Abban az órában emberi kéznek ujjai tünének fel, és írának a gyertyatartóval szemben a király palotájának meszelt falán, és a király nézé azt a kézfejet, a mely ír vala. Ekkor a király ábrázatja megváltozék, és az õ gondolatai megháboríták õt, és derekának inai megoldódának és az õ térdei egymáshoz verõdének. Erõsen kiáltozék a király, hogy hozzák elõ a varázslókat, a Káldeusokat és jövendölõket. Szóla a király és monda a babiloni bölcseknek: Akárki legyen az az ember, a ki elolvassa ezt az írást, és annak értelmét megjelenti nékem, bíborba öltöztetik és aranyláncz lesz a nyakában, és mint harmadik parancsol az országban. Akkor bemenének a király bölcsei mind, de nem tudták elolvasni az írást, sem annak értelmét megfejteni a királynak. Akkor Belsazár király igen megrettene, és az õ ábrázatja elváltozék rajta, és az õ főemberei is megzavarodának.(5, 5-9)
Mihelyst Belsazár megszentségtelenítette a templom edényeit, elérkezett Isten ítélete. Az ünneplés közepén egyszercsak éles kiáltás hallatszott; "Nézzetek a falra!” Belsazár érezte, hogy a kézírás, amit a falon látott, rosszat jelent számára, sőt talán azt is gyanította, hogy az edények meggyalázásával kapcsolatos. Apja mellett másoduralkodó lévén, az írás megfejtője számára a birodalom harmadik legmagasabb pozícióját kínálta fel, ami közvetlenül a király utáni főfelügyelői rangot jelentett - ennyire fontos volt számára, hogy megértse a feliratot. Félelme érthető módon egyre nagyobb lett, amikor látta, hogy egyetlen mágus sem képes megfejteni az írás értelmét. Démonok ugyanis nem képesek arra, hogy megmagyarázzanak egy istentől származó kijelentést
A királyasszony a király és az õ fõembereinek beszédei miatt beméne a lakoma házába, [és] szóla a királyasszony, és monda: Király, örökké élj! Ne rettentsenek téged a te gondolataid, és a te ábrázatod ne változzék el! Van egy férfiú a te országodban, a kiben a szent isteneknek lelke van, és a te atyád idejében értelem, tudomány, és az istenek bölcseségéhez hasonló bölcseség találtaték benne, és a kit Nabukodonozor király, a te atyád, az írástudók, varázslók, Káldeusok és jövendölõk fejévé tõn; igen, a te atyád, a király; Mivelhogy Dánielben, a kit a király Baltazárnak nevezett, nagyobb lélek, tudomány és értelem, álmoknak magyarázata és titkok megjelentése és rejtélyek megfejtése találtatott. Most [azért] hivattassék elõ Dániel, és õ megjelenti az értelmet. (5, 10-12)
A bankett zűrzavara, a király kiáltozása és a vendégek morajlása közepette belépett a királynő, és adott egy bölcs tanácsot hívjátok Dánielt. Dániel abban az időben már nyilván visszavonult az aktív politizálástól, idős korára való tekintettel.
Mihelyst Belsazár megszentségtelenítette a templom edényeit, elérkezett Isten ítélete. Az ünneplés közepén egyszercsak éles kiáltás hallatszott; "Nézzetek a falra!” Belsazár érezte, hogy a kézírás, amit a falon látott, rosszat jelent számára, sőt talán azt is gyanította, hogy az edények meggyalázásával kapcsolatos. Apja mellett másoduralkodó lévén, az írás megfejtője számára a birodalom harmadik legmagasabb pozícióját kínálta fel, ami közvetlenül a király utáni főfelügyelői rangot jelentett - ennyire fontos volt számára, hogy megértse a feliratot. Félelme érthető módon egyre nagyobb lett, amikor látta, hogy egyetlen mágus sem képes megfejteni az írás értelmét. Démonok ugyanis nem képesek arra, hogy megmagyarázzanak egy istentől származó kijelentést
A királyasszony a király és az õ fõembereinek beszédei miatt beméne a lakoma házába, [és] szóla a királyasszony, és monda: Király, örökké élj! Ne rettentsenek téged a te gondolataid, és a te ábrázatod ne változzék el! Van egy férfiú a te országodban, a kiben a szent isteneknek lelke van, és a te atyád idejében értelem, tudomány, és az istenek bölcseségéhez hasonló bölcseség találtaték benne, és a kit Nabukodonozor király, a te atyád, az írástudók, varázslók, Káldeusok és jövendölõk fejévé tõn; igen, a te atyád, a király; Mivelhogy Dánielben, a kit a király Baltazárnak nevezett, nagyobb lélek, tudomány és értelem, álmoknak magyarázata és titkok megjelentése és rejtélyek megfejtése találtatott. Most [azért] hivattassék elõ Dániel, és õ megjelenti az értelmet. (5, 10-12)
A bankett zűrzavara, a király kiáltozása és a vendégek morajlása közepette belépett a királynő, és adott egy bölcs tanácsot hívjátok Dánielt. Dániel abban az időben már nyilván visszavonult az aktív politizálástól, idős korára való tekintettel.
Dániel magyarázata (5,13-31)
Erre Dániel a király elé viteték. Szóla a király, és monda Dánielnek: Te vagy-é ama Dániel, a ki a júdabeli foglyok fiai közül való, a kit ide hozott a király, az én atyám, Júdából? És a ki felõl hallottam, hogy az isteneknek lelke van benned, és értelem és tudomány és kiváló bölcseség találtatott te benned? Csak imént hozatának elém a bölcsek és varázslók, hogy elolvassák ezt az írást és jelentését tudassák velem; de nem tudják a dolog értelmét megjelenteni. De felõled azt hallottam, hogy te tudod az értelmet megfejteni és a titkokat megoldani; most azért, ha el tudod olvasni ezt az írást és értelmét nékem megmondani, bíborba öltöztetel és aranylánc lesz a nyakadon, és mint harmadik uralkodol az országban. Erre Dániel felele, és monda a királynak: Ajándékaid tiéid legyenek, és adományaidat másnak adjad, mindazáltal az írást elolvasom a királynak, és jelentését megmondom néki. (5,13-17)
Miután megkapta a király parancsát, Dániel sietve jött. A király Dánielnek is ugyanazt a jutalmat helyezte kilátásba, a gazdagságot és a rangot, de Dániel elutasította ezeket. Látta a felirat értelméből, hogy ezek az ígéretek már nem bírnak valóságos tartalommal, hiszen Babilon bukása az ajtó előtt áll. Ehelyett, zsidó menekült létére, Dániel egy bátor történelmi tanítást mondott el Babilon pogány királyának, a világ akkori uralkodójának füle hallatára. Akkoriban Dániel már meglehetősen idős ember volt, semmi más nem motiválta, csak Isten szolgálatának vágya. A haláltól sem félt. Ezért szigorúan megfeddte Belsazárt, és a következőket mondta:
Te, oh király! A felséges Isten birodalmat és méltóságot, dicsõséget és tisztességet ada Nabukodonozornak, a te atyádnak; És a méltóság miatt, a melyet ada néki, a népek, nemzetek és nyelvek mind féltek és rettegtek tõle; megölt, a kit akart; és életben tartott a kit akart; felemelt, a kit akart; és megalázott, a kit akart; De mikor a szíve felfuvalkodott, és a lelke megkeményedett megátalkodottan: levetteték az õ birodalmának királyi székébõl, és dicsõségét elvevék tõle; És az emberek fiai közül kivetteték, és az õ szíve olyanná lõn, mint a barmoké; és a vadszamarakkal lõn az õ lakása, és fûvel etették õt, mint az ökröket, és a teste égi harmattal öntöztetett, míg megismeré, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek országán, és azt helyezteti arra, a kit akar. És te, Belsazár, az õ fia, nem aláztad meg a szívedet, noha mindezt tudtad. Sõt felemelkedtél az egek Ura ellen, és az õ házának edényeit elõdbe hozták, és te és a te fõembereid, a te feleségeid és a te ágyasaid bort ittak azokból; és az ezüst- és arany-, ércz-, vas-, fa- és kõisteneket dícséréd, a kik nem látnak, sem nem hallanak, sem nem értenek; az Istent pedig, a kinek kezében van a te lelked, és elõtte minden te útad, nem dicsõítetted. Azért küldetett õ általa ez a kéz, és jegyeztetett fel ez az írás.(5, 18-24)
Nem tudod - mondta Dániel - mi történt a nagyapáddal, hogyan alázta meg őt Isten? Vérrokona vagy, és saját szemeiddel láthattad, ami történt. Mégsem tanultál belőle? Nem csak hogy nem okultál a történtekből, hanem még káromoltad is az Istent azzal, hogy a szent edényekből boroztál. Ezért fog most megítélni téged Isten. Már bűnbánatra sem adott időt. Az írás a falon közelgő ítéletet jelenti ki. Amikor Dániel befejezte Belsazár megintését, Babilon már el volt ítélve és reménység nélkül hagyatott. Nabukodonozor számára Isten még adott lehetőséget a bűnbánatra, Belsazárnak azonban már nem volt esélye a megtérésre. Bár Nabukodonozor, büszkesége miatt, isteni „tréningben" részesedett a betegsége alatt, mégsem káromolta Istent, mint Belsazár, akit emiatt a Szent Szellem elhagyott, és így a bűnbocsánat lezárult számára.
