Ahogy John Wesley teológiai meggyőződése fejlődött, feszültség és megosztás ékelődött közé és Whitefield közé az eleve elrendelésről alkotott kálvini felfogást illetően, amellyel Wesley nem értett egyet. Végül elsimították az álláspontjaik közötti különbséget, a barátságot a nézeteltérések elé helyezvén. 1749-ben John feleségül akarta venni Grace Murray-t, akinek az ápolása folytán az egészségét visszanyerte, de öccse, Charles nem adta áldását a tervre. John ennek ellenére folytatta a közeledést, míg aztán Charles közbe nem lépett, arra buzdítva a hölgyet, hogy egy másik kérőjéhez menjen hozzá. Ez törést okozott a két testvér kapcsolatában, míg végül ironikus módon Whitfield volt az, aki segített kibékülniük egymással.
1751. október 18-án Wesley bokája megsérült, amikor átkelt a London Hídon. Mégis folytatta aznap az igehirdetést, a következő napokban pedig térden állva prédikált. A felépüléséhez Mary „Molly” Vazeille gondoskodására támaszkodott – és mindenki meglepetésére egy hét után feleségül vette. Az asszonyban hamarosan keserűség és neheztelés támadt John szolgálata miatt, évekkel később pedig el is hagyta őt. Wesley kis híján egészen élete végéig hirdette Isten igéjét; még a hetvenes éveiben is harmincezernél nagyobb tömegeknek prédikált. 1791. március 2-án halt meg, nyolcvanhét éves korában.
Öröksége
A metodista mozgalom, amelynek születése fölött Wesley bábáskodott, osztályokból vagy társaságokból állt össze, és abban kerületi lovasprédikátorok szolgáltak. Úgy tartják, a prédikációs útjai során John Wesley négyszázezer kilométert tett meg lóháton; még arra is kifejlesztett egy módszert, hogy a nyeregben olvashasson. Az évek során negyvenezernél több alkalommal hirdetett igét, és több mint ötezer könyvet, prédikációt és egyéb irodalmat adott ki nyomtatásban. A könyveiért kapott, húszezer fontot meghaladó összeg nagy részét eladományozta. Társaságokat alapított, új imaházakat nyitott meg, utazó prédikátorokat állított szolgálatba, a betegeken is segített, szenvedélyes híve volt a rabszolgák felszabadításának, valamint iskolákat és árvaházakat támogatott. Halálakor Anglia több mint 79 ezer, Észak-Amerika közel 50 ezer metodistát számlált. 1830-ra már a metodistáké volt a legnagyobb felekezet az Egyesült Államokban. 1901-ben összesen 104 ezernél több helyi gyülekezetben szolgáló prédikátor, több mint 89 ezer gyülekezet, 861 ezer lelkészképzés alatt álló hallgató és 7.659.000 tag szerepelt a felekezet nyilvántartásában. A Metodista Világtanács szerint 2015-ben 39.414.488 tagja élt szerte a világon, és 51.289.800 olyan személy, aki részt vehetett a metodisták úrvacsorai istentiszteletein.
További megjegyzések
John Wesley életében szerepe volt az utazásnak. Éppen úton volt a missziós munka felé, amikor először akadt rá a morva keresztényekre. Azután a missziós mezőről hazatérve még ugyanazon a héten megint csak összefutott egy morva misszionáriussal, aki a röviddel később történt szellemi megtapasztalása felé egyengette a pályáját. Az utazások segítenek abban, hogy az ember új módon megnyíljon az Istennel való találkozásra. Sokszor a megszokott környezet elhagyása és valami újnak a felfedezése közben történik valami, ami teret nyit számunkra abban, hogy olyan vezetéseket kövessünk, amelyek másként nem tudatosodnának bennünk, vagy amelyekre vakok maradnánk.
Az is nagyban hatott Wesleyre, hogy Krisztus testében a vallási tradícióján belül, illetve azon kívül működő személyektől is elfogadott szolgálatot. Őt a morva keresztények részéről érte az a befolyás, aminek jelentős szerepe volt sorsfordító pillanata elérkezésében az Aldersgate-en, 1738. május 24-én. Utána pedig – miután a szentek egy kicsiny közösségével Fetter Lane-en imában töltötte az 1739. január 1-ére virradó szilveszter éjszakát – megszületett a nagy ébredés. Mielőtt Wesley beleütközött volna Isten erejébe – amikor furcsa melegség töltötte el a szívét –, rigorózus önfegyelmet gyakorolt a szellemi életben, mert ez által próbált üdvbizonyosságot nyerni. Az Aldersgate-en történt megtapasztalása után viszont teljes bizonyosságra és meggyőződésre jutott a megmenekülését illetően. Nem sokkal azután, hogy a barátaival az új év reggeléig virrasztott, elkezdett prédikálni a szabad ég alatt. Ez erőteljesen működésbe hozta a rajta levő kenetet, ami bőséges hasznot hozott Isten királysága számára. Mennyei látásokat kapott az emberek szolgálatba állításának stratégiáiról, ami felgyorsította a metodizmus terjedését.
John Wesley életében szerepe volt az utazásnak. Éppen úton volt a missziós munka felé, amikor először akadt rá a morva keresztényekre. Azután a missziós mezőről hazatérve még ugyanazon a héten megint csak összefutott egy morva misszionáriussal, aki a röviddel később történt szellemi megtapasztalása felé egyengette a pályáját. Az utazások segítenek abban, hogy az ember új módon megnyíljon az Istennel való találkozásra. Sokszor a megszokott környezet elhagyása és valami újnak a felfedezése közben történik valami, ami teret nyit számunkra abban, hogy olyan vezetéseket kövessünk, amelyek másként nem tudatosodnának bennünk, vagy amelyekre vakok maradnánk.
Az is nagyban hatott Wesleyre, hogy Krisztus testében a vallási tradícióján belül, illetve azon kívül működő személyektől is elfogadott szolgálatot. Őt a morva keresztények részéről érte az a befolyás, aminek jelentős szerepe volt sorsfordító pillanata elérkezésében az Aldersgate-en, 1738. május 24-én. Utána pedig – miután a szentek egy kicsiny közösségével Fetter Lane-en imában töltötte az 1739. január 1-ére virradó szilveszter éjszakát – megszületett a nagy ébredés. Mielőtt Wesley beleütközött volna Isten erejébe – amikor furcsa melegség töltötte el a szívét –, rigorózus önfegyelmet gyakorolt a szellemi életben, mert ez által próbált üdvbizonyosságot nyerni. Az Aldersgate-en történt megtapasztalása után viszont teljes bizonyosságra és meggyőződésre jutott a megmenekülését illetően. Nem sokkal azután, hogy a barátaival az új év reggeléig virrasztott, elkezdett prédikálni a szabad ég alatt. Ez erőteljesen működésbe hozta a rajta levő kenetet, ami bőséges hasznot hozott Isten királysága számára. Mennyei látásokat kapott az emberek szolgálatba állításának stratégiáiról, ami felgyorsította a metodizmus terjedését.
