John Wimber "Teljhatalmú evangélizáció" (1990) című könyvében kifejti, milyen óriási jelentősége van annak, ha Isten országának evangéliumát jelek és csodák kísérik. A prófétálásban, gyógyulásban és a démonoktól való szabadulásban az emberek Isten jelenlétét tapasztalják meg. Amikor a sötétség erejét a Krisztustól kapott hatalommal és erővel megtörjük, akkor az emberek felszabadulnak arra, hogy elfogadják Jézus Krisztust megváltójuknak. A teljhatalmú evangélizációnak (power evangelism) - amelynek során Isten ereje és hatalma a csodák által látható módon is megnyilvánul - ez a tulajdonképpeni küldetése. Az erő megnyilvánulásának eredményeként gyógyulások és szabadulások történnek, de ezek legfőbb célja az, hogy Jézus Krisztus megváltásának elfogadásával, az emberi lelkek megszabaduljanak a kárhozattól. Lukács evangéliuma 9. részében az 1-2. versekben ezt olvassuk: „Minekutána pedig összehívta Jézus az ő tizenkét tanítványát, ada nékik erőt és hatalmat minden démonok ellen, és betegségek gyógyítására. És elküldé őket, hogy prédikálják az Isten országát, és betegeket gyógyítsanak."
Jézus a tanítványokat személyes követeiként küldte ki, s így indultak útnak az Ő erejével és teljhatalmával. Isten erejével és teljhatalmával nem saját akaratunk szerint rendelkezünk, mint ahogyan az autóvezető akkor és oda vezeti a kocsiját, amikor és ahova akarja. A tanítványok kiküldése a mozdonyvezetők munkájához hasonlatos. Sikerük ugyanis attól függ, mennyire figyelnek a menetrendre, a vágányokra és a sebességre. A tizenkét tanítvány küldetésének egyértelmű korlátai voltak: az Atya akaratát kellett teljesíteniük. Kiküldésükkor Jézus megmondta, kihez és hová menjenek. Isten országát azok számára kellett hirdetniük, akik fogékonyak arra. Jézus az ő hatalmát négy területen nyilvánította ki: a démonok, a betegségek, a természeti erők és a halál fölött.
John Wimber kiemeli, hogy Jézus szüntelenül démonokkal találta magát szembe, de az Egyházban néha megfeledkeznek azok jelenlétéről. Jézus ezek között a démonok között egyetlenegyet sem talált, amely szimpatikus lett volna számára. A démonok kiűzése mindig a Sátánra mért közvetlen támadás, s ilyenformán Isten Fia küldetésének a fő célja. Mert az Isten Fia azért jött, hogy az ördög minden munkáját lerombolja.
A betegségek egy része démonok munkájának az eredménye. A Bibliában olvashatjuk, hogy démonok süketséget, vakságot, epilepsziát és más betegségeket okoztak. A gyógyulás azáltal következett be, hogy Jézus kiűzte a démonokat.
A gyógyulás egy másik formájaként Wimber beszámol arról, hogy néhány évvel ezelőtt a dél-afrikai Johannesburgban imádkozott egy 14 éves fiúért, aki hétéves kora óta egy centimétert sem nőtt. Körmeinek egy része is hiányzott, farkastorka volt, és a fogai is hiányosak voltak. Sem járni, sem beszélní nem tudott. Kiderült róla, hogy hétéves korában egy boszorkánydoktor szolgálatában állt, aki őt kifutó fiúnak használta. Amikor elköltöztek, és ilyen módon elveszítette a fiú szolgálatait, a boszorkány megátkozta őt. Amikor az anyja hazajött, csak azt látta, hogy a gyermeke megváltozott, és úgy kezd viselkedni, mint egy állat.
Miután Jézus nevében sikerült megtörni az átkot, és kiűzték az kínzó démonokat, a fiú elkezdett járni, felismerte a környezetét, és a gyógyulás egyéb jelei is megmutatkoztak. Négy hónap múlva elkezdte iskolai tanulmányait.
A gyógyítás másik útja a bűnbocsánat. Amikor Kapemaumban a bénát a padlásról leengedték Jézus elé, a Mester így szólt: „Fiam, megbocsátattak a te bűneid." (Márk 2,5) Mikor a farizeusok ezért rátámadtak, Jézus egy kérdéssel válaszolt nekik: „Mi könnyebb: azt mondanom-é a gutaütöttnek: Megbocsáttattak néked a te bűneid! vagy ezt mondanom: Kelj fel, vedd a te nyoszolyádat, és járj!?" Aztán meggyógyította azt az embert.
Wimber hangsúlyozza, hogy a bűnök bocsánata sokkal nagyobb csoda, hiszen ajtót nyit az örök élet felé. A jelek és csodák tulajdonképpeni célja is ebben rejlik. A szívünkbe fészkelődé bűnök bármilyen testi betegséget okozhatnak. Ilyenkor a bűnbocsánat elfogadása lehet a gyógyulás kulcsa.