2016. április 29., péntek

Kulcsár Árpád - Pogány istennők álarcban 3.

Az örök szűz

Az V. egyetemes zsinat 553-ban ki­mondta Mária örök szüzességét, amit 649-ben a lateráni zsinat egyházi hittétel rangjára emelt. Az örök szüzesség azonban - az Istenanyaság tételéhez hasonlóan - nem a bibliai Mária tulajdonsága, hiszen ő csak Jézus Krisztus megszületéséig maradt szűz, utána fiakat és leányokat szült. Márk evangéli­uma 6. részében a Biblia név szerint is felsorolja Jézus négy öccsét: Jakabot, Józsét, Júdást és Simeont. Azt az ellenvetést, amely szerint itt Jézus unokatestvéreiről lenne szó, egyértelműen cáfolja, hogy e helyen - éppúgy, mint a Máté 13,55-56-ban - a Szentírás a gö­rög adelphosz (testvér) kifejezést használja. Ahol a Biblia unokatestvér­ről beszél, mint például a Kolosse le­vélben (4. rész, 10. vers), ott az anepsziosz (unokatestvér) kifejezés szerepel.

Kr. u. 200 körül a híres egyháztanító, Tertullianus még a Szentírással teljes összhangban beszélhetett Mária Jézus után született gyermekeiről. Néhány évszázad múltán viszont a katolikus egyház már a bibliai álláspontot minősítette eretnekségnek.

Megkoronázott égi királyné

A Mária-kultusz tanaihoz már a 6. századtól újabb tétel társult: Mária testben történő mennybemenetele, ame­lyet 1950-ben XII. Pius hivatalos egy­házi dogmának nyilvánított. Eszerint Mária föltámadt és testben fölment a mennybe. Ezt az állítólagos eseményt, amit sem a Szentírás, sem történeti források nem támasztanak alá, I. Nagy Szt. Gergely pápa (590-604) egyházfőségétől kezdve évről évre megünneplik augusztus 15-én. E „jeles” napon a pogány római korban egyébként Dia­na istennőnek hódoltak.

E tanításhoz már ebben a korban to­vábbi eretnekséget kapcsoltak: Mária mennyei megkoronázását Jézus Krisz­tus, illetve az Atya által. Ebből következően Máriát az „Ég királynéja” néven is tisztelni kezdték. Kétségtelen, hogy ez a megnevezés több helyütt is szerepel a Bibliában, csakhogy hamis, pogány istenségként, akihez sokan odafordultak Isten népe közül, és ezzel a Mindenható haragját vívták ki maguk ellen (Jer 44,17-30). Ennek ellenére már a 7. század közepén I. Szt. Márton pápa Királynénak nevezte Máriát. Róma későbbi urai is előszeretettel használták az „Ég király­néja” megjelölést. Régi, híres Mária-énekek is így magasztalják őt (pl. a 12. század óta énekelt Ave regina coelorum = Üdvöz légy egek királynéja).

A kultusz betetőzéseként XII. Pius 1954-ben bevezette Mária királyságá­nak megünneplését. A királyné a kato­likus felfogás szerint nem tétlenkedik az egekben, hanem várja, hogy az em­berek segítségül hívják a nevét, illetve hallgatja a hívek hozzá szóló imáit.

Az égi királyné a vallásos elképzelé­sek szerint földi hatalomban is részesíthetett embereket: így például a pápai támogatással 1308-ban magyar trónra ke­rülő Anjou Károly Róbertet. A felvidéki Szepeshely Szt. Márton templomában még az uralkodó életében festett nagyméretű falkép azt ábrázolja, miként nye­ri el Máriától a királyi koronát, többek között Tamás esztergomi érsek és Hen­rik szepesi prépost jelenlétében. A fres­kó a több mint 1200 esztendővel Jézus Krisztus feltámadása után játszódó eseményen úgy ábrázolja az Urat, mintha ő még mindig kicsi gyermekként anyja ölében ülne, s erejéből csak annyira futná, hogy kezét áldásra nyújtsa a király felé. A Szentírás szerint a királyi hatalom azonban nem valamely istennőtől, még csak nem is szent asszonyoktól, hanem magától Istentől adatik. Dániel könyvé­ben ez áll: „Áldott legyen az Istennek ne­ve örökkön örökké.., ő változtatja meg az időket és az időknek részeit, dönt ki­rályokat és tesz királyokat. ”

A bibliai Mária alakjának átváltoztatása azonban az eddigiekkel még korántsem ért véget...

Forrás: Hit Infó IV/3