2016. október 26., szerda

Zsoltárok Könyve 109.

1. A karmesternek. Dávidtól zsoltár. Dicséretem Istene, ne hallgass!
2. Mert gonosznak száját és csalfaságnak száját nyitották rám, beszéltek velem hazug nyelvvel.
3. És gyűlölet szavaival környékeztek, és harcoltak ellenem ok nélkül.
4. Szeretetemért vádolnak engem, holott én csupa imádság vagyok.
5. Tettek velem rosszat jóért, s gyűlöletet szeretetemért.
6. Rendelj föléje gonoszt, és vádló álljon jobbjánál!
7. Mikor megítélték, kerüljön ki bűnösnek és imája váljék vétekké!
8. Legyenek napjai kevesek, a mi neki szánva volt, más vegye el!
9. Legyenek gyermekei árvák, és felesége özvegy!
10. S bujdosva bujdossanak el gyermekei, kéregessenek és kolduljanak, el a romjaiktól!
11. Tőrbe ejtse hitelező mindazt a mi az övé, és idegenek prédálják el szerzeményét.
12. Ne legyen neki, ki tartósan mível szeretetet s ne legyen árváinak, ki rajtuk könyörül!
13. Legyenek utódai kiirtásra, a másik nemzedékben törültessék el nevük!
14. Emlékezésre legyen őseinek bűne az Örökkévalónál, es anyjának vétke el ne törültessék!
15. Legyenek mindig előtte az Örökkévalónak, s irtsa ki az országból emléküket!
16. Mivelhogy nem gondolt arra, hogy szeretetet műveljen s üldözött szegény és szűkölködő embert s levert szívűt, hogy megölhesse.
17. Szerette az átkot, tehát rája jött, nem kedvelte az áldást, tehát eltávozott tőle.
18. Felöltötte az átkot mint ruháját, tehát bement mint a víz a belsejébe, s mint az olaj csontjaiba.
19. Legyen neki mint ruha., melybe burkolózik, és övül, melyet mindig felköt.
20. Ez munkabére vádlóimnak az Örökkévalótól, s azoké, kik rosszat beszélnek lelkem ellen!
21. Te pedig Örökkévaló, én Uram, tégy velem neved kedvéért, mert jó a te kegyelmed, ments meg engemet!
22. Mert szegény és szűkölködő vagyok, és szívem megsebesült én bennem.
23. Mint árnyék, mikor megnyúlik, eltünedezem, elriasztattam mint a sáska.
24. Térdeim elgyengültek a böjttől, és húsom elsoványodott, zsírtalan.
25. És én gyalázásra lettem nekik; meglátnak, fejüket csóválják.
26. Védelmezz meg, Örökkévaló, én Istenem, segíts engem szereteted szerint!
27. Hadd tudják meg, hogy a te kezed ez, te, oh Örökkévaló, cselekedted!
28. Átkozzanak ők, te pedig áldasz; támadtak, de megszégyenültek, szolgád pedig örül.
29. Öltsenek vádlóim gyalázatot, s burkolózzanak mint a köpenybe szégyenükbe!
30. Magasztalom az Örökkévalót szájammal nagyon, és sokak közepette dicsérem őt;
31. mert ott áll jobbjánál a szűkölködőnek, hogy megsegítse lelkének bíráitól.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)