Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? Avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan odaállunk majd a Krisztus ítélőszéke elé. Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert nekem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja [elismeri az Ő dicsőségét]. Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek [választ ad Isten ítéletére]. Annak okáért egymást többé ne kárhoztassuk; hanem inkább azt tartsátok, hogy a ti atyátokfiának ne szerezzetek megütközést vagy megbotránkozást. Róma 14:10-13
Amikor majd megjelenünk Isten ítéletének trónszéke előtt, nem felőled fog érdeklődni, amint ott állok majd előtte, mint ahogy téged sem az én dolgaim felől kérdez majd meg. Isten senki más dolgai miatt nem fog elszámoltatni engem, csak Joyce Meyer miatt.
Fogalmam sincs, mennyi időm van még, hogy kiegyenesítsem az utamat, de arra törekszem, hogy válaszolt tudjak majd adni azokra a kérdésekre, amelyeket feltesz nekem. Ha majd ott állok előtte, Ő megkérdezi: „Joyce, miért nem figyeltél rám, amikor a hibáidra hívtam fel a figyelmedet?” Nem válaszolhatok neki azzal, hogy „Bocsáss meg, Uram, de el voltam azzal foglalva, hogy a férjemet, Dave-et kiigazítsam”.
A fenti szakasz értelmében mindannyian a saját dolgainkról adunk majd számot az Atyának. Ezért kell megtanulnunk, hogyan munkálkodjunk megszentelődésünkön, és ne állítsunk buktatókat, nehézségeket, akadályokat testvéreink elé. Sohasem fogunk egyformán hinni mindenben; ezért kell a saját meggyőződésünket követnünk – és hagyjuk, hogy mások is ezt tegyék.
Tartsd meg magadban
Te neked hited van; tartsd meg magadban Isten előtt. Boldog, aki nem kárhoztatja magát abban, amit helyesel. Aki pedig kételkedik (nyugtalan a lelkiismerete), ha eszik,[esetleg miattad] kárhoztatva van [Isten előtt], mert nem hitből eszik. Ami pedig hitből nincs [ami nem Isten akaratából és jóváhagyásával van], bűn az. Róma 14:22-23.
Ennél világosabban nem is lehetne fogalmazni: Tartsd meg a meggyőződésedet (vagyis cselekedj egy adott élethelyzetben Isten kijelentései alapján) magadban. Ne próbáld meg átvinni másokra.
Gyakran jön egy gondolat, például „Isten azt mondta, ne igyak kávét. Ezért mindenki hagyja abba a kávéivást. Azt mondta, ne fogyasszak cukrot, tehát az én feladatom tájékoztatni mindenkit a világon arról, hogy Isten akarata az, hogy ne használjanak cukrot”.
Nekem is ilyen volt a hozzáállásom. Amint egy új gondolat jött az Úrtól a fejembe, mint a hordószónokok, azonnal az egész világ tudomására akartam hozni. Ha elkezdtem valamilyen vitamint szedni, természetesen mindenkinek azt kellett szednie. Ha egyszer Isten azt mondta nekem, hogy valamit meg kell tennem, úgy gondoltam, mindenkinek azt kell tennie. Erre gondoltam, amikor azt mondtam, hogy a saját meggyőződésemet akartam mások torkán lenyomni. De nem ez a munkánk.
Persze ilyenkor megpróbálok valami mentséget találni és igazolni a tetteim helyességét, mondván „Én csak jót akarok neked”. De ne feledd: nem mi vagyunk a Segítők, hanem a Szent Szellem.
Ha a magánéletemben vagy a szolgálatom során úgy érzem, segítenem kell valakinek, először magamba fordulok és imádkozom: „Uram, ez valóban a Te akaratod vagy csak én ’akarok valamit csinálni’?” Ha egy kicsit elcsendesedek, megkapom a választ, és megbizonyosodom, hogy ez az Úrtól van vagy csak az én ötletem a beavatkozás.
Természetesen ezzel most nem azt akarom mondani, hogy ezután senkinek ne adj tanácsot vagy ne ajánld fel a segítségedet ha úgy látod, a másiknak szüksége van rá. Csak azt akarom mondani, hogy mindig legyünk tisztában azzal, mi is az igazi motiváció. Valóban Istent dicsőítését szolgálja, amit teszünk, és a másik embert emeljük fel ezáltal, vagy csak saját magunkat akarjuk az egekig magasztalni és a többieket szeretnénk a saját képünkre átalakítani? Tényleg nekik akarunk segíteni vagy csak uralni és irányítani akarjuk őket? A személyes büszkeségünk vagy Isten kegyelme működik?
A Róma 14:23 arra figyelmeztet, ha az ember valamit a lelkiismerete ellenére tesz, (esetleg miattunk!), Isten ítéletére számíthat. Miért? Mert nem hitből cselekszik, nem hű a saját meggyőződéséhez. És minden bűn, ami nem hitből van. Vagyis bármit teszel saját lelkiismereted és Isten akarata ellenére, az bűnös dolog.
Ez a legütősebb érv, ami miatt állandóan ügyelni kell arra, nehogy a saját meggyőződésünket ráerőltessük másokra. Ahelyett, hogy hitre juttatnánk a másikat, épp az ellenkezőjét tesszük; bűnbe visszük őt, mert nem a mi meggyőződésünk szerint cselekszik, ahelyett, hogy a saját, Isten által jóváhagyott meggyőződését követné.
Fordította: Berényi Irén
