Tóth Eszter - „Alakítás” vagy alakulás 1.

Csak látszat vagy igazi átváltozás?

Az Újszövetség gyakran beszél nagy változásokról, és világos különbséget tesz a tekintetben, hogy ezek az ember - vagy szellemi lény - személyiségét érintik-e, vagy csupán a külső megjelenését.

Először vizsgáljuk meg azokat az Igé­ket, amelyek külső változásról szólnak. A 2Kor 11,13-15. egymás után háromszor említ ilyen „alakítást": „Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda, hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává. Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magukat az igazság szolgáivá; akiknek végük az ő cselekedeteik szerint lesz."

Erre az elváltoztatásra a görög szöveg a metaszkhématizó = átalakít igét használja, amely akárcsak magyar nyelven, görögül is kél tagból áll: első része, a "meta" megfelel a magyar "át-" igekötő­nek, A második tag, az önállóan is használt "szkhématizó" jelentése igen gazdag. Nemcsak azt jelenti, hogy alakít, ki-, illetve megformál, hanem azt is: valaki felöltöztet, feldíszít, felöltözik, valamilyen formát, alakot, testhelyzetei vesz fel, valamilyen módon viselkedik, sőt konkrétan: tetteti magát, színlel. 

A szkhématizó igét a szkhéma főnév­ből képezték, amely forma, külalak, külső megjelenés, viselkedés, látszat, ürügy, testtartás, sőt divat, öltözködés, ruha és szerep jelentésben is használatos, A fent idézett igerészlet világosan kijelenti: a Sátán meg tud jelenni más külsőben - adott esetben egy mennyei lény formáját felöltve - de ettől még belül nem változik meg. Kezdettől fogva emberölő, és nincsen benne igazság. "Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja” - mondja róla Jézus (Jn 8,44). Fő programja nem változik, bármilyen szerepben jelenjék is meg. A színjátszást arra használja, hogy különböző maszkokba bújva lopjon, öljön és pusztítson. 

Érdekes megfigyelni, hogy a színlelés technikáját hogyan használják a Sá­tán követői, A Korintusbeliekhez írt le­vélben Pál olyan emberekről beszél, akik úgy tesznek, mintha az igazság szolgái és Krisztus apostolai lennének, de valójában nem azok, hiszen más Jé­zust prédikálnak, más evangéliumot hirdetnek, és más szellemet osztanak meg. A Jelenések könyvében is talá­lunk nagy „alakítókat". Az Antikrisztus Jézus Krisztust utánozza (halálos sebe meggyógyul), a hamis próféta pedig a Szent Szellemet (jelekkel és csodákkal elhiteti az embereket). A legnagyobb hamisító nemcsak képmutató magatartásával, hanem még külsejének elváltoztatásával is igyekszik elrejteni valódi énjét. A parázna asszony, a nagy Babi­lon még a mennyei Jeruzsálem díszeit is magára ölti, hogy a külső szemlélő számára teljesen eltüntesse a saját sze­mélye és a Bárány menyasszonya kö­zötti különbségeket - de az ítélet tüzében végül kiderül róla, hogy csak aranyozott.

"És jöve egy a hét angyal közül, a kinél a hét pohár vala, és szóla velem, mondván nékem: Jövel, és megmutatom néked a nagy paráznának kárhoztatását, a ki a sok vizen ül; A kivel paráználkodtak a föld királyai, és az õ paráznaságának borával megrészegedtek a föld lakosai. És szellemben elvitt engem egy pusztába és láték egy asszonyt ülni egy veres fenevadon, a mely teljes vala káromlásnak neveivel, a melynek hét feje és tíz szarva vala. Öltözött vala pedig az asszony bíborba és skárlátba, és megékesíttetett vala arannyal és drágakõvel és gyöngyökkel, kezében egy aranypohár vala, tele útálatosságokkal és az õ paráznaságának tisztátalanságával, És az õ homlokára egy név vala írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld útálatosságainak anyja. És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétõl és a Jézus bizonyságtevõinek vérétõl; és nagy csodálkozással csodálkozám, mikor látám õt." (Jel 17,1-6)

A 18. fejezetben a kereskedők így siránkoznak bukásán: "És ezt mondván: Jaj! jaj! a nagy város, a mely öltözött gyolcsba és bíborba és skarlátba, és megékesíttetett arannyal, drágakövekkel és gyöngyökkel; hogy elpusztult egy órában annyi gazdagság! És minden hajósmester és a hajókon levõk mind, a sokaság és az evezõk, és valakik a tengeren kereskednek, távol állának." (16-17.) 

A menyasszonyt viszont így ábrázolja a Jelenések könyve: „Megadatott neki, hogy tiszta, fehér lenszövetbe öltöz­zön - a lenszövet ugyanis a szentek igazságos cselekedetei."(19,8) A 21. fe­jezetben folytatódik a menyasszony be­mutatása: „A szent várost az új Jeruzsá­lemet is láttam, amely alászáll az égből Istentől elkészítve, mint a férje számára felékesített menyasszony (...) Ekkor az egyik a hét angyal közül, akiknél a hét csésze van, tele az utolsó hét csapással, odajött és így szólt hozzám: Gyere, megfogom mutatni neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét! Elvitt engem szellem­ben egy nagyon magas hegyre, és megmutatta nekem a várost, a szent Je­ruzsálemet, amely Istentől az égből száll le. (...) A város falának tizenkét alapkö­ve van, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve. (...) Városfalának alapja Jáspis és a város tiszta arany; hasonló a tiszta üveg­hez. A város falának alapkövei mindenféle drágakővel vannak feldíszítve; az első alapkő jáspis, a második alapkő zafír, a harmadik alapkő kalcedon, a negyedik alapkő smaragd, az ötödik alapkő szardonix, a hato­dik alapkő szárder, a hetedik alapkő krizolit, (...) a tizenkettedik alapkő ametiszt, és a tizenkét kapu tizenkét gyöngy, minden egyes kapu egy gyöngyből volt. A város utcája tiszta arany, mint az átlátszó üveg. (...) De semmiképpen nem jut be abba semmi közönséges, utálatosságot cselek­vő, hazug, hanem csak akik be vannak írva a Bárány életének a könyvébe." (Jel 21,2.9.10.14.18-21.27.)

Értelemszerűen nem jutnak be a mennyei Jeruzsálembe a 21,8-ban szereplők sem: „De a gyáváknak, hitet­leneknek, utálatosoknak, gyilkosoknak, paráznáknak, méregkeverőknek, bálványimádóknak és minden hazugnak a tűzzel és kénkővel égő tóban van a része, amely a másodikba halál." Megpróbáltam kiemelni azokat a feltűnő külső hasonlóságokat és belső különbségeket, amelyek a két várost, Ba­bilont és a mennyei Jeruzsálemet, a paráznát és a menyasszonyt jellemzik: Ba­bilon is felveszi bíbor és skarlátvörös színű ruhája mellé a lenszövetet, hogy külső szemlélők ne ismerjék fel a cse­lekedetei alapján. (Nyilván jótékony­kodni fog, hogy a szentek igazságos cselekedeteivel rivalizáljon.) Őt is drá­gakövek és gyöngyök díszítik, mint a menyasszonyt. Csakhogy Jeruzsálem leírásánál a kövek fajtáit is pontosan fel­sorolja az Ige, hiszen az igaz egyház nem saját ötleteit követve tesz dicséretre méltó dolgokat, hanem meghatározott, Istentől előre elkészített jó cselekedetekben jár. (Ef 2,10)

Forrás: HitInfó III/10.