20. Láttál embert, ki hirtelenkedik beszédében; inkább van a balgának reménye, mint neki.
21. Ki elkényezteti ifjúkortól fogva szolgáját, a végén az úrfivá lesz.
22. Haragos ember viszályt gerjeszt, és indulatos embernél sok a bűntett.
23. Az ember büszkesége megalázza őt, de az alázatos lelkű szert tesz tiszteletre.
24. Ki tolvajjal osztozkodik, gyűlöli a lelkét; esküt hall, de nem vallhat.
25. Az ember rettegése tőrt szerez, de ki az Örökkévalóban bízik, megótalmaztatik.
26. Sokan keresik fel az uralkodó színét, de az Örökkévalótól van az ember igaza.
27. Az igazak utálata a jogtalanság embere és a gonosznak utálata az egyenes útu.
IMIT fordítás (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
