17. a hol madarak fészkelnek, a gólya – ciprusfák a háza.
18. A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.
19. Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;
20. szerzel sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.
21. Fiatal oroszlánok ordítanak ragadományért, így kérvén Istentől eledelüket.
22. Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.
23. Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.
24. Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcsességgel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.
25. Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.
26. Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.
27. Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelüket a maga idején. –
28. Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.
29. Elrejted arcodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.
30. Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.
31. Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!
32. A ki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.
33. Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, a míg vagyok!
34. Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.
35. Vesszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
