Minden Istent szolgáló, igazi ember megkapja a szenvedés poharát előbb vagy utóbb. Gondolj Krisztus imájára a kertben: “Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint Te.” (Máté: 26:39)
Jézus teljes szolgálatának célja az Atya akaratának beteljesítése volt. Valójában életének utolsó három éve alatt minden amit tett, a Kálváriára mutatott. Végül pedig Gecsemánéban, bármi is volt abban a pohárban amit kiivott, nagy vér cseppeket szült homlokára. Sírva kiáltott: “Istenem, ha egyáltalán lehetséges vedd el ezt a terhet rólam; túl nehéz számomra, inkább tüntesd el.”
Amikor Jóbnak lett a pohár felszolgálva, ő is sírva kiáltott: “Fájdalmamban nem látok, sebeimet könnyekkel mosom.” Amikor Dávid kiitta a poharát, az ágya úszott a könnyeitől. Ezt mondta, “Szívem és csontjaim fájdalomban merülnek el.” Mindkét ember hangjában hallom Jézus saját szavait: “Uram, ha egyáltalán lehetséges engedd meg hogy ez a pohár eltávozzon tőlem.”
Nem ismerem a te fájdalmad poharát. Némely hívők évekig imádkoztak, hogy eltávozzon tőlük a pohár. Ne gondold, hogy nem hiszek a gyógyításban, mert hiszek, de ugyancsak hiszek a gyógyító szenvedésben. Dávid így tanúskodott: “Mielőtt nyomorúság ért, tévelyegtem, de most megtartom beszédedet” (Zsoltárok 119:67) Nem szabad azt gondolni, hogy minden fájdalom vagy megpróbáltatás az ördög támadása. Szintén nem szabad azt hinni, hogy megpróbáltatásunk mindig az életünkben lévő bűnből ered és ezért az Úr ítélete van rajtunk. Dávid másképpen látta a dolgot: ha nem lett volna része a szenvedésben, nem kereste volna az Urat.
Szóval, Isten szerinti ember akarsz lenni? Akarod, hogy Isten keze rajtad nyugodjon? Figyelmeztetlek, hogy a fájdalom poharát fogod megkapni. Könnyeiddel fogod áztatni ágyadat. Nem annyira a fizikai fájdalom miatt, hanem mert például barátaid megvetnek, visszautasítanak. Sokszor szülők éreznek ilyen fájdalmat, amikor gyermekeik szívüket megtiporva elidegenednek tőlük. Vagy amikor házastársak között magas kőfal épül. Oh, az ezekkel járó tragikus nehézségek, nyugtalanság, álmatlan éjszakák - jól tudva, hogy Isten léte valóság, hogy Szent Szellemében jársz, hogy szereted Jézust minden erőddel... mégis innod kell a fájdalom poharát.
Nem tudunk elfutni ettől a pohártól. Bolondság lenne azt hinni, hogy ha Jézust követjük, csak boldogság fogja életünket kísérni. A Szentírás azt mondja, hogy “Teljes örömnek tartsátok, amikor különféle kisértésbe estek...” De azt is mondja, “Sok baj éri az igazat...” Habár Isten megígérte, hogy kiszabadít minket szenvedéseinkből, mély fájdalmat okoznak amint át kell rajtuk menni.
Péter megpróbálta a szenvedést emberileg elkerülni. Jézusnak Gecsemánéban lényegében azt mondta, “Mester, nem kell neked átmenni mindezen. Visszatartom ellenségeidet, míg te elmenekülsz.” Sok keresztény hasonló állásponton van és próbálják a szenvedést visszatartani Péterhez hasonlóan. Ezek kardot rántanak megpróbálnak elfordulni a szenvedéstől, “Nem kell ezzel szembesülnöm, az én Istenem jó Isten!” Hiszem, hogy Isten hűséges, de Jézus megmutatja nekünk, hogy nem lehet elfutni a fájdalom poharától. Megparancsolta Péternek: “Tedd hüvelyébe kardodat! Vajon nem kell kiinnom azt a poharat, amelyet az Atya adott nekem?” (János 18:11)
Ha bízol Abban, Aki felszolgálja neked ezt a poharat - ha meglátod a célját a szenvedéseid mögött - akkor képes leszel kiinni. Talán éget, megbélyegez, megsebez, de ne félj, mert Apukád tartja a poharat. Nem halált iszol, hanem életet!
Isten szolgája a zűrzavar éjszakáját is át fogja élni.
Jézus ezt mondta a Gecsemáné kertjében: “Szomorú az én lelkem mindhalálig.” El tudod képzelni Isten Fiát elszenvedni azt a zavaros éjszakát? Vajon nem tudta, hogy Övé lesz a győzelem a pokol és halál felett? Nem volt belső érzése a vezetettségről és végzetét illetőleg, hogy az Atya vele volt? Kellett, hogy lássa prófétai szemeivel, hogy ez az óra el fog érkezni. Még a tanítványainak is megmondta, “Nem leszek veletek sokáig.”
Ismert mondás keresztények generációi óta, hogy a hit legnehezebb része az utolsó fél óra. És szeretném ehhez hozzá tenni, hogy a zűrzavar éjszakája mindig pontosan a győzelem előtti utolsó percekben érkezik el, mielőtt a sötétség világossággá válik. Más szóval: pont mielőtt Sátán minden ereje megtörik, a zavar pusztító éjszakájával fogsz szembe állani. Abban az órában úgy fog látszani számodra mintha minden irány és cél eltűnt volna. Isten Szelleme akire addig támaszkodtál mintha elpárolgott volna. Jób ezért sírt amikor mondta: “Ha kelet felé megyek, nincs ott, ha nyugat felé, nem veszem észre. Ha északon működik, nem látom, ha délre fordul ott sem láthatom, csak Ő tudja milyen úton járok...”
Dávid is sírt a zavar éjjelén: “a sötétség elborított, szemeimmel mintha feketeségbe néznék.” Péter pedig arra kényszerült, hogy Mesterét átkozza.Kiáltása hasonló sok keresztény sírásához: “Miért én?”
Jób ugyanazt vallotta mint Péter: “Nem bíztam magamban és nem takartam el bűneimet. Őszinte voltam; megtartottam becsületességem. Hát miért én? Miért kell ezzel a zűrzavarral szemben állnom? Miért kell szenvednem?”
Ez igaz sok mai, síró hívőről: “Uram, nem csaptam be senkit. Elkerülök minden becstelenséget. Hát hol van a vezetésed? Miért élek ebben a zavaros sötétségben? Képzeld el Dávidot, egy nagy nemzet erős királyát amint Nátán próféta szembesítette bűnével.
El tudod képzelni Dávid rémületét, amikor megértette bűnét és bűne világosságra került? Először Dávid nem ismerte fel az embert aki a gonosz dolgokat elkövette Nátán elbeszélésében. Ténylegesen Dávid három zsoltárt írt erről a zavaros sötét időről, próbálva megérteni, hogy miért tett ilyen bolondságot. Csak azt tudta mondani, “Túl nehéz megérteni, bűnöm elárasztott! Miért velem kellett ennek történnie? Miért én?”
Sokan a keresztény egyházban olyan erkölcsi bűnökkel küzdenek, mint Dávid. És saját éjszakájuk sötétségében kérdezik: “Isten miért történik ez velem? Csak téged kerestelek szívemben, amikor a bűnöm legyőzött engem. Lelkem megtört emiatt, nem értem az egészet.”
Egy percig se gondold, hogy akit Isten csodálatosan használt azelőtt, választ tud adni erre. Jól ismerem az érzést amikor az isteni csenddel szembesül a zűrzavar éjszakáján. Jól tudom milyen érzés az, amikor egy ilyen zavaros időszakon kell átmenni, látható vagy érezhető irányítás nélkül. Minden eddigi mintám a vezetésről és tisztánlátásról használhatatlanná vált és egyszerűen nem láttam az utat. Már csak sírni tudtam: “Uram, mi történt? Nem tudom merre kell mennem.”
Mindannyian előbb vagy utóbb szembekerülünk ezzel az éjszakával. De hála Istennek, ez az időszak is elmúlik. Az Úr vágya az, hogy megtisztítsa ösvényünket.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
