Mózes helyére Józsué, a hatalmas hadvezér lépett; ő vezette be Izrael népét az ígéret földjére. Irányítása alatt Izrael sok csatát vívott a pogány ellenséggel, és Isten sorozatos győzelmekben részesítette őket. Majdnem teljesen elfoglalták a földet.
Csakhogy Józsué megöregedett, pályafutása a végéhez ért. Hite folytán ő lett a mindössze két ember közül az egyik, aki még az Egyiptomból kivonuló generációhoz tartozott, és negyven évvel később, a Jordánon való átkeléskor még életben volt. Tudván, hogy hamarosan meghal, Józsué még utoljára szólni akart a néphez. Összehívta tehát Izraelt, és búcsúbeszédet intézett hozzájuk.
Egész biztosan mindannyian erről sugdolóztak egymás között:
- Mit gondoltok, mi az, amit Józsué közölni akar az egész néppel?
- Nem tudom, de valami fontos dolognak kell lennie.
- Ahányszor csak a múltban Mózes vagy ő ehhez hasonló gyűlést tartott, mindig Isten üzenetét hallottuk, vagy emlékeztetőt arról, amit az Úr korábban mondott vagy tett.
- Tudod, Józsué már alaposan benne van a korban. Talán arról akar beszélni, ami a halála után történik majd velünk.
- Bármiről legyen is szó, hamarosan megtudjuk.
Az emberek tehát összegyűltek, hogy meghallgassák Isten szolgáját. És vajon milyen gondolatokat helyezett a szívükre? Isten csodatetteire emlékeztette őket, melyeket értük vitt véghez, és figyelmüket újra ráirányította az Úrnak velük kötött szövetségére. Azután pedig közzétett egy felhívást, amely azóta is mindig a fülünkbe cseng - olyan kihívás ez, amelyet el kell fogadnunk, ha a vágyak elnyomásától szabadon akarunk élni.
"Válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok - mondta -, akár azokat az isteneket, akiknek a ti atyáitok szolgáltak, amíg túl voltak a folyóvízen, akár az emoreusok isteneit, akiknek a földjén laktok: én azonban és az én házam népe az Úrnak szolgálunk." (Józs 24:15, kiemelés a szerzőtől)
Akárcsak az ősidők Izraelének, neked is naponta választanod kell, hogy kit fogsz szolgálni. Minden reggel - és valahányszor kísértéssel kerülsz szembe - el kell döntened, hogy behódolsz-e a bűnös kívánságoknak, vagy pedig az Úr akaratát tartod szem előtt. Ő szabad döntési jogkörrel ruházott fel, és neked ezzel helyesen kell élned. Minél erősebben tombol a tagjaidban a szenvedély, annál nehezebb, hogy ura légy a tetteidnek. Ám a választás szabadságát sohasem veszíted el, még akkor sem, ha segítséggel tudsz csak helyesen dönteni. Élned kell ezzel a szabadsággal, hogy tudatosan elkötelezd magadat Istennek.
Ezt az elvet Luther Márton egy színes metaforával érzékeltette: "Azt nem akadályozhatod meg, hogy a madarak átrepüljenek a fejed fölött - mondta -, de azt igen, hogy fészket rakjanak a hajadban." Magyarán: a kísértések mindig környékezni fognak. Nem szüntetheted meg őket, sőt azt sem tagadhatod, hogy gyakran vonzónak tűnnek. Ám ez mégsem jelenti azt, hogy engedned kellene nekik, hogy azután otthonosan berendezkedjenek az életedben.
Egy másik kép is segíthet, amely J. Wilbur Chapmantől származik: "A kísértés az, amikor a kísértő a kulcslyukon át les rád, mikor a szobádban vagy; a bűn pedig az, amikor elhúzod a reteszt, hogy beléphessen hozzád." Arra mindig számíthatsz, hogy a kísértő ott lesz az ajtónál, befelé kukucskál, és csábos hangon bebocsátást kér. Húszféle hazugsággal is előáll, ha arról van szó, hogy meggyőzzön: miért teszed jól, ha félrehúzod a reteszt. A retesz viszont a te kezed ügyében van, és használnod kell az akaraterődet, döntened kell - vagy beengeded, vagy kizárod. Isten óriási ajándéka az emberi akarat, mely sokkal erősebb, mint a legtöbben gondolnánk. Csodálatos dolgokat vihetünk véghez, ha a figyelmünket a kihívásokra összpontosítjuk. Ezt igazolja például William Danforth, a Ralston Purina Companyt alapító, igen sikeres üzletember története. Hadd mondja el ő maga:
"Kisfiú koromban, mielőtt még a mocsarakat lecsapolták, egy lápvidéken éltem. A hidegrázás, a láz és malária világa volt. Azután én, a fakó arcú, beesett mellű gyerek iskolába kerültem. Egyik tanáromnak, bizonyos George Warren Krallnek az egészséges életmód volt a bolondériája - legalábbis mi, kölykök úgy tartottuk. Nevettünk a gondolatain, szavai egyik fülünkön be, a másikon ki. George Warren Krall azonban nem adta fel. Egy nap nyilvánvalóan engem pécézett ki magának. Villogó szemmel egyenesen rám nézett, és olyan hanghordozással, amit sohasem felejtek el, közölte velem: »Azt mondom neked, te leszel a legegészségesebb gyerek az osztályban!«
Teljesen összeomlottam. Körülöttem minden fiú erősebb és robusztusabb felépítésű volt nálam. Még hogy én legyek a legjobb bőrben az osztályban, vékonydongájú és sápatag gyerek létemre, aki tele van a mocsár mérgével - ez az ember meghibbant! No mindegy, engem úgy neveltek, hogy zsebre vágjam a sértéseket. Mr. Krall hangja azonban tovább dörgött. Egyenesen rám mutatott: »Azt akarom, hogy teleszívd a tüdőd friss levegővel, a testedet tiszta vízzel és egészséges ételekkel tápláld, és minden nap tornázz, míg az arcod színt nem kap, a mellkasod ki nem domborodik, és a tagjaid meg nem izmosodnak!«
Míg beszélt, valami történt velem ott belül. Fejembe szállt, pezsgett ereimben a vér a kihívásra reagálva. Még az ujjaim hegye is bizsergett, mintha elkapott volna a harc izgalma.
Kitisztítottam a mérget a szervezetemből. Olyan testalkatom lett, hogy a legerősebb fiúkéval vetekedett az osztályban - elmondhatom, hogy mára a legtöbbjüket túléltem. Attól a naptól fogva betegségre nem fecséreltem az időmet. Gondolhatják, mennyi áldást mondtam arra a tanárra, aki vette a bátorságot, hogy egy sápadt, beesett arcú gyereknek kijelentse: »Te leszel a legegészségesebb az osztályban!«
Ha egy fiú oda tudta szánni az akaratát az egészségi állapota gyökeres megváltoztatására, és ezt meg is valósította, akkor a bűnös kívánságoknak is nemet mondhatunk akarat útján, ez biztos. Csakhogy a legtöbbször túl könnyen és túl korán feladjuk. Nem kellene így lennie!
A negyedik fejezetben már beszéltem arról, hogy amikor úgy gondolod, a múltbeli kudarcaid a jövőben is minden alkalommal bukásra kárhoztatnak, az ilyen vélekedés miként vethet vissza a szabadulás folyamatában. Ördögi hazugságról van szó. Jézus rávilágított a tékozló fiú történetében: bármilyen mélyre süllyedtél, és akárhányszor engedtél a gonosz kívánságoknak, még mindig dönthetsz úgy, hogy beismered a vétkeidet, és bűnbánó szívvel visszatérsz megbocsátó Atyádhoz.
"Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul" - mondta Pál apostol. (Róm 12:1) Mármost kérdezem tőled: Pál adott volna olyan parancsot, amiről tudta, hogy a teljesítése meghaladja a képességeidet? Mondta volna azt, hogy szánd oda a testedet Istennek, ha egyszer tudta: a kívánságok erőt vehetnek az akaratod fölött, és így lehetetlenné tehetik az engedelmességet? Természetesen nem! Miután tehát föltártad a tényeket az életedben, el kell tökélned, hogy szót fogadsz az Úrnak, és nemet mondasz a szenvedélyeknek.
