Az állhatatlanok elesnek
Amikor elszánod magadat rá, hogy engedelmeskedsz Istennek, ennek az engedelmességnek teljesnek és fönntartás nélkül valónak kell lennie. A bizonytalanság - szeretnél is szabad lenni, ugyanakkor a bűnhöz is ragaszkodsz - a bukásnak és frusztrációnak készít utat.
A Biblia mindenütt int a kettős gondolkodás ellen. Illés prófétának ezt a felhívást kellett az izraelitákhoz intéznie: "Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek Őt, ha pedig Baál (egy bálványisten), kövessétek azt!" Tragikus módon ezt olvassuk utána: "És nem felelt neki a nép egy szót sem." (1Kir 18:21)
A 119. zsoltár írója a 113. versben a következőt mondja: "Az állhatatlanokat gyűlölöm, de a te törvényedet szeretem." Más szóval, ha valaki egyaránt akarja a bűnt és a közeli kapcsolatot is az Úrral, az megvetendő viselkedés.
Jakab apostol figyelmeztet: "Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket, ti kétszívűek [állhatatlanok]!" (Jak 4:8)
Jézus maga mondta: "Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti." (Mt 6:24) Ezt az ószövetségi parancsot is megismételte: "Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből!" (Mk 12:30, kiemelés a szerzőtől)
Tény és való: könnyelmű, sőt veszélyes dolog ingadozni az Úr iránti elkötelezettségben. Egyszerűen nem lehet egyik lábbal Isten országában, a másikkal pedig a bűnös élvezetek világában járni. Ha azt gondolod, hogy neked sikerülhet, az egyenesen a pokolból származó hazugság.
Erwin Lutzer pásztor ezt a következőképpen ítéli meg: "Aki megvallja a bűnét, azért teszi, mert egyetért Istennel abban, hogy vétkezett, és abban is, hogy bűnbocsánatra van szüksége. Aki viszont úgy tesz bűnvallást, hogy nem hagyott fel a szándékával, hogy ugyanazt a cselekedetet megismételje, az csak részben jutott bűnbánatra. Az ilyen tökéletlen megtérés a bukások sorozatának lefelé vezető spirálján halad. A bűnvallás azt jelenti, hogy elismered a bűnödet, és megengeded Istennek, hogy az életedet megtisztítsa tőle. Ez persze nem azt jelenti, hogy többé biztosan nem követed el ugyanazt a vétket - ha így lenne, egyikünk sem folyamodhatna bűnbocsánatért. Mégis hajlandónak kell lenned elszakadni a bűntől, és el kell fogadnod Isten döntését az üggyel kapcsolatban. Aki ezt nem veszi tudomásul, annak még önzőek az indítékai. Még azt vizsgálgatja, milyen haszna származik a bűnbocsánatból - ahelyett, hogy az Istennek okozott kárt nézné."
Egy jó meglátás a témával kapcsolatban: "Sokak számára azért nehéz ellenállni a kísértésnek, mert nem akarják végleg elijeszteni maguktól." Ám ha szabadulni akarsz megrögzött vágyaidtól, el kell jutnod arra a pontra, ahol hajlandó vagy teljesen lemondani róluk. Amíg ezt meg nem teszed - akár mélypontokra jutva, akár másként -, csak frusztráció és vereség vár rád, és nem tetszel Istennek.
