John Wesley
A legnagyobb élmény, amiben ember részesülhet, az Istennel való találkozás. Isten mérhetetlenül hatalmas – mégis micsoda kegyelemmel és figyelemmel fordul felénk! Ismeri gyengeségeinket és törékenységünket, mindezt figyelembe veszi, és még többet is, amikor valakire ráhull a jelenléte. Gyakran a komfortzónánkon túl működik, de a füstölgő gyertyabelet nem hajlandó kioltani (lásd Ézs 42:3). Az eredmény pedig az, hogy örökre megváltozunk. John Wesley jelentős történelmi alak, aki ma is hatással van az életünkre. Az Isten szeretetével való erőteljes találkozás változtatta meg őt.
Egy nagy jelentőségű szereplő
John Wesley (1703–1791) fontos szerepet játszott az Első Nagy Ébredés fellobbantásában, elindításában. Morva misszionáriusok játszottak közre hathatósan Wesley sorsfordító pillanatának előkészítésében. 1735/36-ban, egy Amerikába tartó hajóúton került kapcsolatba velük először, ahol megfigyelte, hogy viharok közepette is Isten békessége él bennük, és biztosak az üdvösségükben. 1738 februárjában – épp Londonban tartózkodott – Wesley egy másik morva misszionáriussal is találkozott, akit Peter Böhlernek hívtak. A morvákkal történt találkozások oly módon hatottak rá, hogy újragondolta, amit korábban teológiából tanult. Azután 1738. május 24-én vonakodva elment a morva hívők egyik összejövetelére a londoni Aldersgate utcában. Mialatt Luther Márton Róma levélhez írt bevezetőjének egy részletét hallgatta, a szívét „különös melegség töltötte el.” Attól a ponttól teljes bizonyossága volt az üdvösségében, mégpedig amelyet nem cselekedetek, hanem hit által birtokol. A megtapasztalása után azonnal elment a németországi Herrnhutba, hogy időt tölthessen az ott élő morva hívők között, és többet is tanuljon tőlük. Ugyanebben az évben szilveszter este már újra Angliában volt, ahol egy hajnalig tartó ima összejövetelen vett részt a testvérével, Charles-szal, George Whitefield evangélistával és még vagy hatvan személlyel. Isten „rájuk tört” az új év első napjának korai óráiban – ez lobbantotta fel a Nagy Ébredést. Röviddel ezután Wesley prédikálni kezdett a szabad ég alatt. Később John és Charles Wesley alapították meg a metodista mozgalmat, amelyből azután megszületett a szentség mozgalom, és a pünkösdi ébredést is nagyban befolyásolta.
Korai élete
John Wesley a tizenötödik volt tizenkilenc gyermek között (akik közül csak tízen érték meg a felnőttkort). 1703. június 17-én született egy anglikán családba, az Angliai Epworthban.4 1709-ben, hat éves korában John csodálatos módon megmenekült egy égő ház lángjai közül. Tizenévesen Isten ráütötte a bélyegét, amikor egy poggyászhordóként alkalmazott szegény emberbe botlott, aki mégis tele volt örömmel. Ez arra késztette Wesley-t, hogy felülvizsgálja saját kereszténységét. Böjtölni és imádkozni kezdett, és önfegyelemre nevelte magát, hogy közelebb kerüljön Istenhez. 1720-ban Oxfordba költözött. 1725-ben diakónussá avatták az anglikán egyházban (ez a Christ Church katedrálisban történt), majd egy évvel később Oxfordban a Lincoln College tagja lett.5 Wesleyre ekkoriban nagy hatással volt Thomas Kempis műve, a Krisztus követése, Jeremy Taylortól a Szentségben élni és meghalni, valamint William Law két könyve, a Sürgető hívás az odaszánt és szent életre, és a Keresztény Tökéletesség.6 1728-ban már fölszentelt pap, 1729-ben pedig csatlakozik a „Szent Klub”-hoz – ennek a csoportnak a tagjai rendszeresen összejöttek, hogy bizonyos gyakorlatokkal naponta fegyelmezzék magukat, és könyörületet gyakoroljanak a szegények felé. A csoport létrehozásában George Whitefieldnek és John testvérének, Charlesnak volt szerepe. Az oxfordi egyetemisták „metodistáknak” nevezték őket, mert a szellemi dolgokban szigorú önfegyelmet gyakoroltak.
A Kiadó engedélyével.
