"Sajnos sok ember úgy gondol az imára, mint puszta vallásos gyakorlatra, amely Isten beszélgetési szükségletét elégíti ki. Valamiféle vallásos kötelesség, olyasmi, mint mondjuk egy számla befizetése. Amikor imádkoznak, jobban érzik magukat. Amikor nem imádkoznak, lelkiismeret-furdalásuk van. Mintha azt hinnék, Isten stopperral méri az imára szentelt idejüket, mint ahogy a munkahelyeken a bér kalkulációjához mérik a munkaidőt.
A Máté 17-ben azt olvassuk, hogy egy embernek volt egy gonosz démontól megszállott fia. Az ember Jézus tanítványaitól kért segítséget, de ők nem voltak képesek kiűzni a gonosz szellemeket. Megkérdezték Jézust, mi volt a sikertelenségük oka. Ő így felelt: „A ti kicsinyhitűségetek miatt.”
Ennek a kijelentésnek az egyszerűségét és világosságát gyakran beárnyékolja a Jézus szájából ezt követően hallott szavak feletti értetlenség: „Ez a fajta pedig nem megy ki, csak könyörgés és böjtölés által” (21. vers).
Első pillantásra úgy tűnhet, a beszámoló fókuszában a démon áll, ám ha közelebbről megnézzük, kiderül, hogy a történet igazi főszereplője nem a démon, hanem a hitetlenség szelleme. A tanítványokat a fiúban lakó szellem érdekelte, ám Jézus a tanítványaiban lakó hitetlenség miatt aggódott. A tanítványok kérdése a gonosz szellemek kiűzésére vonatkozott, Jézus válasza azonban a kétségeket űzte el, méghozzá azért, mert Jézus tudta, hogy ha a hitetlenség eltávozik, a démonok kiűzése már semmiség.
Van úgy, hogy hosszan kell imádkoznunk és sok napon át böjtölnünk, mire a győzelmet elnyerjük, ám ez nem azért van, mert kéréseinkkel sikerült Istent valaminek a megtételére rákényszerítenünk, szavaink számosságával a karját irányítanunk. Nem is azért, mert szellemi bankszámlánkon már elegendő imádságban töltött óra gyűlt össze, így megszolgáltuk a választ.
Meglehet, sok böjt és ima kell ahhoz és ezeknek nagy a haszna abban, hogy saját makacs testi természetünk fölött győzelmet arassunk, és kiűzzük a hitetlenség szellemét, amely meggátolja Isten hatalmának átáramlását rajtunk.
Ez a fajta hitetlenség az, ami „csak imádságra és böjtölésre” távozik el. Akárhogyan is nézzük, az erőteljes ima kulcsa a hit. Ebben a történetben Jézus ezt húzta alá."
A Máté 17-ben azt olvassuk, hogy egy embernek volt egy gonosz démontól megszállott fia. Az ember Jézus tanítványaitól kért segítséget, de ők nem voltak képesek kiűzni a gonosz szellemeket. Megkérdezték Jézust, mi volt a sikertelenségük oka. Ő így felelt: „A ti kicsinyhitűségetek miatt.”
Ennek a kijelentésnek az egyszerűségét és világosságát gyakran beárnyékolja a Jézus szájából ezt követően hallott szavak feletti értetlenség: „Ez a fajta pedig nem megy ki, csak könyörgés és böjtölés által” (21. vers).
Első pillantásra úgy tűnhet, a beszámoló fókuszában a démon áll, ám ha közelebbről megnézzük, kiderül, hogy a történet igazi főszereplője nem a démon, hanem a hitetlenség szelleme. A tanítványokat a fiúban lakó szellem érdekelte, ám Jézus a tanítványaiban lakó hitetlenség miatt aggódott. A tanítványok kérdése a gonosz szellemek kiűzésére vonatkozott, Jézus válasza azonban a kétségeket űzte el, méghozzá azért, mert Jézus tudta, hogy ha a hitetlenség eltávozik, a démonok kiűzése már semmiség.
Van úgy, hogy hosszan kell imádkoznunk és sok napon át böjtölnünk, mire a győzelmet elnyerjük, ám ez nem azért van, mert kéréseinkkel sikerült Istent valaminek a megtételére rákényszerítenünk, szavaink számosságával a karját irányítanunk. Nem is azért, mert szellemi bankszámlánkon már elegendő imádságban töltött óra gyűlt össze, így megszolgáltuk a választ.
Meglehet, sok böjt és ima kell ahhoz és ezeknek nagy a haszna abban, hogy saját makacs testi természetünk fölött győzelmet arassunk, és kiűzzük a hitetlenség szellemét, amely meggátolja Isten hatalmának átáramlását rajtunk.
Ez a fajta hitetlenség az, ami „csak imádságra és böjtölésre” távozik el. Akárhogyan is nézzük, az erőteljes ima kulcsa a hit. Ebben a történetben Jézus ezt húzta alá."
