Jeremiás próféciája (9,1-2)
"Dáriusnak, az Asvérus fiának elsõ esztendejében, a ki a Médiabeliek nemzetségébõl vala, a ki királylyá tétetett vala a Káldeusok országán;
2 Uralkodásának elsõ esztendejében én, Dániel, megfigyeltem a könyvekben az esztendõk számát, a melyrõl az Úr ígéje lõn Jeremiás prófétához, hogy hetven esztendõnek kell eltelni Jeruzsálem omladékain."
Érdemes megfigyelni, hogy bár Dániel Istentől igen mély kijelentést kapott, mégsem hagyta abba az írások tanulmányozását. Ezzel szemben vannak emberek, akik imádkoznak, és mikor imáikra válaszként kapnak is bizonyos kijelentéseket Istentől, elkezdenek nagy port kavarva mindenfélét beszélni, elsősorban a kapott kijelentés alapján, a Bibliát mellőzve.
A könyvek vagy tekercsek, melyeket itt Dániel említ, Jeremiás írásait is tartalmazták. Míg imádkozó szívvel olvasta a próféciákat, Izrael jövőjét kutatva azokban, egy csodálatos ígéretet tartalmazó részhez ért:
"És elveszem tőlük az öröm szavát, a vigasság szavát, a vőlegény szavát és a menyasszony szavát, a malmok zörgését és a szövétnek világosságát. És ez egész föld pusztasággá és csudává (rémséggé) lészen, és e nemzetek a babiloni királynak szolgálnak hetven esztendeig. És mikor eltelik a hetven esztendő, meglátogatom a babiloni királyon és az ő népén az ő álnokságukat, azt mondja az Úr, és a káldeai földön, és örökkévaló pusztasággá teszem azt. ” (Jer 25, 10-12)
Ebben a próféciában az áll, hogy Izrael fogságra jut és a babiloni királyoknak szolgál hetven éven át. Azt is előre jelzi a próféta, hogy ezen időszak után, mikor az Isten által kijelölt pillanat eljön, Isten büntetése jön Babilonra. Izrael pedig visszakapja szabadságát. Ezért aztán Dánielt nagyon felizgatta ez a rész.
Ahogy már korábban beszéltünk róla, a fő oka annak, hogy az izraeliták fogságba kerültek és hetven éven át szenvedniük kellett, az volt, hogy ismételten megszegték a Szombatot. Isten cselekedeteik szerint fizetett nekik. A Szombat törvényének három fontos kitétele volt. Első, hogy az emberek hat napon át dolgozzanak, de a hetediken tartózkodjanak a munkától. Második, hogy ha egy izraelita társukat hat évig szolgaként tartották, a hetedik évben szabadon kellett bocsátaniuk. Harmadik, hogy a szántóföldet, melyet hat éven át műveltek, a hetedikben bevetetlenül kellett hagyniuk. Isten megígérte, hogy ha engedelmeskednek ennek a parancsnak, olyan termést ad a földre, hogy hetedik évben is bőségesen elég lesz a táplálék.
Az izraeliták azonban mindhárom Szombat-törvényt rendszeresen áthágták. Így aztán Isten megengedte, hogy fogságra és száműzetésre jusson a nép, a föld pedig, melytől addig megtagadták a Szombatot, hetven évig pihenhessen.
Rá kell ébrednünk, hogy az a parancsolat, miszerint hat napon dolgozzunk, a hetediken pedig pihenjünk, nem azért van, hogy fölöslegesen terheljen minket, hanem, hogy javunkra váljék. Az az Isten adta ezt a törvényt, aki az egész univerzumot teremtette, és tudja, mi a legjobb számunkra. Ma is ennek az isteni törvénynek figyelembevételével kell élnünk. Különben kötelező pihenés lesz a mi életünkben is, ahogyan Izraellel is történt, mikor a nép hetven éves fogságba került.
Dániel szíve hevesen kezdett dobogni, mikor azt a részt olvasta, ahol a próféta szavai megígérik, hogy a hetven év elteltével, mikor a föld eléggé megpihent és az emberek megtérnek bűneikből, népe hazatérhet a fogságból. Hazatérésének napjai elközelegtek! Már csak arra volt szükség, hogy az emberek megtérjenek, ezért Dániel elkezdett közbenjárni népéért.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
