Áron vétettünk meg
Miközben átgondolod, hogyan add át teljes szívből magadat az Úrnak, valamiről nem szabad megfeledkezned: Ő nem valami nagy áldozatot kíván tőled. Ami azt illeti, éppen Isten az, aki Fia kereszthalála által óriási áldozatot hozott, hogy a kívánságok kényszerétől szabadon élhess. Amikor tehát azt kéri tőled, hogy add át neki önmagadat és a vágyaidat is, csak azt igényli, ami jog szerint már az Övé.
"Avagy nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Szellem temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és szellemetekben, amelyek az Istenéi." (1Kor 6:19-20)
Isten szörnyű árat fizetett azért, hogy megváltson a bűnből. A Róma levélben Pál a következőképpen indokolja, hogy miért ajánljuk fel magunkat Istennek élő áldozat gyanánt: "ez a ti ésszerű istentiszteletetek". (Róm 12:1) Azaz annak a fényében, amit Isten értünk tett, a Neki történő százszázalékos önátadásod csupáncsak helyénvaló, korrekt és logikus eljárás. Ha ellenben bűnös vágyakat dédelgetsz magadban, s csupán fél szívvel áldozod oda magadat az Úrnak, az helytelen, tisztességtelen és ostoba dolog, s mint már mondtam, az ilyen állapot a szellemi bukás előszobája.
Ezen a ponton hadd bátorítsalak valamivel. Amiképp a bűnnek való behódolás szokássá válhat, s ez mindinkább megkönnyíti a vétkezést, ugyanúgy a kísértésnek való ellenálláshoz is hozzászokhatsz - ennek következtében pedig mind kisebb erőfeszítésre lesz szükséged, hogy igent mondj Istennek.
Mint a harmadik fejezetben már rávilágítottam, az az egyik fő oka annak, hogy gonosz kívánságok horgára akad az ember, hogy jogos szükségei beteljesedésének keresése közben enged a törvénytelen utak csábításának. Eric Hotter filozófusnak igaza volt, amikor ezt mondta: "Gyakran azt hajszoljuk legszenvedélyesebben, ami pótszere csupán az igazán kívánt, de elérhetetlen dolognak." Az pedig, amire legerősebben vágyik minden emberi lény - akár tudatosan, akár nem -, az élő Istennel való szoros és szeretetteljes kapcsolat, hiszen Ő ilyen közösségre teremtett bennünket.
Az evangélium örömhíre pontosan az, hogy ilyen kapcsolatot élvezhetsz az Úrral. Míg azonban távol vagy tőle, a bűn sarával bemocskolva, hajlamos vagy bármi pótszert megragadni, ami az utadba kerül. Ha viszont megbékülsz Istennel Krisztus által, és közeledsz Hozzá, már tisztán látod, milyen olcsó utánzatokról is van szó. Ismered az Atyát, és tudod, hogy feltétel nélkül elfogad - így mindinkább az Ő kedvében akarsz járni. A bűn vonzása pedig eközben folyamatosan gyengül.
Gondold át az alábbi példát: ha valaki éhezik, és elébe teszel egy darab romlott, nyers húst, alighanem különösebb gondolkodás nélkül befalja az egészet. Azt az embert éhség emészti, nincs abban az állapotban, hogy túl sokáig vizsgálgassa a húsdarabot. Egy jól táplált személyben azonban undort kelt az ilyenféle étel. Látja, mi az, veszélyesnek ítéli az egészségére, és bölcsen dönt: ahelyett, hogy megenné, a szemétbe dobja.
Hasonló módon, ha meghitt közösségben vagy mennyei Atyáddal, fel tudod ismerni a pótszerek hamis és veszélyes voltát. Így nem ragaszkodsz hozzájuk foggal-körömmel, hanem mind jobban megbecsülöd az Igazit.
