Földrengésszerű változás söpör végig ezen a fejezeten. Mikor Jézus kiküldi hetvenkét tanítványát, nem hallgat a lehetséges veszélyekről sem. „Menjetek el! Íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé” – mondja nekik. Végül egy titokzatos intelmet köt a lelkükre: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el”. Ekkor az újoncok végre elindulnak fontos és veszélyes küldetésükre.
A következő jelenetben, amikor a hetvenkét tanítvány visszatér, Jézus túláradó örömmel fogadja őket. Sehol másutt az evangéliumokban nem látjuk Jézust ennyire boldognak. A tőle megszokott óvatosságot itt az örvendezés hangja váltja fel. A veszélyes küldetés sikerrel járt a hegyvidéken, és Jézus hatalmas áttörést ünnepelhet a hetvenkét tanítvánnyal együtt.
Ami Jézusból ujjongást vált ki
Jézus ünnepélyesen kijelenti, hogy azért jött a földre, hogy megalapítsa az egyházat, a hívők közösségét, amely majd továbbviszi akaratát az ő eltávozása után. Míg a hetvenkét tanítvány Júdea gyalogútjait járja bekopogtatva a házakba, hogy hírül vigyék a Messiás evangéliumát és betegeket gyógyítsanak, Jézus a színfalak mögötti történéseket figyeli: a Sátán mint valami villámlás, alázuhan a mennyből. Jézus saját küldetése – sőt, az élete – ölt testet ebben a hetvenkét egyszerű emberben, akik kozmikus győzelmet aratnak.
A hatalom könnyen az ember fejébe száll, különösen akkor, ha korábban soha nem volt része benne. A tanítványok, akik közül a legtöbben egyszerű parasztemberek és halászok, elragadtatással fedezik fel spirituális hatalmukat. Jézus arra inti őket, hogy tartsák ezt szem előtt. Üdvösségük – az a tény, hogy nevük fel van írva a mennyben – minden hatalomnál fontosabb. (A Biblia gyakran tesz említést egy mennyei könyvről, amelyben mindenkinek a neve fel van jegyezve, aki Isten népéhez tartozik. Lásd Dániel 12,1 és Jelenések 3,5.)
A hatalom könnyen az ember fejébe száll, különösen akkor, ha korábban soha nem volt része benne. A tanítványok, akik közül a legtöbben egyszerű parasztemberek és halászok, elragadtatással fedezik fel spirituális hatalmukat. Jézus arra inti őket, hogy tartsák ezt szem előtt. Üdvösségük – az a tény, hogy nevük fel van írva a mennyben – minden hatalomnál fontosabb. (A Biblia gyakran tesz említést egy mennyei könyvről, amelyben mindenkinek a neve fel van jegyezve, aki Isten népéhez tartozik. Lásd Dániel 12,1 és Jelenések 3,5.)
