2016. október 19., szerda

Joyce Meyer - SzóErő - Részlet a könyvből 2.

A szavak erőt hordoznak

A Példabeszédek 18:21 arra tanít bennünket, hogy a nyelv hatalmában élet és halál van. A szavaknak van teremtő és romboló ereje is. Amikor erő van bennünk, felelősség is há­rul ránk. Az emberek sok esetben azért vágynak az erőre, hogy játsszanak vele, vagy mások előtt felvágjanak, Isten azonban ezt nem engedi meg. Ha Ő erőt ad nekünk, elvárja, hogy felelősek legyünk érte. Mivel Isten a szavainkban erőt adott nekünk, megköveteli, hogy számot is adjunk róluk.

A Máté 12:36-ban Jézus azt mondja: „Minden hivalkodó (hitvány, haszontalan) beszédért, amit beszélnek az embe­rek, számot adnak majd az ítélet napján.” Ha ezt az igever­set valóban elhinnénk, ha tudnánk, hogy szavainkkal el kell majd számolnunk, és ha hinnénk, hogy szavaink valóban erővel bírnak, a legtöbben sokkal elővigyázatosabbak len­nénk azzal kapcsolatban, amit beszélünk.

Nagyon könnyelműek tudunk lenni a beszédben, és sok­szor nevetséges dolgokat mondunk. Ha egy hétig felvételen rögzítenénk, azután visszahallgatnánk, amit mondunk, meg­értenénk, bizonyos problémák miért vannak jelen az éle­tünkben, és egyes dolgok miért nem változnak meg sosem.

Biztos vagyok benne, hogy a hangfelvételen hallanánk a kételkedés és a hitetlenség megvallásait, hallanánk panasz­kodást, morgolódást, meg nem bocsátást, félelmet, és más negatív gondolatokból és érzelmekből származó szavakat is. Nagy valószínűséggel a minket érő aktuális negatív hely­zetek megerősítését is hallanánk, ám az Isten által nekünk szánt nagyszerű jövő próféciája (előre kimondása) nemigen lenne rajta. Ilyen kijelentéseket hallanánk:

„Ez a gyerek már sosem változik meg! Akár le is mondha­tok az egészről. Minél többet imádkozom, annál rosszabbul viselkedik.”
„Ez a házasság egyszerűen nem működik. Képtelen va­gyok elviselni csak egy perccel is tovább. Ha még egy ilyen történik, elmegyek.”
„Ez mindig így van. Ahányszor egy kis pénzhez jutok, mindig jön valami probléma, amire az utolsó fillérig rámegy az egész.”
„Hiába, nem hallom Istent; hozzám sosem szól.”
„Akármit is csinálok, nem tudok többet fogyni!”
„A családomban mindenki cukorbeteg volt, csak azt vá­rom, mikor leszek én is az.”
„Senki sem szeret. Úgy tűnik, életem hátralévő részét egyedül kell töltenem.”

Miközben ilyen negatív kijelentéseket teszünk, azt is ál­lítjuk, hogy van hitünk a gyermekeinket, a házasságunkat, Mielőtt kimondtam, hogy sosem találok semmit, ezt is mondtam:
– Megőrjít ez a hely!
Az Úr segítségével megértettem, hogy ez szintén hazug­ság. Rájöttem, hogy az otthonom nem őrjít meg, de ha ezt mondogatom, esetleg mégis megteszi.

Ha odafigyelsz egy kicsit arra, amit az emberek beszél­nek, észre fogod venni, hogy sokan elmebeli képességeikről, állapotukról tesznek negatív kijelentéseket. Ilyeneket mon­danak:

– Ettől kikattanok.
– Úgy érzem, megbolondulok.
– Néha azt gondolom, diliházban végzem.
– Nem akar az agyam engedelmeskedni.
– Ma nem vagyok képes egyetlen értelmes gondolatra sem.
– Mindig mindent elfelejtek.
– Olyan feledékeny vagyok! Biztos kezdődő Alzheime­rem van.
– Ha ez még sokáig így megy, idegösszeroppanást kapok.
– De hülye vagyok!

Csak figyelj oda a saját szavaidra, meg arra, amit mások beszélnek, és megérted, mire gondolok.

Egyszer, sok évvel ezelőtt, a férjemmel egy olyan férfi társaságában golfoztunk, aki négy óra leforgása alatt lega­lább tucatszor nevezte magát fajankónak. Arra gondoltam: „Uram, ha tudná, mennyire megátkozza ezzel az életét, nem be­szélne többé így!”
Nem csak a saját érdekünkben kell leszoknunk arról, hogy ilyen negatív dolgokat mondjunk magunkról, hanem azt is meg kell értenünk, hogy az ellenség szereti az ilyen beszédet. Amikor negatívan szólunk, örül, mert ez ajtót nyit a számára, hogy nyomorúságot hozzon az életünkbe. Fon­tos, hogy úgy lássuk magunkat, úgy beszéljünk magunk­ról, ahogyan Isten. Az Ő Igéje kijelenti, hogy bennünk a Krisztus értelme van (1Korinthus 2:16), ezért nem szabad­na negatív és a Bibliával ellenkező dolgokat mondanunk az elménkkel, a gondolkodási folyamatainkkal kapcsolatban.

Ha egyszer valóban úgy érzed, hogy az elméddel valami probléma van, imádkozz, azután kezdj el jó dolgokat mon­dani az elmebeli képességeidről, hogy a jövőd más lehessen, mint a múltad volt.
Pál apostol azt írta Timóteusnak, hogy Isten az erőnek, szeretetnek és elmebeli józanságnak szellemét adta neki (2Timóteus 1:7). Akkor mondta ezt neki, amikor nehéz időket élt át, és belefáradt az életét és az elméjét érő táma­dásokba. Amikor úgy érezzük, hogy mentálisan képtelenek vagyunk bármire is, jó dolog bátran megvallani: „Józan el­mém van!”
Szavainknak igenis van hatalma. Arra biztatlak, kezdd el most arra használni őket, hogy pozitív erőt fejts ki nem csupán mentális egészségedre nézve, de fizikai jólétedre is, és mindarra, ami életedet és szeretteid életét befolyásolja.