János apostol ezt a levelét a Kr. utáni 80-as években írhatta. Levelei és evangéliuma számos olyan meghatározást tartalmaznak, amelyek segítségével a keresztények felismerhetik a hazugság szellemét. Az Egyházba az első század végétől kezdett beáradni ez a gonosz szellemi erő különböző pogány eredetű vallásfilozófiák formájában. Egyre többen keresztényeknek mondták magukat tényleges újjászületés és megtérés nélkül. Azt állították, hogy szeretik az Urat, miközben gyűlölték a testvéreiket. Hirdették magukról, hogy Isten gyermekei, holott tagadták a megváltást. Mások kevesellték az Úrban megnyert üdvösséget, ezért azt pogány rítusokkal egészítették ki. Mindezek szélesre tárták az ajtót a hazugság és az antikrisztus szelleme előtt.
János apostol a keresztény Egyházról beszél, amikor azt mondja,, hogy „Közülünk váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna. ” Ezzel arra figyelmeztet, hogy a hittől elszakadt keresztényekbe az antikrisztus szelleme megy be, és ezek az emberek erősítik a Krisztus-ellenes hazugságok jelenlétét a világban. Ezért nem véletlen, hogy János pontosította Jézus imával kapcsolatos kijelentését („Bizony mondom nektek, hogy amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek." Jn 16,23), hiszen a Fiú földi szolgálatakor még ismeretlen volt a nevével való visszaélés. János apostol viszont idős korában már egészen mást lapasztalt. Az ördög, mint ordító oroszlán bejött az Egyházba.
Először Anamáson és Safirán keresztül próbálkozott, de Péter apostol a helyén volt, és leleplezte a korrupt házaspárt a jeruzsálemi gyülekezetben. A Néró-féle keresztényüldözés során Péter és Pál apostolok és még sok keresztény az életével fizetett hitéért. Az Egyház lefejezése után, Jeruzsálem pusztulásával - Kr. u. 70-ben - a kereszténység elvesztette a természetes központját, és diaszpórába került ugyanúgy, mint a zsidóság. János apostol a századforduló körül már megtapasztalhatta, hogy az emberek gyakran visszaélnek az Úr nevével. Az imájuk és kéréseik nem felelnek meg Isten tökéletes, de még a megengedő akaratának sem. Ezért intette a keresztényeket: kéréseik legyenek összhangban Isten akaratával.
Jézus Krisztus azért is felment a mennyekbe, hogy közbenjárjon miérettünk. Amikor az Ő nevében az Atyához fordulunk, Isten úgy tekinti, mintha a Fiú személyesen kérné Tőle e kérések teljesítését. Teljhatalom van az Úr Jézus Krisztus nevében! De János tovább megy, és azt mondja: az Úr nevében megfogalmazott imáinknak meg kell felelniük Isten akaratának is: „És ez az a bizodalom, amellyel Őhozzá vagyunk, hogyha kérünk Tőle valamit az Ő akarata szerint, meghallgat minket: És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink, amelyeket kértünk Őtőle." (1 Jn 5,14-15).
Ismertem embereket, akik hosszú ideig böjtöltek és imádkoztak azért, hogy Isten akaratát megismerjék. Azt gondolták ugyanis, hogy Isten minden emberrel szuverén és természetfölötti módon ismerteti meg a szándékát. Természetfölötti élményekre várakozva töltötték a szabad idejük jelentős részét, mégsem kaptak isteni szózatot, feleletet a kérdéseikre. Isten akarata ugyanis az, hogy megismerjük és tanulmányozzuk a kinyilatkoztatott igazságok írott formáját, a Szentírást. Isten szándékát Igéjének megismeréséből tudhatjuk meg a Szent Szellem megvilágítása által. A Biblia helyes ismeretére épülhet fel a személyes kijelentés. Amíg valaki nem szerez biztos tudást Isten Igéjéről, addig ne hangsúlyozza a személyére vonatkozó isteni vezetés keresését, mert a megtévesztésekkel szemben nem rendelkezik megfelelő szellemi és informatív védelemmel. Isten Igéje a mérőzsinór, amellyel ellenőrizhető és azonosítható a kijelentés eredete.
