Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy, mint az Úrnak Szellemétől. II. Korinthus 3:18
Ebben a részben Pál apostol azt mondja, ahogy előrehaladunk Isten Igéjének követésében, az Ő képére alakulunk át, dicsőségről dicsőségre. Ez azt jelenti, hogy még nem jutottunk el a teljes megszentelődéshez. Már dicsőségesebbek vagyunk, mint a kezdetekkor voltunk, és egyre dicsőségesebbé válunk, ahogy lépésről lépésre haladunk előre a megszentelődés útján, de az út még tart. Törvényesen és a helyünket tekintve szentek vagyunk Krisztusban. Gyakorlatilag azonban a dicsőség olyan mértékben manifesztálódik rajtunk keresztül, ahogyan fejlődünk.
Ez az, amit a megszentelődés folyamatának nevezünk. Ennek a folyamatnak a része a „hívő elválasztása a világtól”. Ezen a kijelentésen időről időre el kell gondolkodnunk. Hívőként élünk a világban, de nem a világból vagyunk.
Az V. Mózes 7:22-ben az Úr azt ígéri Izrael fiainak, hogy lassan-lassan megszabadítja őket az ellenségeiktől. Ugyanez igaz ránk is: nem azonnal, erőfeszítés nélkül szabadít meg minket a bűneinktől, a folyamaton végig kell mennünk.
Azonnal el akarunk jutni a bűnös állapotból a megszentelődés állapotába. De Isten azt mondja, ezt az utat lépésről lépésre kell megtennünk. A megszentelődéshez vezető valamennyi lépés a kegyelem ösvényén vezet, ami nem más, mint Isten ereje, ami szükséges ahhoz, hogy a következő lépést meg tudjuk tenni. Ha a saját erőnkből akarunk továbbmenni, Isten kegyelmétől függetlenül, el fogunk bukni, mivel az Ő kegyelme nélkül frusztráltak leszünk, és visszaesünk az eredeti állapotunkba.
A bűnös állapotból a megszentelt állapotba csak a kegyelem útján juthatunk el.
A megszentelődés, mint mag
Annakokáért, szerelmeseim, amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek [az én tanácsaimnak], nem úgy, mint az én jelenlétemben [mutatott lelkesedéssel] csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel (bizalmatlansággal, elővigyázatosan, óvakodva mindentől, ami Isten ellen van és szégyent hoz Jézus Krisztus nevére) vigyétek véghez [munkálkodjatok, valósítsátok meg a célt, teljesítsétek] a ti üdvösségeteket. Filippi 2:12
A magyarázó Bibliában ez a vers sokkal hosszabb és bonyolultabb, de az alapüzenet jól értelmezhető a Károli-fordítás lapján is… félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségeteket.
A Galata 3:16 magnak nevezi Jézust, aki az Atya által nekünk adott Szent Szellem formájában él bennünk, így megkaptuk a megszentelődés magját. Amikor Pál azt mondja, hogy félelemmel és rettegéssel munkálkodjunk az üdvösségünkön, azt javasolja, hogy Istennel teljes egyetértésben együttműködve ápoljuk a belénk elvetett megszentelődés magját.
Ezt a magot Isten Igéjével kell öntözni (I Korinthus 3:6). Tudjuk, hogy a mag akkor növekszik, ha öntözik. Ha a megszentelődés belénk vetett magját Isten Igéjével locsoljuk (Efezus 5:26), növekedni kezd bennünk, és életünk minden területén hajtást hoz. Eljut az elménkbe, és hatással lesz a gondolatainkra. Eljut a szívünkbe, befolyásolja kimondott szavainkat, mivel a szívnek teljességéből szól a száj (Máté 12:34). Eljut a testünkbe, hatással lesz arckifejezésünkre, cselekedeteinkre, másokkal szembeni viselkedésünkre. Olyan lesz mint egy fa vagy szőlőtő, egyre terebélyesedik, életünk minden területét kitölti, és Isten szentségén kívül nem marad hely semmi másnak.
Ezt is értjük a megszentelődés folyamata, a kegyelemben és Jézus Krisztus ismeretében való növekedés alatt, amikor minden szempontból Hozzá hasonlatossá válunk (II Péter 3:18). Ne szegje a kedvedet az, hogy még értél célba – ha még nem valósítottad meg célkitűzéseidet. Ne add fel, még akkor sem, ha csak centiméterről centiméterre haladsz – akkor is fejlődsz. A folyamat még nem ért véget – sem a te számodra, sem mások számára.
Fordította: Berényi Irén
