2. Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.
3. A ki vizekben gerendázta emeleteit, a ki fellegeket tesz szekerévé, a ki jár a szélnek szárnyain.
4. Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tűzet.
5. Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
6. Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;
7. dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –
8. felemelkednek hegyek, alá süllyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.
9. Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.
10. A ki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.
11. Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.
12. Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.
13. Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.
14. Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,
15. és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arcot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
