Tehát egy egyszerűbb formát választottunk, amely egy felajánlott gyülekezeti épületet foglalt magában, teljesen hétköznapi öltözetet, egyszerű szendvicseket, észak karolinai barbecue-t és olcsó szobákat a Hampton Inn-ben. Ami meglepett minket, hogy 91-en jöttek el 20 államból és 4 másik országból, hogy 3 napig együtt legyünk imádásban, kis csoportos összejöveteleken és 32-en közülük inspiráló üzeneteket osztottak meg. (Ne aggódjatok, rövidre fogták a szót.)
Ami ez alatt a rövid idő alatt történt, lenyűgözött engem. Fáradt pásztorok új barátokat találtak. Fiatalabbak új mentorokat. Az emberek megnyitották szíveiket legbensőbb küzdelmeikről beszélve. És mindezek fölött, Isten jelen volt és szólt sokakhoz szorongásaikkal és félelmeikkel kapcsolatban.
A második napon fiatalok hat fős csoportja istenfélő példaképek szükségességéről beszélt. Néhányan bevallották, hogy nem volt jó kapcsolatuk az apjukkal. Mások arról beszéltek, hogy nehéz volt számukra szellemi atyákhoz kapcsolódni.
Egyikük, Charles elmondta, hogy az ő gyülekezetében fiataloknak soha nincs lehetősége igazi barátságot kötni pásztorokkal vagy vezetőkkel. Azt várják tőlük, hogy "fegyverhordozók" legyenek, akik inasként viselkednek, kifényesítik a pásztor cipőit, hordozzák a vizesüvegét és felkísérik a pulpitusra.
A fiatalok akik eljöttek a mi Bátor Kiállás tanítványsági hétvégénkre hiteles kapcsolatokért kiáltottak. Nem fogják megkapni a vezetést és szellemi nevelést amire szükségük van azzal, ha hordozzák a prédikátor Bibliáját vagy ha személyi testőrként szolgálják. Az igazi tanítványság csak szerető, szoros kapcsolatokban működik.
Pál apostol így értette a tanítványságot. Bár gyülekezeti összejöveteleken beszélt, szolgálata nem eseményekre, ceremóniákra vagy testi kiszolgálásra fókuszált. És különösen nem szólt túlfűtött előadásokról, szószék showmankedésről és lenyűgöző színre lépésekről. Semmi hamis vagy mű nem volt az Új Szövetség kereszténységében.
Pál így szólt a Tesszalonikabeliekhez: "Így felbuzdulva irántatok, készek voltunk közölni veletek nemcsak az Isten evangéliumát, hanem a mi magunk lelkét is, mivelhogy szeretteinkké lettetek nékünk." I Tess. 2.8. Tudta, hogy a szolgálat lényege, hogy befektetünk emberekbe. Nem az éljenzésért, selyem ruhákért vagy a rajongó tömegekért élt.
Az ok amiért elviselte a verést, hajótörést, árulást, lázadást, éhezést, bebörtönzést az volt, hogy szerette a szolgálatában lévő férfiakat és nőket. Minden amit tett arról szólt, hogy Jézus életét öntötte Timóteusba, Silvanusba, Márkba, Phoebe-be, Priscillába, Euodiába és az Új Szövetség többi hősébe, akik Pált szellemi atyjuknak hívták.
Mit tenne Pál ha ma élne és látná a szolgálatnak azt az elferdített változatát amit mi kreáltunk? Elképzelem, hogy megszaggatná köpenyét és felszólítana minket, hogy térjünk vissza az egyszerű alázathoz.
Robert egy ugandai pásztor írt nekem egy héttel az összejövetel után, hogy elmondja, hogyan akar tanítvánnyá tenni embereket ezután.Azt írta: "Jövő héten találkozom 24 emberrel, hogy megosszam velük a tapasztalataimat. Együtt fogunk élni, nevetünk, sírunk és nyitottak leszünk egymásra. Ez nem egy afrikai dolog de tudom, hogy működni fog."
Ahogy Robert, én sem akarok egy fegyverhordozót, testőrt vagy hasonló társaságot magamnak. Szeretném életem hátralevő részét fiatal emberek vezetésével, erősítésével tölteni. Így csinálta Pál is és ez volt Jézus útja.
A tanítványság egyszerű dolog - néhányunknak túl egyszerű, akik megszokták az amerikai vallás drága harangjait és sípjait. De ha figyelmesen hallgattok, a tömeg zajában meghallhatjátok a Szent Szellemet amint hív minket vissza az Új Szövetség alapjaihoz.
Fordította: Korányi Tamás Jr.
Forrás: Charisma Magazine, 2010.
Forrás: Charisma Magazine, 2010.
