Itt a 'bandák' szót használom, mert ezen a területen démonbandák vannak jelen. Minden egyes démon utat készít egy következő számára. Ha találkozol eggyel, már kezdheted is keresni a következőt. Az a véleményem, hogy minden negatív érzelem és viselkedés mögött gonosz szellem áll. Düh, félelem, magányosság, szerencsétlenség, önsajnálat, büszkeség, irigység - a lista igen terjedelmes. Pusztán az a tény, hogy dühös vagy, nem jelenti szükségszerűen azt, hogy benned van a harag démona. De ha a dühödre ráillik a korábban felsorolt szavak valamelyike, akkor valószínű, hogy a harag démona már benned van.
Vannak bizonyos gyökérproblémák, amelyből az összes többi kinő. Az egyik legjelentősebb gyökérprobléma az elvetettség, amelyből egy egész sorozat nő ki. A magányosság, a szerencsétlenség, az önsajnálat, a depresszió, a kétségbeesés. Amikor már valaki idáig eljutott, akkor kétféle folytatás lehetséges. A halál a passzív, az öngyilkosság pedig az aktív folytatás. Nem hiszem, hogy lett volna valaha is valaki, aki nem egy gonosz szellem befolyása alatt követett el öngyilkosságot. Ez persze csak a személyes véleményem, amit nem tudok bizonyítani.
Egy másik nagyon jellemző probléma a lázadás. Ami azután nehezteléshez, gyűlölethez, haraghoz és erőszakhoz vezet. Ezek a démonok csinálnak aztán bandavezért, és hasonlókat az emberekből.
A második ilyen terület: az elme
Bizonyos értelemben az elme a harcmező, a csatatér. Jellegzetesen az elmét támadó szellemek például a kételkedés, a hitetlenség, a zavarodottság, a határozatlanság és az őrültség. Észrevettem, hogy akik okkultizmusban voltak, szinte kivétel nélkül küszködnek a zavarodottsággal és a depresszióval. Teljesen mindegy, hogy érzelminek, vagy értelminek nevezzük, a lényeg az, hogy jelen van az életükben.
A következő: a nyelv területe.
Sok jellegzetesen nyelvdémon van. A legfontosabb a hazugság. A Biblia beszél a hazugság szelleméről. Vannak emberek, akiknél kényszer, hogy hazudjanak. Észre sem veszik, hogy hazudnak.
Volt egy ilyen barátom. A Teljes Evangéliumi Üzletemberek elnöke volt egy bizonyos városban. (Jellemző egyébként, hogy ügynök volt.) Vonzó keresztény életet élt, és nagyszerű mesélő volt. Előfordult, hogy ott ült a nappalinkban, és elkezdett mesélni, és a szavai egyre érdekesebbek, de egyre hihetetlenebbek is lettek. Elkezdett zsongani a fejem, és azon töprengtem, vajon a barátom maga elhiszi-e, amit mond. És én elhiszem? Az egész valahogy átúszott a természetesből a természetfelettibe. Aztán arra is rájöttem, hogyan került be ez a szellem a barátom életébe.
Jó módú szülők fogadott fia volt, egyetlen gyerek a családban. A szülei mindent tőle vártak el. Belévetették minden reményüket, ő pedig rájött, hogy a szülei nincsenek megelégedve azokkal a jegyekkel, amiket hazavisz az iskolából, mivel jobb eredményeket várnak tőle, s ezért csalódottak. S amikor csalódottságukat kifejezésre is juttatták, a barátom elhatározta, hogy a továbbiakban hazudni fog az iskolai eredményeit illetően. így kezdődött el nála a hazudozás. Hiszem, hogy végül megszabadult belőle, de esete felért számomra egy kinyilatkoztatással. A beteges hazudozók azért nagyon megtévesztőek, mert ők maguk sem tudják, hogy hazudnak. A hazugságvizsgáló gép semmit sem jelezne náluk.
Vannak azután olyan démonok is, amelyek szívesen járnak istentiszteletre: például a kritizálás, és a pletyka démonai. Egyszer odajött hozzám egy hölgy szabadulásért. Azt mondtam: Te, kritizálás démona, menj ki belőle! Egyszerre négyen is elkezdtek szabadulni a körülöttünk állók közül.
Aztán ott van a túlzás. Vagy a káromkodás. Megtérésem előtt az istenkáromlás rabszolgája voltam. Képtelen voltam káromló szavak nélkül beszélni. Hasonló démonok okozzák a tisztátalan és a negatív beszédet is.
