2016. október 10., hétfő

Zsoltárok Könyve 102:1-15.

1. Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát.
2. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
3. Ne rejtsd el arcodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, a mely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
4. Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
5. Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
6. Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
7. Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
8. Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
9. Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
10. Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
11. indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
12. Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
13. De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
14. Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
15. mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)