Mi Urunk Istenünk, mily felséges [hatalmas és dicsőséges] a te neved az egész földön, aki az egekre [és azok fölé] helyezted dicsőségedet. A csecsemők és csecsszopók szájával erősítetted meg hatalmadat a te ellenségeid miatt, hogy a gyűlölködőt és bosszúállót elnémítsd. Mikor látom egeidet, a te ujjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, amelyeket teremtettél: Micsoda az ember mondom, hogy megemlékezel róla? és az embernek [a föld szülöttének] fia, hogy gondod van reá? Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél [és a mennyei lényeknél], és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt! Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél. Zsoltárok 8:1-6
Figyelted az 5. verset? Azt mondja, Isten kiválasztotta az embert, és megkoronázta dicsőséggel és tisztességgel. Ebben a szövegkörnyezetben a dicsőség, tisztesség és megkoronáz szavak különleges jelentéssel bírnak. Szerintem itt a dicsőség és tisztesség szónak ugyanaz a jelentése. Azt mondhatjuk, Isten megkoronázta az embert dicsőséggel és tisztességgel, uralmat adott minden fölött, amit teremtett, mindent a lábai alá vetett. Ebben az összefüggésben úgy írnám le a dicsőség szót, mint Isten tökéletessége. A megkoronáz szó természetesen diadalt vagy jutalmat jelent – egy olyan jelkép formájában, amely körülöleli a fejet.
A zsoltáros azt akarja mondani ebben a szakaszban, hogy Isten választott ki téged is, és engem is, Ő helyezte fejünkre a kedvességének és tökéletességének koronáját. Csak azért, mert nem látjuk a fejünkön a koronát, nem azt jelenti, hogy nem létezik. Fizikai szemeinkkel nem láthatjuk az igazságosság palástját sem, amit magunkra öltünk, de ez nem azt jelenti, hogy a szellemi valóságban nem létezik. Ahogy Pál apostol mondja, az érzéki (lelki) ember nem foghatja fel Isten dolgait, mivel „szellemiképpen ítéltetnek meg” (I. Korinthus 2:14).
Tehát fejünkre került Isten jóindulatának és tökéletességének koronája. Ha Isten ránk helyezte minden áldását, miért nem aknázzuk ki ezt a lehetőséget? A válasz egyszerű: nem hisszük el, hogy megérdemeljük, vagy nem tanította meg nekünk senki, hogyan kell átvennünk azt, ami a miénk. A hitünk nem aktiválódott ezen a területen. Ezért csak elvegetálunk, elfogadunk mindent, amit az ördög odavet nekünk, ahelyett, hogy követelnénk a jogos jussunkat.
Olvasd el még egyszer a 6. verset és tudatosítsd magadban, hogy Isten mindent a lábaink alá vetett, uralmat adott valamennyi teremtménye fölött. Nekem ez nem úgy hangzik, hogy engednünk kellene, hogy az ördög és démonai elbátortalanítsanak, uraljanak és elnyomjanak minket. Neked is ez a véleményed? Mi határozzuk meg saját magunk számára, mennyire fogunk az Isten által adott dicsőségben járni.
A glória szó nemcsak dicsőséget, de dicsfényt, ragyogást, tündöklést is jelent. Ezt nagyon jól illusztrálja Mózes második könyvében a zsidók Egyiptomból való kijövetelének leírása. A II Mózes 36:28-35 leírja, milyen fénylő volt Mózes arca, miután negyven napot és éjszakát töltött a Sinai hegyen az Úrral. Annyira sugárzott a bőre, hogy Izrael fiai nem mertek közelíteni hozzá. Mózes ezért eltakarta az arcát, amikor beszélt velük, Istennel való találkozása után.
A tisztesség szó magyarázatát is megnéztem, tisztelt állapot, megbecsülés, tiszteletadás, méltóság, magas rang szerepel a szinonimák között. Ha a dicsőség és tisztesség koronáját viselve járunk az Úr áldásaiban, nemcsak az Úr áldása ragyog majd az arcunkon, de mi magunk is tiszteletet, megbecsülést élvezünk majd, Isten kegyelmének köszönhetően.
Fordította: Berényi Irén
