Az újjászületés után a hívők számára az első lépes a tejnek italával való táplálkozás, ami az alaptanítások megismerését és megértését jelenti. Isten csak ezután vezeti be a keresztényeket a szellemi érettségbe. A természetfölötti megtapasztalásainkat mindenkor alá kell rendelnünk Isten Igéjének. Ha a személyes kijelentés tartalma és gyümölcsei ellentétben állnak Isten Igéjével és Krisztus természetével, akkor a kijelentést el kell vetni, mert nem az Úrtól származik. Isten sohasem kerül önmagával ellentmondásba.
János apostol első levele korábban ezt mondja: „És akármit kérjünk, megnyerjük Tőle, mert megtartjuk az Ő parancsolatait, és azokat cselekesszük, amik kedvesek előtte " (I.Jn 3,22). Figyeljük meg ezen igeszakaszban, hogy az apostol az imameghallgatás feltételeként említi az Isten Igéjének megtartását és megcselekvését. Az Ef 2,18-ban Pál a következőt írja: „Mert Őáltala van menetelünk mindkettőnknek egy Szellemben az Atyához." A „mindkettőnk" kifejezés a pogány háttérből megtért kereszténységre és a zsidó-keresztényekre vonatkozik, amelyek az Atyában válnak majd eggyé.
Az Isten jelenlétébe való kerülés feltétele tehát egyrészt, hogy „őáltala", tehát Jézus Krisztus által történjen („Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam." olvasható a János 14,6-ban), másrészt, hogy a Szent Szellem közösséget vállaljon az Istent keresővel, és az értelemmel elmondott imának Ő legyen a hordozója. A bennünk lakozó Szent Szellem az imáinkat feltölti megfelelő szellemi erővel és hatalommal, amelynek segítségével az Úr Jézus Krisztus nevében a kéréseink a mennybe jutnak, az egek Ura elé, hogy ott meghallgatásra találjanak. A szellemi és a pszichikai imákat meg lehet különböztetni egymástól. Ha valaki értelemmel imádkozik, és az megfelel Isten akaratának, akkor a Szent Szellem jelenléte megerősödik benne az imádkozás alatt. Az ilyen imára a hallgatóság nagy része lelkesen tud áment mondani. Ellenkező esetben viszont az ima furcsa és nyomasztó terhet helyez az imádkozóra és a hallgatóságra egyaránt. A pszichikai imákkal a Szent Szellem nem vállal közösséget, sőt ezek gátolják a hatékony imádkozást és a Szent Szellem közbenjárói tevékenységét.
A pszichikai imák okait leginkább a Tízparancsolatból és a Hegyi beszédből lehet levezetni. Azok a könyörgések ugyanis, amelyek érzelmi bűnökkel terhesek (neheztelés, harag, bosszúállás, gyűlölet, érzékenység, keserűség, sértődöttség stb.) nem jutnak fel az Atyához. Az ilyen ima negatív hatást gyakorol a hallgatóságra is. Fontos, hogy az imádkozás előtt érzelmi területünket feltétlenül tisztítsuk meg a vétkektől, bűnöktől. Az 1.Tim 2,8-ban ezt olvassuk: „Akarom azért, hogy imádkozzanak a férfiak minden helyen, tiszta kezeket emelvén föl harag és versengés nélkül." A méregből, indulatból kimondott imákra nincs isteni válasz.
Ezért Isten felhívja a keresztények figyelmét, hogy mielőtt hálát adnak Neki, bocsássanak meg az ellenük vétkezőknek! Így az ember tiszta lelke egyesülni tud a Szent Szellem kenetével, és e mennyei támogatás megszületésével az ima meghallgatásra talál.
Nekünk azzal a szellem-lelki magatartással kell az ima-kéréseinket elmondani egymásért, ahogyan Jézus Krisztus könyörgött értünk az Atyához. Csak azokat az imákat hallgatja meg Isten, amelyek szeretetből, irgalomból fakadnak, és céljuk a megtérés vagy a kegyelem elnyerése, attól függően, hogy mi indokolta a közbenjárást.
Élőszóban elhangzott prédikáció szerkesztett változata. 1992.
