Jézus fennkölt szenvedélye
Ám van egy jobb út is: az, amelyen az Úr Jézus járt. Neki is volt egy függősége, egy nemes szenvedélye. Az előbb említett emberekkel ellentétben Ő semmiben sem a maga hasznát kereste. A kevélységnek, a kapzsiságnak és a testi vágyaknak nem volt helyük a szívében. Születése éjjelén az angyal ezt a bejelentést tette a pásztoroknak: "Ne féljetek, mert íme hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában." (Lk 2:10-11, kiemelés a szerzőtől)
Jézus maga mondta: "Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem. Az pedig annak az akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz őbenne, örök élete legyen, és én feltámasszam azt az utolsó napon." (Jn 6:38,40)
Ő azért jött, hogy megváltson bennünket a bűnöktől, és kész volt megfizetni a szörnyű árat - Ő "a Bárány, aki megöletett, e világ alapítása óta". (Jel 13:8) Bár tudta, hogy kereszthalál vár rá, "eltökélte magát, hogy Jeruzsálembe megy" (Lk 9:51), semmi sem állíthatta meg. Ezt is mondta: "Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. Senki sem veszi azt el tőlem, hanem én teszem le azt magamtól." (Jn 10: 17-18, kiemelés a szerzőtől)
Végül, amikor a Gecsemáné kertben letartóztatták, és a tanítványai megpróbálták megvédeni fegyverrel, ezt mondta: "Avagy azt gondolod-e, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál? De mi módon teljesednének be az Írások, hogy így kell lenni?" (Mt 26:53-54)
Jézus számára egyetlen ügy létezett: az Atya akaratának megtétele és a bűnös világ megváltása. Senki nem kényszerítette, nem is kényszeríthette volna arra, hogy a Golgotára menjen. Szabad akaratából tette le az életét.
Jézus szenvedélye magasztos volt - senki más nem tudta megtenni, amit Ő. Bűntelennek kellett lennie, aki elfoglalta helyünket a kereszten, és csak Jézus volt ilyen. Ha bármi oknál fogva nem lett volna hajlandó véghezvinni ezt a munkát, teljesen reménytelen lenne a helyzetünk. Kizárólag Ő menthetett meg, és ezt meg is akarta tenni, dicsőség Istennek!
Jézus szenvedélye önzetlensége miatt is nemes volt. Magát nem kímélve szolgált, és még otthona sem volt, amelyet sajátak mondhatott volna. Elszenvedte az ellene irányuló gyűlöletet, értetlenséget és az Őt ért kegyetlen, nem igazolható gyalázatot. Mindazáltal még a kereszten is kínzóiért imádkozott: "Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." (Lk 23:34) Ahelyett, hogy megkapta volna az Őt megillető imádatot és szeretetet, mindent nekünk adott, amije volt, beleértve tulajdon életét is. Kétségkívül ez volt a leginkább bámulatra méltó, legcsodálatosabb tett az emberi történelemben.
