2011. május 25., szerda

D.Wilkerson: A látás (1974) 4.

Öngyilkosság túladagolással

A gazdasági hanyatlás és zűrzavar sokakat magával ragad majd, akik nem készültek fel a lehetséges következményekre. Ebből fakadóan nő az öngyilkosságok száma. Nem ismétlődnek meg a Nagy Gazdasági Válság idején oly gyakori esetek, amikor is a tönk szélére jutott üzletemberek ablakokból kiugrálva vetettek véget az életüknek, és nem is fejükhöz fegyvert fogva, a ravasz meghúzásával szállnak majd ki a süllyedő hajóból. Az altatók és nyugtatók túladagolása fog elterjedni az öngyilkosság új módszereként. Máris kialakulóban van ez a trend, és a helyzet csak még rosszabb lesz. Az üzleti világ számos jól ismert alakja követ majd el öngyilkosságot narkotikumok túladagolásával.
Mivel sok tehetős üzletembernek magánorvosa van, a közvélemény nem értesül majd „véletlenszerű” haláluk módjáról. Sok esetben nem hozzák majd nyilvánosságra a halál okát, de a gyógyszer-túladagolás annyira elterjed, hogy lehetetlen lesz eltitkolni a dolgot.

Ellenállás a környezetvédőkkel és ökológusokkal szemben

Az eljövendő gazdasági zűrzavar ellenállást vált majd ki az üzleti világot bíráló környezetvédőkkel szemben. Amíg általánosságokkal foglalkoztak, elfogadták őket, sőt nagyra becsülték munkájukat, ám amikor indítványaik már az amerikaiak pénztárcájára is kihatással lesznek, egyszerre elveszítik népszerűségüket.
Látom, hogy nagy erejű ellenhadjárat indul majd az ökológusok és környezetvédők ellen, és szakértők támadják az említett ügynökségek felfedezéseit. Televíziós beszélgető show-kon, újságcikkeken és más nyilvános fórumokon keresztül ellentábor szerveződik azokkal szemben, akik a környezetszennyezés veszélyeivel fenyegetnek és a környezetvédelem oldalán szólalnak fel.

Divatossá válik aláásni a szakértői bizottságok állításait és ellenkampányba fogni az állami, regionális és helyi érdekeltségű
környezetvédők programjaival szemben. Súlyos kritika éri majd a Sierra Clubhoz hasonló környezetvédő csoportokat. Azzal
fogják vádolni őket, hogy eltitkolják természetes forrásaink javulását, s az emberek őket hibáztatják majd az egyre zavarosabb gazdasági helyzetért. Ezeket a csoportok teszik meg bűnbakokul az energiaválságért, a hús- és élelmiszerhiányért és az állások
megszűnéséért egyaránt. Akár hisszük, akár nem, a jövőben kétségbe vonják, háttérbe szorítják, és az esetek többségében határozottan elutasítják majd az ökológusokat és környezetvédőket. Már most is befolyásos erők dolgoznak azon, hogy a közvéleményt a környezetvédők ifjú generációjának túlontúl messzire menő javaslatai ellen hangolják.