„És megállt a király házának belső udvarában, a király háza ellenében, és a király ült királyi székében, a királyi házban, a ház ajtajának átellenében. És lőn, amint meglátá a király Eszter királynét, hogy áll az udvarban, kegyet talála szemei előtt." (5,1b.-2a.)
A király, amikor Esztert megpillantotta, hitvesi szerelme megújult és kivirágzott benne: aranypálcáját Eszter felé nyújtotta, amely számára az életben maradást, a szerelmet, az áldást jelentette.
Egy dolgot fontos megjegyeznünk: a kegyelmet nem az ellenségeinknél kell keresnünk, mert céljuk egyértelmű: tönkre akarnak tenni bennünket, és a pusztulásunkat munkálják. Erről nincs mit tárgyalnunk velük. Az élő Istennel kell tárgyalnunk, és a kegyelmet a Királyok Királyánál, az Urak Uránál, Jézus Krisztusnál kell keresnünk!
Eszter nem fogalmazta meg azonnal nyíltan a kérését, hanem arra törekedett, hogy a férjével való megújuló kapcsolatát, közösségét megerősítse. Lakomára hívta meg Ahasvérust, és időt hagyott arra, hogy a 'charis', a kegyelem rááradjon kapcsolatukra, ami személyét újra kedvessé és drágává fogja tenni a király előtt. Ebben is a Szent Szellem fontos üzenete van. Minekutána kegyelmet nyertünk a Királytól, Jézus Krisztustól, a feladatunk az, hogy életünket megerősítsük ebben a kegyelemben, hogy teljes mértékben megnyerjük Isten tetszését, mert nem a mi képességeink, tudásunk, munkánk tart meg bennünket, hanem a kegyelem a Királlyal, Jézus Krisztussal való közösségben.
Eszter eltűrte, hogy Hámán egyre inkább megittasodik saját dicsőségétől. Ilyen is előfordul az életben. Amikor jó emberekre Isten kegyelme kiárad, a gonosz emberek is szerencsések lesznek, és sikerüket maguknak tulajdonítják, és még inkább a fölfuvalkodottság és a kevélység keríti őket hatalmába.
Hámán is úgy gondolta, hogy eljött teljes megdicsőülésének ideje. Magabiztosságában már az akasztófát is felállíttatta az udvarán, amelyen tervei szerint majd Márdokeus fog lógni. De az Úr a dolgok irányítását a saját kezébe vette. A király, miután szeretete megújult Eszter felé, lelkében nem tudott békességre jutni. Egyik álmatlan éjszakáján szolgáival az uralkodás történetéről szóló könyvből olvastatott fel. Az éjszakai felolvasás során eljutottak a Biktán és Téres-féle összeesküvéshez. Miután a szolga felolvasta a könyvből, hogy a puccsot Márdokeus hiúsította meg, Ahasvérus hirtelen feleszmélt kábulatából.
Feltételezhetően eddig abban a hiszemben élt, hogy Hámánnak köszönheti trónja megerősítését. Ezen az éjszakán azonban szemeiről lehullottak a pikkelyek, s megértette azt, hogy Márdokeusnak köszönheti királyságának megmenekülését. Isten gyakorta nagyon egyszerű és természetes formában szól az emberekhez. Leggyakrabban a Könyv olvasásakor és az abban leírt események hallgatásakor jut az ember fontos felismerésekre, ami megváltoztatja, mint ahogy Ahasvérus szíve is megváltozott ezen az éjszakán. A Szentírás a Könyvek Könyve, amelynek tanulmányozása, üzenetének hallgatása hozzásegíti az embert az üdvösség útjának megismeréséhez, a rossz döntések kikerüléséhez, megvéd a gonosz tervekkel való cinkosságtól, és visszaállítja az Istennel és népével való helyes közösséget, kapcsolatot.
Már eddig is nagyon sok jósszándékú embernek az életét az törte derékba, hogy hámánokkal barátkoztak. Olyanokkal, akikkel kapcsolatosan Salamon a következőket írja a Példabeszédekben: "Ne tarts barátságot a haragossal, és a dühösködővel ne menj; Hogy el ne tanuld az ő utait és tőrt ne keress tennen magadnak. (Példa 22,24)
Ahasvérusból is válhatott volna egy Adolf Hitler, de nem lett az. És ezt kizárólag az isteni kegyelemnek és Isten népének köszönheti, akik politikai vaksága idején szakadatlanul imádkoztak érte az élő Istenhez. Minden bizonnyal az örökkévalóságban Ahasvérus hálás Márdokeusnak, feleségének Eszternek és a zsidóságnak, hogy a világtörténelembe nem antiszemitaként, az első holokauszt elindítójaként vonult be. Isten népe őt egy örökkévaló gyalázattól védelmezte meg. Míg Ahasvérus számára igen, Hámán számára már nem volt kegyelem. Túl messzire ment gonoszságában, a Sátánnal való együttműködésben. Abba a verembe, amit kiásott Márdokeus és a zsidóság ellen, saját maga és családja esett bele.
Hámán is úgy gondolta, hogy eljött teljes megdicsőülésének ideje. Magabiztosságában már az akasztófát is felállíttatta az udvarán, amelyen tervei szerint majd Márdokeus fog lógni. De az Úr a dolgok irányítását a saját kezébe vette. A király, miután szeretete megújult Eszter felé, lelkében nem tudott békességre jutni. Egyik álmatlan éjszakáján szolgáival az uralkodás történetéről szóló könyvből olvastatott fel. Az éjszakai felolvasás során eljutottak a Biktán és Téres-féle összeesküvéshez. Miután a szolga felolvasta a könyvből, hogy a puccsot Márdokeus hiúsította meg, Ahasvérus hirtelen feleszmélt kábulatából.
Feltételezhetően eddig abban a hiszemben élt, hogy Hámánnak köszönheti trónja megerősítését. Ezen az éjszakán azonban szemeiről lehullottak a pikkelyek, s megértette azt, hogy Márdokeusnak köszönheti királyságának megmenekülését. Isten gyakorta nagyon egyszerű és természetes formában szól az emberekhez. Leggyakrabban a Könyv olvasásakor és az abban leírt események hallgatásakor jut az ember fontos felismerésekre, ami megváltoztatja, mint ahogy Ahasvérus szíve is megváltozott ezen az éjszakán. A Szentírás a Könyvek Könyve, amelynek tanulmányozása, üzenetének hallgatása hozzásegíti az embert az üdvösség útjának megismeréséhez, a rossz döntések kikerüléséhez, megvéd a gonosz tervekkel való cinkosságtól, és visszaállítja az Istennel és népével való helyes közösséget, kapcsolatot.
Már eddig is nagyon sok jósszándékú embernek az életét az törte derékba, hogy hámánokkal barátkoztak. Olyanokkal, akikkel kapcsolatosan Salamon a következőket írja a Példabeszédekben: "Ne tarts barátságot a haragossal, és a dühösködővel ne menj; Hogy el ne tanuld az ő utait és tőrt ne keress tennen magadnak. (Példa 22,24)
Ahasvérusból is válhatott volna egy Adolf Hitler, de nem lett az. És ezt kizárólag az isteni kegyelemnek és Isten népének köszönheti, akik politikai vaksága idején szakadatlanul imádkoztak érte az élő Istenhez. Minden bizonnyal az örökkévalóságban Ahasvérus hálás Márdokeusnak, feleségének Eszternek és a zsidóságnak, hogy a világtörténelembe nem antiszemitaként, az első holokauszt elindítójaként vonult be. Isten népe őt egy örökkévaló gyalázattól védelmezte meg. Míg Ahasvérus számára igen, Hámán számára már nem volt kegyelem. Túl messzire ment gonoszságában, a Sátánnal való együttműködésben. Abba a verembe, amit kiásott Márdokeus és a zsidóság ellen, saját maga és családja esett bele.
Az Isten népét megsemmisíteni akarók a saját sírjuk ásói. Mindig itt fejezik be. Ez így volt eddig, és így lesz ezután is, mert velük kapcsolatban ez Isten tökéletes akarata.
"Mint olyan napokat, amelyeken megnyugovának a zsidók ellenségeiktől, és mint olyan hónapot, amelyben keserűségük örömre és siralmuk ünnepre fordult; hogy tartsák meg azokat vigalom és öröm napjaiul, és küldjenek ajándékot egymásnak és adományokat a szegényeknek. Mert az agági Hámán, Hammedátárnak fia, minden zsidónak ellensége, szándékozott a zsidókat elveszteni, és Púrt, azaz sorsot vetett, hogy őket megrontsa és megsemmisítse; De mikor a király tudomásán jutott, megparancsoló levélben, hogy gonosz szándéka, amelyet gondolt a zsidók ellen, forduljon az ő fejére, és felakaszták őt és fiait a fára. Annakokáért elnevezik e napokat: Púrimnak a Púr nevétől." (Eszter 9: 22;24-26)
Ezek után a Jelenések könyve alapján csak azt kívánom, hogy jöjjön el a szabadulás, az öröm, a világosság napja, amely sohasem fog megszűnni többé, hanem örökké tart: A Szellem és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És aki hallja, ezt mondja: Jövel! (Jel 22,17)
"Mint olyan napokat, amelyeken megnyugovának a zsidók ellenségeiktől, és mint olyan hónapot, amelyben keserűségük örömre és siralmuk ünnepre fordult; hogy tartsák meg azokat vigalom és öröm napjaiul, és küldjenek ajándékot egymásnak és adományokat a szegényeknek. Mert az agági Hámán, Hammedátárnak fia, minden zsidónak ellensége, szándékozott a zsidókat elveszteni, és Púrt, azaz sorsot vetett, hogy őket megrontsa és megsemmisítse; De mikor a király tudomásán jutott, megparancsoló levélben, hogy gonosz szándéka, amelyet gondolt a zsidók ellen, forduljon az ő fejére, és felakaszták őt és fiait a fára. Annakokáért elnevezik e napokat: Púrimnak a Púr nevétől." (Eszter 9: 22;24-26)
Ezek után a Jelenések könyve alapján csak azt kívánom, hogy jöjjön el a szabadulás, az öröm, a világosság napja, amely sohasem fog megszűnni többé, hanem örökké tart: A Szellem és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És aki hallja, ezt mondja: Jövel! (Jel 22,17)
Élőszóban elhangzott prédikáció alapján. 1992.
