Oral Roberts - Evelyn és saját gyógyulásom a gyászból 2.

Hidd el nekem, mikor Evelyn és én azon az igen mély fájdalom időszakán átmentünk, ha megpróbáltunk volna egyedül kijönni a gyászból, nem tudtuk volna megtenni! Tudod a szellemünk nem tudott elég mélyre lenyúlni a bensőnkben, hogy mindazt a kínt és szívfájdalmat felhozzuk és kilökjük magunkból. Ó és ez el akart pusztítani bennünket! De ahogy engedelmeskedtünk a magyarázatnak, amit az Úr adott nekünk, a másik Vigasztaló, a Szent Szellem le tudott nyúlni elérve a fájdalmainkat és minden fájdalmat és szomorúságot felhozott a felszínre, hogy meggyógyítsa az összetört szívünket! Ahogy a Szent Szellem folytatta a lelkünk elárasztását azon az éjszakán Isten békességet adott a magyarázaton keresztül. Azt mondtam Evelynnek: „Drágám, úgy gondolom neked és nekem a kamerák elé kell állnunk jövő vasárnap és el kell mondanunk az embereknek, hogy mi történt velünk és mennyire fájdalmasan érintett ez minket. Szörnyű dolgok történnek az emberekkel manapság és tudniuk kell, hogy nem ők az egyetlenek, akik gyásszal és szomorúsággal valaha is küzdöttek.„ Aztán azt súgtam neki: „Tényleg úgy hiszem, ha nem vetjük el ezt magként, hogy segítsünk másokat átmenni a saját kétségbeesett szívfájdalmunkon, akkor kísérteni fog bennünket és megöli a szellemünket. De ha megtesszük azt, amire az Úr ösztönöz bennünket, a Szent Szellem képessé tesz bennünket arra, hogy szembeálljunk azokkal a tv-kamerákkal miközben patakoznak a könnyek a szemünkből. Hiszem, hogy segíteni tudunk sok olyan emberen, akiktől drága dolgokat ragadott el az élet, mint tőlünk”.

„Oral, én ezt nem tudom megtenni!„ Evelyn felsóhajtott. „Nem tudom kitenni a fájdalmamat, hogy az egész világ lássa!” „Nos, akkor egyedül megyek!” mondtam neki. De megrázta a fejét és felsóhajtott: „Nem hagyom, hogy egyedül csináld végig. Végigcsinálom veled. Én is elvetem a magomat! „Azon az éjszakán, ahogy a Szent Szellem szétáramlott a lelkünkben szép szavak jöttek fel bennem: „Isten tud valamit erről, amit mi nem. Menj aludni Evelyn. Az angyalok vigyáznak rád egész éjjel. Menj aludni, kedvesem. Isten meg fogja gyógyítani az összetört szívünket.” Azok nem csak szavak voltak. Úgy értem azok a szavak a Szent Szellemtől felkent szavak voltak. Evelyn letette a fejét a párnára és azonnal elaludt! Az egy természetfeletti dolog, ha elveszítesz egy gyermeket és egy vőt, ahogy mi is és leteszed a párnára a fejed, majd azonnal elalszol! Hiszem, hogy egy angyal volt a közelben! És hiszem, hogy a menny lehajolt hozzánk! És tudom, hogy Isten ereje nagy erővel folyt át rajtunk, mert szellemben imádkoztunk és megkaptuk a magyarázatot! 

ELMONDTUK A GYÁSZUNKAT AZ EGÉSZ VILÁGNAK. Barátom el kell mondanom neked, nehéz volt Evelynnek és nekem azon a napon felemelni a fejünket, hogy szembe álljunk azokkal a tv-kamerákkal és elmondjuk a gyászunkat az egész világnak. Számtalan kosár vett körül bennünket, amik tele voltak részvétnyilvánító telegramokkal és levelekkel, amik beözönlöttek az egész országból és külföldről is. Ott ültünk, abban a kicsi tv-stúdióban könnyek áztatták az arcunkat, ahogy elmeséltük szívszorító történetünket. Emlékeztettem a barátainkat és Támogatóinkat, hogy úgy nyitottam meg a televíziós műsoromat minden héten, hogy megvallottam: „Valami jó dolog fog történni veled!” Kinyilvánítottam az egész világnak akkor, hogy még mindig ezeket a szavakat vallom meg és hittem, hogy a Feltámadás Krisztusa kivisz újra bennünket a napfényre az Úr örömével a lelkünkben! Azután meséltünk nekik a szörnyű gyászról és kínról, ami a szívünket markolászta, amikor először meghallottuk Marshall és Rebecca halálhírét és arról hogyan sírtunk, amikor átöleltük a három kicsi gyermeküket és elmondtuk nekik, hogy anyuka és apuka nem jönnek haza többé. De kijelentettük, hogy hittünk Istenben, aki átérezte a fájdalmunkat és a veszteségünket és hittük, hogy a segítségével átvészeljük ezt az egészet! Érzetük, hogy a szellemünk lebeg, ahogy elkezdtük dicsérni Istent és hálát adni Neki, mert tudtuk, hogy Marshall és Rebecca biztonságban volt az Úr védelmező karjaiban, a mennyben! 

Aztán hallottam magam, ahogy mondom: „Evelyn, vannak emberek a földön, akik elveszítették a szeretteiket és néhány közülük most azon gondolkodnak: „Vajon a fiam, a lányom, az apám, az anyám a mennyben van-e?” Ahogy belenéztem azokba a tv-kamerákba azt mondtam az embereknek: „Amikor Jézus,a mi Urunk ott lógott a kereszten két másik férfit is keresztre feszítettek mellette. Tolvajok voltak - bűnös, kegyetlen emberek - és úgy tűnt semmi reményük nem volt az üdvösségre. De pillanatok alatt az egyik férfi szíve teljesen megváltozott. Odakiáltott az élő Krisztusnak és az Úr válaszolt neki: „Ma velem leszel a paradicsomban!” ( Lukács 23.43) Tudod, nem sokáig tart egy férfinak vagy egy nőnek, egy fiúnak vagy egy lánynak átadni a szívét Jézusnak. Sosem tudhatod a szeretettedről. Honnan tudhatod, hogy mielőtt kilehelték a lelküket nem hívták-e segítségül az Urat?” 

Amikor a kamerákat lekapcsolták azon a napon tudtuk, hogy egy erőteljes magot vettetünk el Istennek, bízva Istenben, hogy GYŐZELMESEN hoz ki bennünket a völgyből! Majd ahogy az egész államban és Kanadában is sugároztuk a műsort elértük azokat az embereket, akiknek a szívének gyógyulásra volt szüksége az összetört állapotból, vagy a testének a bánatból vagy a szemeinek a könnyhullástól. A Krisztusba vetett hitünkön keresztül, aki mindörökké él, megvallottuk, hogy Marshall és Rebecca halálának hamujából nagy dicsőség fog felemelkedni. Amikor a munkatársaink abban a kicsi tv-stúdióban körénk gyűltek rögtön megéreztük, hogy a sötét felhők elkezdenek felemelkedni. Azt mondtuk nekik: "Annak ellenére, hogy a halál megérint bennünket egy rövidke pillanatra, lesz feltámadás a halálból." És éreztük, hogy Isten Szellemének ereje a Mennyet kicsit közelebb hozta, ahogy a Feltámadás elkezdett megelevenedni a szívünkben! Olyan volt, mint egy sebesen zúgó folyó!

Fordította: Nagy Andrea