Meg vagyok róla győződve, hogy Isten olyan közel próbál jutni népéhez mint soha azelőtt.
Ahogy az Ige előre megírta, az ördög hatalmas haraggal leszállt, jól tudva, hogy rövid ideje van hátra. Most pedig Isten népének szüksége van a Szent Szellem erőteljes kiáradására, egy természetfeletti érintésre, amely hatalmasabb, mint ami Pünkösdkor volt.
Csak gondoljuk meg: akkor Jézus követőinek nem kellett félnie a nukleáris fegyverektől. Nem kellett homoszexuális házasságokkal szembesülniük a társadalom élvonalából. Nem rettegtek az összeomlás határán álló gazdasági válsághelyzet miatt. Világos, hogy a mai időkben a Szent Szellem erejére és hatalmára van szükségünk, hogy szembenézzünk az utolsó napokkal - egyszerűen ez a helyzet.
Egyébiránt a ma elhangzó kiáltások Ézsaiás idejében is hallhatóak voltak: “Ahogyan a tűz lángra lobbantja a rőzsét és felforralja a tűz a vizet, úgy ismertesd meg nevedet ellenségeiddel: ha majd váratlanul félelmes dolgokat művelsz: ha leszállsz, meginognak tőled a hegyek...soha, senki sem hallotta, fülébe nem jutott, szemével nem látta, hogy volna isten rajtad kívül, aki ilyet tenne a benne bízókért.” (Ézsaiás 64:1-3)
Honnan jött ez a kiáltás? A prófétától, aki fájdalommal nézte Isten népének közönyösségét; egy olyan embertől aki tisztán látta hogy mire volt szükség: az Úr természetfeletti látogatására. Ézsaiás lényegében ezt mondta, “Uram, nem folytathatjuk tovább ugyanúgy, ugyanazzal az élettelen vallásos rutinnal. Szükségünk van a te érintésedre, úgy mint még soha.
Ézsaiás prófétai üzeneteit az egész nemzet ismerte. Ebben az időben hatalmas vallásos összejövetelek voltak, zenekarokkal és énekesekkel, és az emberek özönlöttek a zsinagógákba. Az emberek jártasak voltak a Szentírásban és betartották a vallásos rendeleteket. De minden cselekedetük ellenére - tanítás, jó munkák és a megtartott ünnepek - a zsinagógában lévő légkör élettelen volt. Az Isten nevében végzett munka teherré vált az emberek számára mégpedig egy okból: A rituálékban nem volt ott Isten jelenléte.
Mikeás prófétán keresztül Isten kérdőre vonta népét: “Én népem, mit vétettem ellened, mivel bántottalak? Feleljetek nekem!” (Mikeás 6:3) Az Úr ösztökélte népét, “Mondjátok, mivel terheltelek meg benneteket? Kérdőre vonlak titeket, mondjátok meg nekem, mit tettem amitől közönyössé váltatok?"
Amint Ézsaiás körülnézett az élettelen gyülekezeteken, azt a késztetést érezte, hogy így kiáltson: “Nincs aki nevedet segítségül hívná, aki buzgón ragaszkodnék hozzád....Szent városaid pusztává lettek...!” (Ézsaiás 64:6, 9) Vagyis ezt mondta: “Uram megáldottál minket jó tanítókkal, zenével és programokkal, de jelenléted és a Szent Szellem tüze nincs velünk. Nem látok senkit, aki hozzád esedezne. Uram nyisd meg az egeket és jöjj le, érints meg minket.”
Szeretteim, véleményem a következő: Ez a mai gyülekezetek képe is. Jóval több eszközzel vagyunk megáldva az evangélizációhoz mint akármelyik múltbeli nemzedék. Több médialehetőségünk van az evangélium hirdetésére - könyvek, internet, TV és rádió műsorok - több mint valaha. A lelkészek és a gyülekezetek jobban képzettek mint valaha. Több ismeretünk van a Bibliáról, magunkról és az emberiségről mint akármikor a történelem során.
Mégis, akármelyik országban egy keresztény besétálhat egy Biblia-hívő gyülekezetbe anélkül, hogy megtapasztalná Jézus jelenlétét. Nagyon ritka, ha a prédikáció után így jövünk ki: “Megújultam, élővé lettem mert Isten házában voltam.” Egyszerűen szólva a legtöbb gyülekezetben a Szent Szellem ereje kis mértékben működik. Véleményem szerint Ézsaiás kiáltása hiányzik: “Uram mutasd meg magad, még egyszer érintsd meg népedet “
Századokkal később ugyanezt a kiáltást halljuk a hívők maradékától.
Ugyanez a kiáltás hallatszott Jeruzsálemben, egy bérelt teremből, ahol 120 hívő gyűlt össze. Mint Ézsaiás idejében, a vallásos rituálék folytak, a nép áramlott a templomba Izrael minden sarkából. A zsinagógák telve voltak vallásos emberekkel, de a gyülekezetek élettelenek voltak. Az emberek csak végezték az előírt mozdulatokat, követték a rituális szokásokat.
Talán csodálkozunk: “Hogyan volt ez lehetséges?” Ez a nemzedék hallotta bemerítő János tüzes tanítását. Ez a nemzedék látta Istent testben - Jézust, aki közöttük járt és csodákat művelt.” Mégis élettelenek voltak, szárazak, üresek.
Jézus maga is megsiratta ezeket a mélyen vallásos embereket. Így kiáltott hozzájuk: “Úgy néztek ki mint az istenfélők és jótékonykodtok, de belül halottak vagytok. Odaadással betöltitek a vallásos dolgokat, de szívetekben nincs élet.” Jézus csodái nem izgatták őket. Nem hatotta meg őket amikor Jézus kiűzte a démonokat és felszabadította az embereket az évekig elszenvedett ördögi kötelékekből. Végül pedig elfordulva Jézustól, visszautasították Isten felajánlott kegyelmét.
Ennek ellenére az Úr nem adta fel a reményt népéért. Jézus prófétált 120 követőjének: “Esőként fogok a Szellememmel elárasztani minden embert.” És hogy erre felkészítse őket, ezt parancsolta: “Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottatok tőlem...nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg. Várjatok ott amíg jövök."
Krisztus üzenete lényegében ez volt követőihez: “Amikor együtt lesztek, tűz fog rátok szállni és megolvasztja szíveiteket. Az én természetfeletti tüzem el fog minden hegyet mozdítani - szomszédokban, zsidó társaitokban és minden nemzetségben. A keményszívűség és a hitetlenség el fog olvadni, és egy óra alatt ezrek fognak megtérni. A nevem meg fogja ítélni és meg fogja győzni a sokaságot.”
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
