Első pillantásra a Sorsfordító pillanatok történelemkönyvnek tűnik, és ez részben igaz. De őszintén szólva én nem tölteném azzal az időt, hogy csak a múltról szóló könyvet írjak. Ezt már briliáns módon és sokszor megtették olyan emberek, akik sokkal alkalmasabbak erre a feladatra. Ez a munka természetét tekintve profetikus, mert a holnapról szól. Lapról lapra arról ír, ami felől megígértetett, hogy majd újra megtörténik.
Én azért élek, ami ezután lesz. Az egész életem arról szól, amit hitem szerint Isten az én életidőmben és azután fog tenni. Hadd fokozzam hát az étvágyadat valami olyan iránt, amivel szinte mindenki foglalkozik – a jövőről van szó! Ez a könyv az életünkre kimondott prófécia. A készenlét érzetével olvasd, és csak figyeld, mi történik!
Ezek a történetek profetikus kenetet hordoznak mindenki számára, akinek van füle a hallásra. Bizonyos értelemben minden egyes fejezet egy idézés a mennyei tárgyalóterembe, ahol eldöntik a történelem folyását. Ebből a pozícióból fogjuk mi is meghallani az Ő szívdobbanásait az „árvák bolygójáért”, amikor a múltban elvégzett munkájára tekintünk.
Isten találkozik emberekkel, és attól fogva ezek a találkozások a létező legnagyobb különbséget fogják jelenteni az életükben. Hús-vér emberekről szóló beszámolók állnak itt, akik megváltoztatták a világtörténelem folyását. Ám a történeteik jóval többek egy-egy múltba vetett pillantásnál. Ami azt illeti, az egyháztörténelem fénypontjai több mindent feltárnak Istenről és földi céljairól. A mélypontok pedig egyszerűen azt mutatják meg, hogy mi történik akkor, amikor az emberek beleavatkoznak azokba a tervekbe. A következő fejezetek csak maroknyit adnak közre az isteni találkozásokról szóló megszámlálhatatlanul sok beszámoló közül, amelyeket tanulmányozni lehetne. Mégis, amit olvasni készülsz, az a jövőnkről fog prófétálni – Isten nézőpontjából.
A bizonyságtételek ereje
A bizonyságtételek prófétálnak. Föltárják Isten soha nem változó természetét. A két alapvető igazság, amelyre ez a könyv épül, a következő: (1) Isten nem részrehajló (lásd Ap Csel 10:34); és (2) Isten tegnap, ma és mindörökké ugyanaz (lásd Zsidó levél 13:8). Ezek a valóságok minden olvasót alkalmassá tesznek a lehetetlennek tűnő feladatra, hogy meglássák, amint „e világ országai… a mi [Istenünkéi] lettek” (Jelenések 11:15).
Várhatjuk-e ma a Szent Szellem olyan kiáradását, ami megváltoztatja az atmoszférát és Krisztus egész testének értékeit? Számíthatunk-e Istennek olyan mozdulására, ami egész városokra és nemzetekre lesz átalakító hatással? A múltban történt már ilyen. A történelem most olyan nemzedéket keres, amely felkel és úgy él, hogy újra megtörténjen – ám ezúttal az összes múltbeli megújulási mozgalom és ébredés fölgyülemlett hatása révén. Nem egyszerűen egy múltbeli esemény, vagy akár az isteni kegyelem valamelyik szokatlan időszakának megismétlődésére számítunk. Ellenkezőleg, annak nézünk elébe, hogy ezekben a napokban az idők folyamán történt isteni beavatkozások teljes kifejeződése jut tetőpontra. E történésen múlik, hogy beteljesítjük-e, aminek a véghezvitelét Ő kijelölte számunkra – hogy tanítványságra vezessük a nemzeteket, míg e világ országai a mi Istenünkéi lesznek.
Ezt a fejezetet a Jézus erejének felszabadítása című, a helyreállításról írt könyvemből vett kivonattal szeretném zárni:
A TÖRTÉNELEM PRÓFÉTÁL
1859. július 17-én Charles Spurgeon elmondta „Isten hatalmas tetteinek története” című üzenetét. Százötven évvel ezelőtt jelentette ki ezt az igazságot, amelynek ereje az egyházi kultúrát ma is átformálja, míg Isten teljesen véghez nem viszi az emberiség között végzett történelmi beavatkozásait és helyre nem állítja azt. Figyelj erre a profetikus kiáltásra:
Amikor az emberek arról hallanak, amit Isten a múltban tett, ezt mondják: „Ó, ez nagyon régen történt.”… Úgy gondolom, Isten tette ezt. Vajon megváltozott Isten? Hát nem változhatatlan Isten Ő, aki ugyanaz tegnap, ma és mindörökké? Avagy nem szolgáltat ez érvet annak bizonyítására, hogy amit Isten egyszer megtett, azt máskor is megteheti? Mi több, úgy gondolom, még tovább is léphetünk egy kicsit, és ezt mondhatjuk: amit egykor Ő megtett, az prófécia arról, amit Ő ismét meg szándékozik tenni… Bármit is tesz Isten… arra precedensként kell tekintenünk… Őszintén törekedjünk arra, hogy Isten állítsa helyre bennünk a régiek hitét, hogy mi is gazdagon élvezzük kegyelmét, ahogy a régi napokban volt.
1859-ben e nagyszerű profetikus prédikátoron keresztül megadatott az esély, hogy elkezdődjék mindannak teljes helyreállítása, ami egykor elveszett. A történelem a megmondhatója, milyen keveset végzett el az egyház ezzel az igazsággal, azon kívül, hogy talán megtapsoltak egy újabb nagyszerű prédikációt. Ma előttünk is hasonló lehetőség áll.
A váltófutásban négyen vesznek részt. Az első három nem hagyja ott a pályát és távozik a zuhanyzóba, amíg az utolsó is célba nem ér, mert mindannyian az utolsó futó eredményéhez mérten kapnak díjat. Ebben a pillanatban is várakozik a bizonyság fellege, hogy lássa, mihez kezdünk azzal, ami nekünk adatott (lásd Zsidó levél 12:1). Ne szalasszuk el a lehetőséget, hogy meglássuk Isten munkájának teljes helyreállítását, melyet az emberiségen végez – míg Jézust újra nem képviseljük hitelesen, és az Ő dicsősége be nem tölti a földet. Ennek egy olyan nemzedék engedelmessége révén kell történnie, amely – az által, hogy megtartja a bizonyságot, s így teljes mértékben felszabadítja Jézus erejét – megragadja a történelem lendítőerejét.
Olvass tovább – és erősítsd meg magad, hogy elfogadd az isteni helyreállítást a mi korunkban!
