A Példabeszédek 18:21 arra tanít bennünket, hogy a nyelv hatalmában élet és halál van. A szavaknak van teremtő és romboló ereje is. Amikor erő van bennünk, felelősség is hárul ránk. Az emberek sok esetben azért vágynak az erőre, hogy játsszanak vele, vagy mások előtt felvágjanak, Isten azonban ezt nem engedi meg. Ha Ő erőt ad nekünk, elvárja, hogy felelősek legyünk érte. Mivel Isten a szavainkban erőt adott nekünk, megköveteli, hogy számot is adjunk róluk.
A Máté 12:36-ban Jézus azt mondja: „Minden hivalkodó (hitvány, haszontalan) beszédért, amit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.” Ha ezt az igeverset valóban elhinnénk, ha tudnánk, hogy szavainkkal el kell majd számolnunk, és ha hinnénk, hogy szavaink valóban erővel bírnak, a legtöbben sokkal elővigyázatosabbak lennénk azzal kapcsolatban, amit beszélünk.
Nagyon könnyelműek tudunk lenni a beszédben, és sokszor nevetséges dolgokat mondunk. Ha egy hétig felvételen rögzítenénk, azután visszahallgatnánk, amit mondunk, megértenénk, bizonyos problémák miért vannak jelen az életünkben, és egyes dolgok miért nem változnak meg sosem.
Biztos vagyok benne, hogy a hangfelvételen hallanánk a kételkedés és a hitetlenség megvallásait, hallanánk panaszkodást, morgolódást, meg nem bocsátást, félelmet, és más negatív gondolatokból és érzelmekből származó szavakat is. Nagy valószínűséggel a minket érő aktuális negatív helyzetek megerősítését is hallanánk, ám az Isten által nekünk szánt nagyszerű jövő próféciája (előre kimondása) nemigen lenne rajta. Ilyen kijelentéseket hallanánk:
„Ez a gyerek már sosem változik meg! Akár le is mondhatok az egészről. Minél többet imádkozom, annál rosszabbul viselkedik.”
„Ez a házasság egyszerűen nem működik. Képtelen vagyok elviselni csak egy perccel is tovább. Ha még egy ilyen történik, elmegyek.”
„Ez mindig így van. Ahányszor egy kis pénzhez jutok, mindig jön valami probléma, amire az utolsó fillérig rámegy az egész.”
„Hiába, nem hallom Istent; hozzám sosem szól.”
„Akármit is csinálok, nem tudok többet fogyni!”
„A családomban mindenki cukorbeteg volt, csak azt várom, mikor leszek én is az.”
„Senki sem szeret. Úgy tűnik, életem hátralévő részét egyedül kell töltenem.”
Miközben ilyen negatív kijelentéseket teszünk, azt is állítjuk, hogy van hitünk a gyermekeinket, a házasságunkat, Mielőtt kimondtam, hogy sosem találok semmit, ezt is mondtam:
– Megőrjít ez a hely!
Az Úr segítségével megértettem, hogy ez szintén hazugság. Rájöttem, hogy az otthonom nem őrjít meg, de ha ezt mondogatom, esetleg mégis megteszi.
Ha odafigyelsz egy kicsit arra, amit az emberek beszélnek, észre fogod venni, hogy sokan elmebeli képességeikről, állapotukról tesznek negatív kijelentéseket. Ilyeneket mondanak:
– Ettől kikattanok.
– Úgy érzem, megbolondulok.
– Néha azt gondolom, diliházban végzem.
– Nem akar az agyam engedelmeskedni.
– Ma nem vagyok képes egyetlen értelmes gondolatra sem.
– Mindig mindent elfelejtek.
– Olyan feledékeny vagyok! Biztos kezdődő Alzheimerem van.
– Ha ez még sokáig így megy, idegösszeroppanást kapok.
– De hülye vagyok!
Csak figyelj oda a saját szavaidra, meg arra, amit mások beszélnek, és megérted, mire gondolok.
Egyszer, sok évvel ezelőtt, a férjemmel egy olyan férfi társaságában golfoztunk, aki négy óra leforgása alatt legalább tucatszor nevezte magát fajankónak. Arra gondoltam: „Uram, ha tudná, mennyire megátkozza ezzel az életét, nem beszélne többé így!”
Nem csak a saját érdekünkben kell leszoknunk arról, hogy ilyen negatív dolgokat mondjunk magunkról, hanem azt is meg kell értenünk, hogy az ellenség szereti az ilyen beszédet. Amikor negatívan szólunk, örül, mert ez ajtót nyit a számára, hogy nyomorúságot hozzon az életünkbe. Fontos, hogy úgy lássuk magunkat, úgy beszéljünk magunkról, ahogyan Isten. Az Ő Igéje kijelenti, hogy bennünk a Krisztus értelme van (1Korinthus 2:16), ezért nem szabadna negatív és a Bibliával ellenkező dolgokat mondanunk az elménkkel, a gondolkodási folyamatainkkal kapcsolatban.
Ha egyszer valóban úgy érzed, hogy az elméddel valami probléma van, imádkozz, azután kezdj el jó dolgokat mondani az elmebeli képességeidről, hogy a jövőd más lehessen, mint a múltad volt.
Pál apostol azt írta Timóteusnak, hogy Isten az erőnek, szeretetnek és elmebeli józanságnak szellemét adta neki (2Timóteus 1:7). Akkor mondta ezt neki, amikor nehéz időket élt át, és belefáradt az életét és az elméjét érő támadásokba. Amikor úgy érezzük, hogy mentálisan képtelenek vagyunk bármire is, jó dolog bátran megvallani: „Józan elmém van!”
Szavainknak igenis van hatalma. Arra biztatlak, kezdd el most arra használni őket, hogy pozitív erőt fejts ki nem csupán mentális egészségedre nézve, de fizikai jólétedre is, és mindarra, ami életedet és szeretteid életét befolyásolja.
