Bölcsesség-épülésre
Isten örökkévaló céljait tekintve ez az ajándék az Egyház építése szempontjából nem szabadon választott, hanem nélkülözhetetlen. Az Egyház nem világi és átmeneti szervezet, hanem Isten örökkévalóságtól fogva eltervezett alkotása (Jel. 21 és 22). Ami csak az Egyházban végbemegy, Istennek a megváltásra vonatkozó céljaihoz kell, hogy kapcsolódjon, és minden ajándék is ugyanezen cél érdekében működik. Krisztus e mostani keresztény kort azért hozta létre, hogy a Szent Szellem uralma alatt végbemehessen a világ-evangélizáció. A bölcsesség beszédének ajándéka azt jelenti, hogy a kormánykereket kezében tartó Isten akkor is a helyes irányban tart bennünket, ha nagyon távolinak tűnő célokért buzgólkodunk.
Pál maga írja, hogy a korintusi hívők „semmi kegyelmi ajándék nélkül nem szűkölködtek". Mindazonáltal figyelemre méltó hajlamot mutatott a rossz megcselekvésére - még az ajándékok területén is. Például a nyelveken szólás esetében tanúsított magamutogatásuk is kívül került Isten megváltási tervének keretén, mert egyáltalán nem az Egyház okulására - felépítésére - szolgáltak. Az ajándékokat a Szent Szellem osztja ki a munkásoknak az erőgyakorlás eszközeiként; ehelyett ők játékokként kezelték azokat. Érzelmi kielégülésnél jóval többet kínál fel Isten számunkra. Az Istennek nekünk adott kegyelme szerint mi is bölcs építőmesterek lehetünk (1Kor 3,10).
A „bölcs építőmester" görögül szophosz arkhitekton. Az arkhitekton szót több nyelv is átvette, például az architektúra vagy a technológia szavakban, eredeti jelentése azonban főépítész. A lektori szó fával, fémmel vagy kővel dolgozó mesterembert jelent. Jézus is tekton volt (Mk 63), csakúgy mint József (Mt 13,55). Isten egyik megnevezése az „építő és alkotó" - tekhnitész. A „technika" szó a görög tekhné származéka, ami képességet vagy mesterséget jelent; a „mesterkedés" kifejezés azonban egészen más és a görögben is egy teljesen különböző szó használatos rá (panurgia) -, jelezve, hogy ez az 1Korintus 3,19-ben említett, isteni bölcsességgel ellentétes emberi bölcsességből származik.
Az Egyház mesterépítészének (tekhnitész) bölcsességre (szóphia) van szüksége. Amikor az Úr a pusztában elrendelte a szent sátor építését, így szólt „ímé, név szerint meghívtam Bésaléelt... és betöltöttem őt Istennek Szellemével, bölcsességgel, értelemmel és tudománnyal minden mesterséghez." (2Móz 31,2-3) Az egész sátor csupa „mestermunkával", bonyolult és finom ötvösmunkával, aranycsipkézettel stb. készült. Istennek minden munkája valami gyönyörű létrehozására irányul és ez az Egyházra is vonatkozik - sőt minden gyülekezetre -, épp úgy, ahogy a szent sátort is gazdagon feldíszítették arany berendezési tárgyakkal és pompás szőttesekkel. A főpap teljes ruházata „dicsőségre és ékességre" volt. Az Egyház ugyancsak Isten sátora (Jel 21,3), ezért azzal a bölcsességgel is kell ékesíteni, amely része Krisztus menyasszonya gyönyörűséges szépségének. Az eddig elmondottak ugyanabból a Szentírásból számláznak, amit Pál is oly jól ismert, és amit az 1Korintus 1- és 2-ben ki is fejt. Erre az Úrtól származó „Istenfélelem-bölcsességre" gondolt Pál, amikor „a bölcsesség beszédéről" szólt. Nem egy egyszeri jó tanács tehát csupán, hanem egy alkalmas időben jövő, különleges szó.
A bölcsesség beszédének működése megfelelő viszonyba hoz minket Isten örökkévaló céljaival. Szoros átfedést mutat a próféciával. Centruma és főpillére az Úr félelme, jóval több tehát, mint az összes tények és körülmények józan mérlegelése. Nemcsak az általunk ismert tényeket, hanem az Istenre tartozókat, sőt minden kétség nélkül a kizárólag az Úr által hozzáférhető tényeket is figyelembe véve alakítja ki elménkben a megfelelő cselekvési elvet vagy látást arról, mi a teendő.
Az ilyen isteni beszéd a mindennapos gyakorlati dolgainkkal, személyes vagy egyházi tennivalóinkkal kapcsolatban szólhat hozzánk. Új fényt vet bizonyos helyzetekre, és képessé tesz arra, hogy helyes döntéseket hozzunk, jó lépéseket Isten láthatatlan céljainak irányába. „Többet megértek, mint a régiek, mert tanításaidat megtartom" - írta az ifjú zsoltáros, talán egy írástudó tanonc (Zsolt 119,110 — az angol fordítás alapján).
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
