A bölcsesség titka
Egy nagy titok jelentetett ki számunkra. A bölcsesség végeredményben maga Krisztus, őbenne van „a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve". (Kol 2,3) Az 1 Korintus 1,23-24-ben Krisztus - és különösen „a megfeszített Krisztus" — úgy van ábrázolva, mint Isten bölcsessége. Az igazi „bölcsesség beszéde" tehát a Golgota hátterére épül, mert Krisztus „bölcsességül lett nékünk". (1Kor 1,31; Ef 1,8.17) Ha a különféle stresszhatások ide-oda rángatnak, anyagi vagy személyes előnyök megkísértenek bennünket, a bölcsesség beszéde a maga golgotai hátterével emlékeztetni fog bennünket a másfajta értékekre.
A Jakab 3,15-17 kijelenti, hogy van olyan bölcsesség, amely „érzéki, ördögi, részrehajló, képmutató", szemben a felülről való bölcsességgel amely „tiszta, békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal teljes" (az angol fordítás alapján). Krisztus megfeszítését az evilági bölcsesség rendelte el. A bölcsesség igazi szava képessé tesz bennünket arra, hogy fölvegyük a keresztet, és felfedezzük az Istenbe vetett hit által való élet örökkévaló dimenzióit. Ez soha nem azt jelenti, hogy részletesen kidolgozott tervet kapunk kézhez, de megkapjuk az akció alapvető irányelveit.
A bölcsesség nem zabla és gyeplő
A bölcsesség beszéde mindig gyakorlati. Nem a bölcsesség „ajándéka", hanem a bölcsesség egy szava. Az általános értelemben vett bölcsesség mindnyájunk által elérhető tulajdonság, ahogy a Jakab 1,5 beszél róla. Az Úrnak nem áll szándékában arra nézve utasítást adni, hogy mikor hegyezzük ki a ceruzánkat, vagy mit együnk uzsonnára. Jézus soha nem zablával és gyeplővel irányította tanítványait az útkanyarokban. A Krisztusban való szabadság felszabadítja követőit a törvény szerint való életvezetés alól, és Isten az életünk nagy területeit bízza szabad választásunkra és döntésünkre. Megáldja mindazt, amit az Ő nevében sikerül megcselekednünk.
Ezzel szemben nem egy beszámolót találunk a Szentírásban az Istentől jövő útmutatásokról. A bölcsesség beszéde rávezethet, hogy olyasmit tegyünk, ami máskülönben eszünkbe sem jutott volna. Sámuel például megmondta Saulnak, mit kell tennie ahhoz, hogy apja szamarait megtalálja. Az Apostolok Cselekedeteinek könyvét végigkísérik a bölcsesség beszédének megnyilvánulásai. Pál figyelmeztette a hajó kapitányát, hogy ne hagyja a legénységet elmenekülni. Anániást Isten küldte Saulhoz, hogy betekintést adjon neki a jövőjébe. Jakabnak is bölcs szó adatott a szájába, mikor azon a fontos jeruzsálemi konferencián elnökölt, ahol a pogányoknak a zsidó szabályokhoz való viszonyulása kemény diónak bizonyult. Pálnak a bölcsesség beszéde hozta tudomására hogy maradjon Korintusban, mivel Istennek még sok népe van ott.
Nem egyszer hallottam, hogy őszinte prédikátorok előrehívják az embereket, és megfogadtatják velük, hogy minden áldott nap várni fogják Isten szavát. Sokan így beszélnek: „A bölcsesség beszédét várom az Úrtól". Ezek az emberek igazából azt szeretnék, ha Isten hozna döntést helyettük, mert szeretnék lerázni a felelősséget. Isten valóban szól, ahogy szólt a régiekhez is, de soha nem szólt azért, mert bárki ezt elvárta volna Tőle. Isten nem megrendelésre szól! Azok az emberek, akikhez Isten a bibliai időkben szólt, olyan emberek voltak, akik a maguk dolgát végezték. Bárki mondja is, hogy valamit tegyünk meg, személyesen mi vagyunk a felelősek a cselekedeteinkért. Azok, akik csak akkor hajlandók valamit tenni, ha közvetlen utasításokat kapnak Istentől, törvény alatt - de nem „a szabadság tökéletes törvénye" alatt - akarnak élni. Isten azt akarja, hogy felnőjünk, felnőtté váljunk Őbenne, és ne mennyei zsinórokon rángatott marionett-figurák legyünk.
A hívők gyakran feldúltan és nyugtalanul nézegetnek körül, hogy megcselekedték-e Isten akaratát, mintha Isten szép halkan minden reggel elrejtené lakásukban az aznapi teendők listáját, és most az a legelső feladatuk, hogy ezt megtalálják. Ez még nehezebb és elhordozhatatlanabb iga alá veti a hívőket, mint amit az írástudók gyakoroltak, hiszen ők legalább rá tudtak bökni egy-két igehelyre, amit szerintük Isten elrendelt. A miénknél nagyobb bölcsesség úgy jön hozzánk, mint szabad emberekhez, nem pedig sziklába vésett parancsolatként.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
