2011. május 2., hétfő

Kenneth Hagin: Bibliai hit -Hogyan keletkezik a hit? 7.

Emlékszem, jó néhány évvel ezelőtt néhány olyan problémával küszködtem, mint ma sokan: vészjósló szívtüneteim ismét jelentkeztek, noha már gyógyult voltam. Éjszakáim borzasztó harcban teltek. így pontosan azt tettem, amit Áb­rahám. Imádkoztam és Isten ígéreteire álltam, de nem jött álom a szememre, ezért imádkoztam tovább:

· Uram, szükségem van egy kis enyhülésre. Ő így szólt:

· Ne törődj a saját testeddel!

Tehát megpihentem, hálát adtam az Úrnak, levettem a figyelmemet a testem­ről, elengedtem magam, hogy alhassam. De megint fölébredtem és ismét né­hány tünet jelentkezett, ezért újból szóltam:

· Uram, nem törődöm a testemmel, mit kell tennem?

· Figyeld Őt, aki a mi hitünk kezdője és bevégzője, a mi Főpapunk.

Ő pontosan megmondja, mire figyelj és mire ne figyelj, pontosan megmondja mire vagy kire figyelj az Ő Igéjében. így azonnal ráfüggesztettem figyelme­met, és elkezdtem Róla gondolkodni és azon, amit értünk cselekedett: „Ő vette el [vette magára] a mi erőtlenségünket és Ő hordozta a mi betegségünket.” Ér­telmemet és figyelmemet Őrá fordítottam, nem a testemre, így azután lassan elaludtam, és elmúlt minden tünet. Túl sokszor fordul elő, hogy amikor gyó­gyulásról lenne szó, a rossz dolgokra összpontosítunk: testünkre, tüneteinkre; ezekről gondolkodunk, ezeket nézzük, és minél többet nézzük, annál rosszab­bul leszünk.

„Isten nem hallgatta meg az imáimat, egyre rosszabbul vagyok, úgy látom, hogy végül operálni fognak.” Valóban így lesz, ha még sokáig hajtogatod. Vol­tam egy gyülekezetben, ahol egy asszony, amikor csak lehetett, bizonyságot tett, és minden bizonyságtételt úgy zárt le: „Imádkozzatok értem, azt hiszem, rákom van.” Végül a pásztor belefáradt, és egy alkalommal így szólt: „Rend­ben van testvérem, higgy csak ebben továbbra is, és valóban meg is fogod kap­ni.” Jézus is azt mondta, hogy a te hited szerint történik minden. Néha megkér­nek: „Hagin testvér, imádkozz értem, azt hiszem, meghűltem.” Semmi hasznod nem lesz abból az imából, mert ha hiszed, hogy már meghűltél, akkor meg is hűlsz, mivel a hited szerint történik minden, ahogy a Biblia is mondja. Ha hiszel benne, meg is kapod. Szeretném, ha megértenétek, mit jelent hitben és nem látásban járni. Sok ember a rosszat látja és azzal foglalkozik.

Némelyek kiragadnak részeket abból, amit mondok, és szélsőségekbe esnek. Egészen más megvilágításban látják a dolgokat, mint ahogyan én tanítom. Azt állítják, én azt tanítom, hogy tagadjanak meg minden tünetet és tegyenek úgy, mintha azok nem léteznének. Úgy gondolják, én a Christian Science (Keresz­tény Tudomány) szerint tanítok, de a két tanítás között olyan nagy a különbség, mint a nappal és az éjszaka között. (Egy orvos egyszer azt mondta: „Ez nem 'Keresztény Tudomány', hanem 'Keresztény Értelem'„.) Mi nem tagadjuk a fájdalom, a betegség létezését, mert ezek valóságosak. Biztos, hogy a fájdalom is valóság, a bűn, az ördög is valóság, de figyeljétek meg, mit mond az Ige: „nem gondolt [tekintett] az ő ... testére.” Tehát ne tekints a testedre, Jézus Krisztusra nézz, aki a mi Főpapunk, a mi hitünk szerzője és bevégzője! Értel­med és figyelmed összpontosítsd arra, amit Ő tett és most is tesz érted, mivel Ő most is a mi Főpapunk. Épp most is tesz valamit az érdekedben. Ott van fenn, Isten trónjánál, és közbenjár éretted.

A Zsidó 4,14-ben ez áll: „Lévén annako­káért nagy főpapunk, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkod­junk vallásunkhoz.” Szeretném, ha észrevennétek valamit: „Lévén annakokáért nagy főpapunk” - vagyis ez az oka, amiért megvallásunkhoz ragaszkodnunk kell, hogy ilyen hatalmas főpapunk van, „aki áthatolt az egeken, Jézus, az Is­tennek Fia...” A görögben az a szó, amelyet vallásnak, megváltásnak fordítot­tak, azt jelenti, hogy „ragaszkodjanak ugyanazoknak a dolgoknak a mondásá­hoz”. Vagyis miről beszél? Ó ott van fönn, és minket képvisel Isten trónszéke előtt. Azt mondja: átvettem a helyüket, meghaltam értük az ő helyettesítőjük­ként. Nem saját magáért halt meg, nem volt szüksége arra, hogy Önmagát megváltsa, mivel nem volt elveszett: értünk halt meg. Ő az én helyettesítőm lett, elvette a bűneimet, hordozta az erőtlenségemet és magára vette a betegsé­geimet. Értem halt meg, értem támadott fel a halálból, és értem ment fel a ma­gasságba. Most is fenn van és azt mondja: „Érted tettem.” Hát ezért kell erősen ragaszkodnunk, hogy ugyanazokat a dolgokat mondjuk ki, amit Ő, mert ez lesz az, ami futásra kényszeríti a Sátánt. Ezekre a helyes dolgokra figyeljünk önma­gunk helyett.