“Ahogy Mózes bement a sátorba, a felhőoszlop leszállt és ott maradt a bejáratnál, mialatt az Úr beszélt Mózessel… Az Úr szemtől-szembe beszélt Mózessel, ahogy az ember a barátjával beszélget… Az Úr azt válaszolta: Jelenlétem veled fog menni, és én nyugtatlak meg. Akkor Mózes azt mondta: Ha jelenléted nem jön velünk, ne küldj minket tovább innen.” II.Mózes 33,9 11. 1415.
Mózes ismerte az Isten jelenlétében való megnyugvás fontosságát. Vágyódott arra, hogy időt töltsön a titkos helyen. Annyira éhezett Isten jelenlétére, hogy egy tapodtat sem mozdult előre nélküle. Azt mondta Istennek: Honnan tudják meg, hogy kedvesek vagyunk neked, ha nem jössz velünk ? (II.Mózes 33,16 )
Józsué is ismerte a fontosságát a titkos helyen való Istenben való megpihenésnek. Ezt látjuk abban is, hogy mikor Mózes visszatért Izrael táborába miután Isten beszélt vele, “ahogy az ember a barátjával beszélget”, hogy Józsué nem hagyta el a sátrat. Isten jelenlétében maradt. Nekünk is ugyanúgy észre kell vennünk, hogy az Istentől kapott sorsok végig vitelének egyetlen módja az, hogy elsőként Isten jelenlétét építjük fel az életünkben. Az elhívásunkhoz szükséges kulcsok akkor szabadulnak fel, mikor időt töltünk ott. Muszáj mindig Hozzá futnunk, hogy megtaláljuk életünk igazi forrását.
Sőt, mikor elidőzünk a titkos helyen, a vágyódásunk és éhségünk Jézus iránt nőni fog. Kizárólag akkor születnek meg legértékesebb kincseink, mikor az Ő jelenlétében tartózkodunk. És ez sokkal jobb, mint a munka! Sokkal többet végezhetünk el, mikor Isten jelenlétében vagyunk, mintha bármi mást csinálnánk. Ha teljesen végig akarjuk járni a pályánkat, amit az Úr helyezett az életünkbe, muszáj időt töltenünk Vele, és ápolni a bensőséges kapcsolatot a titkos helyen.
A megmaradás titka
Ideje van a szeretgetésnek, és ideje a munkának. Fontos tudni a különbséget. Mindannyiunknak kell dolgozni. Mégis, mikor Isten elkezd magához vonni minket, fontos, hogy felismerjük, hogy itt az ideje abbahagyni a munkát, és belépni az Ő dicsőséges jelenlétébe.
Nagyon keményen dolgozom. Felettébb kötelességtudó ember vagyok. Mégis vannak pillanatok, mikor Isten közelebb húz magához és azt kéri, hogy jöjjek el a tevékenykedéstől, egyedül Vele töltsek időt. Válaszolnom kell. Minden mást el kell felejtenem ilyenkor. Olyan közel akarok menni Istenhez, hogy teljesen el legyek rejtve Benne. Folyamatosan többre vagyok éhes és szomjas a Szelleméből. Semmi másra nincs étvágyam, csak Rá. Az egyedüli dolog, ami engem igazán megelégít az az, hogy az Ő jelenlétében vagyok, és az Ő ölelése az, ami az átadottság helyére visz engem. A szent önmegadásban találok olyan erőt, amire szükségem van, hogy fussam a pályát.
Valójában nem tudom, hogyan maradjak versenyben e nélkül az ölelés nélkül. Romantika nélkül nem tudnék szolgálni. Persze próbáltam azelőtt, de nem megy. Még csak nem is akarom. De mikor szerelmes vagyok, egy nap tizennyolc órát tudok futni. Egész lényemmel futok utána, és pihenek, még ha közben futok is. Az életben a végkimerülésig hajszolhatjuk magunkat, hogy többet és többet tegyünk Istenért, úgy, hogy közben fel sem fogjuk, mit is kíván Ő igazából tőlünk. Isten szeretné, ha az étvágyunk növekedne Iránta. Ha eszünk és iszunk Belőle, abba a kapcsolatba fog bevinni, ami az Ő képmására változtat át minket. Olyan sokat kezdünk majd enni és inni Jézusból minden nap, hogy többé nem éhezünk meg, és nem fáradunk el, ahogy a pályánkat futjuk. Egyszerűen csak megtanuljuk, hogyan éljünk folyamatosan az Ő szívének titkos helyén.
Az emberek gyakran azt kérdezik tőlem, mi a fennmaradás titka. A titkos hely a titok. Ott kell laknunk. Ahogyan az Úr jelenlétében tartózkodunk, az étvágyunk nőni fog, és egy dicsőséges, új élet kihordásában találjuk magunkat. Ha azt gondolod, tudod, hogyan kell a titkos helyen élni, de nincs gyümölcs az életedben, akkor te még nem voltál ott. Prosperálni fogunk az Isten szívével való egyesülés és Jézus iránti szeretet magasabb szintjén.
Mikor a munkatársaimmal beszélgetek, mindig ugyanezt a dolgot hangsúlyozom. Újra és újra azt mondom: a gyümölcstermés a bensőséges kapcsolatból fakad. Mindig emlékeztetem a csapatomat, hogy a bensőséges közösség Istennel az egyedüli módja a maradandó gyümölcs megtermésének.
Mikor új szolgálók jönnek Afrikába vagy Ázsiába, néhányan közülük azt hiszik, értik ezt, de amikor a szegények dörömbölnek az ajtajaikon segítséget igényelve; nézem azokat, akik odafigyelnek arra, hogy gyakran megálljanak, és időt töltsenek a titkos helyen, és nézem azokat, akik nem. Akik nem figyelnek erre, néhány hónapig nagyon keményen dolgoznak. Figyelem őket munka, mozgás és törtetés közben, és elfeledve azt, hogy minden nap megálljanak és kenyeret egyenek a mennyből. Aztán látom őket, ahogy repülőre szállnak, és visszamennek Nyugatra a kimerültség miatt.
Figyelem azokat is, akik megtanulták a titkos hely rejtélyét. Ők megértették, hogy mikor több időt keresnek Istennel, messze több gyümölcsöt teremnek, és megkapják a kegyelmet, hogy futásban maradjanak még nagy nyomás közepette is. Prosperálnak éveken át, mert megtanultak abban a birodalomban tartózkodni, ahová élni elhívattunk.
Fordította: Mihályi Dorottya
