Vizsgáljuk meg röviden az Ige és a gyógyulás kapcsolatát. Jézus nemcsak a gyógyulásról szólt úgy, mint kenyérről, hanem az Isten Igéjét is így jellemezte. A gyógyulás tehát az, amikor Isten Igéje cselekedni kezd! Jézus arra tanított, hogy így imádkozzunk: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma." Ugyanakkor azt is mondta: „Munkálkodjatok, ne az eledelért, amely elvész, hanem az eledelért, amely megmarad az örök életre" -ez pedig az Isten Igéje. Naponta erre a kenyérre van szükségünk. Az élet Beszéde ez: életet adó, egészséget közvetítő és gyógyító. „A te beszéded megelevenít engem." (Zsolt 119,50) „Kibocsátá az ő szavát, és meggyógyította őket" (Zsolt 107,20). Azoknak, akik mindennap az élet kenyerével élnek, a gyógyítás kenyere nem ajándék, hanem a napi szellemi tápláltatásukon keresztül közvetített egészség.
Az evangélizációs összejöveteleken nem a gyógyulást, hanem az Isten Igéjét prédikálom, ami felszabadítja az élő hitet. Akkor aztán a Szent Szellem már könnyen mozog a tömegben, hogy megérintse a nyitott szívű embereket. „Keressétek először Istennek országát és az Ő igazságát; és ezek mind (ráadásként) megadatnak néktek."
Ha az Ige által élünk, életet fogunk találni benne. Jézus azt mondta: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, amely Istennek szájából származik.''
Az élet hanyatlását visszájára fordítja az élet Beszéde. A „minden Ige" nem pusztán a napi betevőt jelenti, hanem bőséges eledelt. A Krisztus által kenyérrel megvendégelt sokaságnak egy fillért sem kellett érte fizetnie - nem rendeztek rögtön gyűjtést. Jézus így szólt: „Adjatok nékik ti enniük", és a tanítványok pontosan ezt is tették A kenyér akkor sokasodott meg csodálatos módon kezeikben, mikor hozzáláttak hogy enni adjanak az embereknek. Ez a parancs az Egyháznak is szól: „Adjatok nekik ti enniük" az Isten Igéjéből mert ebben az Igében egészség van és élet!
Egy hívő lehet beteg valamilyen bűn miatt is, ahogy az 1Korintus 11-ben is olvashatunk róla. A bűn elzárja az élet folyamát, csökken a Kenyér iránti étvágy, sőt egyesek valóságos szellemi étvágytalanságba kerülhetnek - „ösztövérséget bocsáta lelkükbe". (Zsolt 106,15) Ha a gyülekezet vénei felkeresik az ilyen személyt, hittel való imájuk megtartja a beteget (Jak 5,14-16). Akik bűneik miatt ellankadtak, mintegy elszakasztva Isten országának jogaitól ily módon vehetik a gyógyulást és a bűnbocsánatot. Ez a gyógyulás azonban ajándék számukra és arra adatott, hogy visszaállítsa őket az Isten országában élő polgároknak kijáró teljes privilégiumokba.
Támadás a gyógyító szolgálattal szemben
Mindazok, akik a magánszférában vagy akár nyilvánosan a betegekért imádkoznak, legalább annyi támadással fognak találkozni, mint segítséggel. A hitetlenek mindig megpróbálják kimagyarázni a gyógyulásokat. Rendszerint terjengős, üres eszmefuttatásokkal hozakodnak elő, melyeket újra és újra ugyanazokkal a sovány érvekkel támasztanak alá. A szóban forgó személyek igazából nem is voltak betegek, vagy rossz volt az orvosi diagnózis, vagy csak valamiféle pszichoszomatikus betegségről volt szó.
Nézzünk szembe azonban azzal a ténnyel, hogy végtelen univerzumunkban nevetséges dolog ilyet kimondani, hogy Isten nem gyógyítja meg a betegeket. Honnan lehet ezt tudni? Hiszen tudásunk annyira korlátolt. „Az a gyanúm - mondja az ateista tudós, J. B. S. Haldane -, hogy a világegyetem nemcsak bizarrabb, mint gondoljuk, de bizarrabb, mint gondolni tudjuk!"
Mindent tudnunk kellene róla ahhoz, hogy valamiről azt mondhassuk, hogy lehetetlen. Nem helyezkedhetünk a tévedhetetlenség pozíciójába, de sajnos vannak emberek, akik kötelességüknek érzik, hogy dogmáikat az emberek tudomására hozzák. Mindezzel szemben Isten valóban mindent tud, és a csodákat nagyon is lehetségesnek találja!
A hitetlenek némelyike egészen elképesztő álláspontra helyezkedik. Ha egy csoda a szemük láttára történik is, azt mondják, Isten nem tehette, mivel ez áthágja tudományos törvényeket! Valamiféle telepátiára, pszichológiai folyamatokra gyanakodnak. De ha a telepátia áthághatja a tudomány törvényeit, akkor Isten miért nem? Inkább hiszünk a pszichológiai, mint az isteni mindenhatóságban? Én abban hiszek, hogy Isten mindenre képes, kivéve, hogy kudarcot valljon!
A gyakorta tapasztalható gyógyulások némelyikét bajosan lehet párhuzamba állítani más módszerekkel - beleértve a pszichiátriai és hipnotikus gyógymódokat is -, melyek mellesleg hírhedten instabil eredményeket produkálnak. Az orvostudomány történetében semmi nem ér fel azokkal az elképesztő esetekkel, melyek evangélizációs kampányok során, illetve gyülekezetekben világszerte megtörténnek: gyógyulások születési rendellenességekből, például vakságból, bénaságból, süketségből, különféle kórokban szenvedők és balesetek „örökre" megnyomorított áldozatainak felgyógyulása.
Egy dolog biztos: A Szentírásban senki egyetlen határozott kijelentést sem találhat az isteni gyógyulás ellenében. A kritikusoknak az egyháztörténelemhez kellett fordulniuk, mikor azt akarták bebizonyítani, hogy a csodák az első apostolok korával megszűntek. Vannak keresztények, akik állítólag a Bibliát tekintik a tekintély abszolút forrásának, azt a tételüket azonban, hogy Jézus ma már nem gyógyít, az egyháztörténelemből próbálják alátámasztani.
A Jelenések 21,4 értelmében eljön az idő, amikor a szenvedés egyetemes problémája tökéletes megoldást nyer: „És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak." Most azonban még nem a messiási korszakban élünk, nem abban az ideális világban, aminek eljöveteléért Isten kezdettől fogva munkálkodik. Addig azonban az egész teremtett világ nyög és fohászkodik - várva az eljövendő kort, ahogy arról a Róma 8-ban olvashatunk
Annak az eljövendő napnak a dicsőségéből azonban újra és újra fénysugarak törnek elő, melyek villámként ragyogják be az égboltozatot. A Szent Szellem éppúgy együttműködik az Egyházzal, mint egykor Jézussal. Minden egyes gyógyulás olyan, mint az e világ sötétségén áthasító lézersugár, amíg megvirrad a hajnal, és Krisztus el nem kezdi egyetemes uralmát. És addig - mitévők legyünk? Harcoljuk tovább a hit nemes harcát, melyben segítségünkre van Isten kegyelme és a gyógyítások ajándékainak ajándéka.
A hitetlenek némelyike egészen elképesztő álláspontra helyezkedik. Ha egy csoda a szemük láttára történik is, azt mondják, Isten nem tehette, mivel ez áthágja tudományos törvényeket! Valamiféle telepátiára, pszichológiai folyamatokra gyanakodnak. De ha a telepátia áthághatja a tudomány törvényeit, akkor Isten miért nem? Inkább hiszünk a pszichológiai, mint az isteni mindenhatóságban? Én abban hiszek, hogy Isten mindenre képes, kivéve, hogy kudarcot valljon!
A gyakorta tapasztalható gyógyulások némelyikét bajosan lehet párhuzamba állítani más módszerekkel - beleértve a pszichiátriai és hipnotikus gyógymódokat is -, melyek mellesleg hírhedten instabil eredményeket produkálnak. Az orvostudomány történetében semmi nem ér fel azokkal az elképesztő esetekkel, melyek evangélizációs kampányok során, illetve gyülekezetekben világszerte megtörténnek: gyógyulások születési rendellenességekből, például vakságból, bénaságból, süketségből, különféle kórokban szenvedők és balesetek „örökre" megnyomorított áldozatainak felgyógyulása.
Egy dolog biztos: A Szentírásban senki egyetlen határozott kijelentést sem találhat az isteni gyógyulás ellenében. A kritikusoknak az egyháztörténelemhez kellett fordulniuk, mikor azt akarták bebizonyítani, hogy a csodák az első apostolok korával megszűntek. Vannak keresztények, akik állítólag a Bibliát tekintik a tekintély abszolút forrásának, azt a tételüket azonban, hogy Jézus ma már nem gyógyít, az egyháztörténelemből próbálják alátámasztani.
A Jelenések 21,4 értelmében eljön az idő, amikor a szenvedés egyetemes problémája tökéletes megoldást nyer: „És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak." Most azonban még nem a messiási korszakban élünk, nem abban az ideális világban, aminek eljöveteléért Isten kezdettől fogva munkálkodik. Addig azonban az egész teremtett világ nyög és fohászkodik - várva az eljövendő kort, ahogy arról a Róma 8-ban olvashatunk
Annak az eljövendő napnak a dicsőségéből azonban újra és újra fénysugarak törnek elő, melyek villámként ragyogják be az égboltozatot. A Szent Szellem éppúgy együttműködik az Egyházzal, mint egykor Jézussal. Minden egyes gyógyulás olyan, mint az e világ sötétségén áthasító lézersugár, amíg megvirrad a hajnal, és Krisztus el nem kezdi egyetemes uralmát. És addig - mitévők legyünk? Harcoljuk tovább a hit nemes harcát, melyben segítségünkre van Isten kegyelme és a gyógyítások ajándékainak ajándéka.
