mint gonosz jöjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen, életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.” (Zsolt 109:2-8)
Tehát imádkozott Dávid is, és imádkozott az ellensége is, de vajon mi volt a különbség a két ima között? Dávid azt mondja, hogy nem szolgált rá ellensége haragjára, sokkal inkább a hálájára szolgált volna rá, ezért az a személy ok nélkül ostromolja őt. Mivel a konfliktusban nem Dávid volt a hibás, ezért ő továbbra is összhangban maradt Isten akaratával, tervével, céljával, és tudott úgy imádkozni, hogy az imája is összhangban volt Isten akaratával, gondolkodásmódjával. Ezzel szemben ellensége a konfliktusban nemcsak Dáviddal, hanem Istennel is szembehelyezkedett, ezért az imái is kívül maradtak Isten akaratán.
Derek Prince teológus szerint a romboló szándékú imák, amelyek nem Isten akaratából, nem a Szentlélekkel harmóniában működő emberi szellemből és lélekből származnak, tisztátalan szellemeket energizálnak, és szabadítanak rá arra a személyre, akire az ilyen ima irányul, s ez valóban varázslásnak minősül. Derek Prince három olyan esetet különböztet meg, amelyek egyaránt tisztátalan szellemek befolyását hozzák létre egy ember életében. Ezek a Sátán szolgáitól jövő átkok, a lelki (pszichikai), negatív beszédek, valamint az ugyanilyen természetű imák. Az első esetről ma sokan azt gondolják, hogy csupán egy középkori babona. Ezzel szemben a Szentírás, miközben elítéli ezeket, sohasem tagadja, hogy valós természetfeletti erőt képviselnek, amely képes tönkretenni emberek életét. Ezért kellett például Istennek erőteljesen közbeavatkoznia, hogy Bálám semmiképp ne tudjon átkot kimondani Izrael népére a pusztában.
De nemcsak a sátáni átkok, hanem a negatív pszichikai beszédek és imák is képesek démonikus befolyást kiépíteni egy másik ember életében. Ilyen beszédek azonban nemcsak a Sátán szolgáitól jöhetnek, hanem éppenséggel onnan is, ahonnan nem várnánk: engedetlen, testi keresztény emberektől is. Pszichikai beszédnek minősül minden pletyka, kritika vagy egyéb gonosz beszéd egy másik emberről, amely ugyan első látásra nem tűnik olyan súlyosnak, mint a sátáni átok, de a hatása hasonló, démonikus teher alá helyezi azt, akire irányul. Az ilyen beszédek olyan embertől származnak, akinek a lelke valamilyen lázadó magatartás miatt kikerült az Istennel való harmóniából, és nem a szellemén keresztül kapcsolódik Istenhez.
