David Yonggi Cho - Dániel könyve 21.

Nabukodonozor felismeri Isten mindenhatóságát (4,31-34)

"És az idõ elteltével én, Nabukodonozor, szemeimet az égre emelém, és az én értelmem visszajöve, és áldám a felséges [Istent,] és dícsérém és dicsõítém az örökké élõt, kinek hatalma örökkévaló hatalom és országa nemzedékrõl-nemzedékre [áll. És a föld minden lakosa olyan mint a semmi; és az õ akaratja szerint cselekszik az ég seregében és a föld lakosai között, és nincs, a ki az õ kezét megfoghatná és ezt mondaná néki: Mit cselekedtél? Abban az idõben visszatére hozzám az én értelmem, és országom dicsõségére az én ékességem, és méltóságom is visszatére hozzám, és az én tanácsosaim és fõembereim fölkeresének engem, és visszahelyeztettem az én országomba, és rendkívüli nagyság adatott nékem." (4, 31-33)

Mikor azt olvassuk, hogy Nabukodonozor az égre emelte szemét, ezt csak úgy érthetjük, hogy alárendelte magát Istennek, és eljutott oda, hogy megvallja: Isten kor­látlan hatalmú Úr. Teljes mértékben rádöbbent, hogy Isten felmagasztalhatja, vagy megalázhatja, életét megkímélhe­ti, vagy szétzúzhatja.

Ekkor az állati szív elment tőle, és értelme helyreállt, ő pedig meghajolt Isten előtt és imádkozott, hálát adva és dicsőítve Őt. Életét elkötelezte a mindenható Isten mellett.
Mikor felgyógyult, alattvalóinak egy csoportja Dániel vezetésével visszahozta a trónra, és újra mint királyt szolgálták. Sőt, Dániel volt az, aki mindenkit biztosított afelől, hogy Nabukodonozor képes visszatérni a trónra a hét­éves kihagyás ellenére is.

Dániel próféciáját az egész udvarban meghallották. Tőle tudták, hogy a király őrültsége csak átmeneti, és később visszatér a trónra, és hogy az egész epizód isteni rendelésre és beavatkozásra történt. Ha Dániel mindezt nem prófétálta volna meg, Nabukodonozor halál fia lett volna. Ellenségei könnyűszerrel megölhették volna ezt az őrült embert a mezőn, hogy megszerezzék a trónt. De mert Dániel előre megmondta, mit fog Isten cselekedni, senki nem merészelte elkövetni ezt az orgyilkosságot. Féltek Dániel próféciájától, és az Istentől, akit imádott.

"Most azért én, Nabukodonozor, dicsérem, magasz­talom és dicsőítem a mennyei királyt: mert minden cselekedete igazság, és az ő utai ítélet, és azokat, akik kevélységben járnak, megalázhatja." (4,34)

Nabukodonozor végül is megtért felfuvalkodottságából. Isten korlátlan hatalmát elismerve olyan emberré lett, aki Őbenne bízik.

Van itt egy nagyon fontos dolog, amit észre kell vennünk: még egy olyan gonosz és kegyetlen ember is, mint Nabukodonozor király, Dániel imáinak hatására megtört és Isten népéhez csatlakozott. Pusztán emberi nézőpontból Dániel imái olyan hiábavaló próbálkozásnak tűnhettek, mintha valaki seprűvel próbálná elsöpörni a tengert. Mégis, ez a szörnyű királya egy pogány birodalomnak, aki valaha Merodákot imádta abban a hitben, hogy ő minden isten fölött való, végül mégiscsak alárendelte magát az igaz Istennek. Ez az átváltozás Dániel imáinak állhatatosságát dicséri.

Tartsuk mindig szem előtt Dániel példáját. Ha néha úgy tűnik is, hogy az imára nem jön azonnal a válasz, ne csüggedjünk el. Dánielnek nem csak egy-két évet kellett várnia a válaszra. Húsz évig kellett folyamatosan imádkoznia Nabukodonozorért.

Imáink egyszerűen olyanok, hogy a válasznak meg kell jönnie. Bátor hittel imádkozzatok tehát. Ahogy az írás mondja:
"Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe." (Csel 16, 31)

Ne hagyd abba az imát családtagjaid megtéréséért! Még az a kegyetlen, pogány Nabukodonozor is beadta a derekát! Hát akkor a hozzátartozóid?! A Jézus nevében azért imádkozom, hogy hittel imádkozz értük, és megkapod az áhított választ.