Több ízben éreztem az életemben, hogy a Szent Szellem beárnyékol engem. Az első alkalommal tizenhat éves koromban. Közép- Mississippiben, egy indián rezervátumban lévő baptista gyülekezetben találkoztam Jézussal. A rákövetkező éjjel megkeresztelkedtem a gyönyörű Szent Szellemben egy Pentecostal Holiness gyülekezetben.
Öt hónappal később éppen imádtam az Egyetlent, aki teljesen méltó erre. A Szent Szellem megérkezett, és újra éreztem, hogy beárnyékol. Az imádás alatt Isten tündöklő fénye szállt le, és én elragadtattam egy látomásban. Nem hallottam már a prédikációt vagy bármi mást magam körül. Ez a gyülekezet elképesztően hangos volt, de mikor az Úr jelenlétét éreztem leszállni rám, a rengeteg hang megszűnt. Megdermedtem, a kezeim fenn a levegőben, aztán Isten hallható hangját hallottam- életemben először és utoljára.
Úgy tűnt, Jézus beszél hozzám, megcsókolta a gyűrűsujjamat a bal kezemen, míg olaj folyt le a karomon. Hallottam, hogy azt mondja nekem: Hozzám jössz. Szolgálónak és misszionáriusnak rendeltelek Afrikába, Ázsiába és Angliába. Ugyanebbe a testhelyzetbe ragadva maradtam három teljes órán át, az Úr előtt térdelve mozdulatlanul, elveszve a látomásban.
Azon a napon sorsom egy új szakaszát fedeztem fel. Mikor Isten nyomasztóan nehéz jelenléte felszállt, darabokra hullottam. Zokogtam és nevettem. Azóta is, több, mint három évtizede ezt a látomást kergetem. Semmi mást nem tettem. Arra mozdultam egyenesen előre, ahova Jézus küldött, mert Ő megsemmisített engem a szeretetével. Az a látogatás úgy megérintett engem, hogy azt mondtam Jézusnak, hogy nem érdekel, mibe kerül.
Elviseltem annak a szégyenét, hogy míg Kaliforniában, Laguna Beachben éltem, egy Pentecostal Holiness gyülekezet tagja voltam. Évekig nem hordtam nadrágot., és nem vágattam le a hajam, mert azt gondoltam, ez nem lenne szent. Abban az időben nem tudtam, hogy nem kell ilyen áldozatokat hoznom, hogy szent legyek- de így tanítottak, úgyhogy ezt tettem. Kész voltam hordozni az ígéretet, mindegy, mibe kerül nekem.
Azok az értékes, gyönyörű emberek a Pentecostal Holiness gyülekezetben megtanítottak engem, hogy örömmel viseljem a szégyent az evangéliumért, és kifizessem az árát. Örökké hálás leszek azért, hogy megtanítottak engem, hogy szeressem Jézust bármi áron.
Amikor éreztem, hogy az Úr beárnyékol engem, akkor belém plántált egy ígéretet. Azon a napon elkezdett növekedni bennem valami- egy elhívás és egy szolgálat. Bár húsz évig tartott, hogy eljussak Afrikába, már a legelső napon a látomás után elkezdtem kilépni a sorsom felé.
Mikor Isten elhívott engem, hogy szolgáljak, addig sosem láttam nőket prédikálni. Nem tudtam, hogy tudnak.Megkereszteltek és konfirmáltam egy formális gyülekezetben, ahol nem voltak női szolgálók. Sosem láttam vagy hallottam női szolgálatról. De én azt hallottam az Úrtól, hogy arra vagyok rendelve, hogy szolgáljak, úgyhogy a rákövetkező nap elkezdtem beszélni bárkinek, aki meghallgatott.
Nem vártam valakire, hogy meghívjon egy konferenciára vagy egy gyülekezetbe, hogy beszéljek. Akkoriban senki nem hívott meg tizenhat éves lányokat, hogy ilyesmit tegyenek, így Alzheimer-kóros betegeket találtam, hogy szolgáljak feléjük.Ők nem emlékeztem arra, hogy jöttem, és nem tudták, mikor mentem. Nem nézték az órájukat. Olyan hosszan tudtam feléjük szolgálni, amilyen hosszan csak vezetésem volt erre.
Drogfüggők felé is szolgáltam. Ott ültem velük és megosztottam velük a jó hírt, míg ők ki voltak ütve. Arra kértem Istent, hogy engedje, hogy kiöntsem rájuk az Ő szeretetét. És bár nekem azt mondták, a nők nem prédikálnak, senki sem próbálta azt mondani, hogy nem lehet szeretni és megszólítani a drogosokat.
Bementem a sötétségbe és bevittem Isten bennem lévő világosságát. Helyeket kerestem, ahol az emberek szomorúak, összetörtek, betegek, haldoklók és kétségbeesettek voltak. Ezt csinálom most már harminchét éve. Az ilyen fajta helyek azóta is a kedvenceim. Észrevettem, hogy az összetörtek és a haldoklók mindig éhesek. Mindig kétségbeesettek. Tudják, hogy szükségben vannak.
“Boldogok a szellemben szegények, mert övék a mennyeknek országa.“
Máté 5,3
Lehet, hogy néhányan közületek prófétikus szavakat hordoztok évek óta, és még sosem léptetek ki, mert túl költségesnek, túl bolondnak, vagy túl lehetetlennek tűnnek. Lehet, hogy nem érzed magad eléggé felkészültnek, vagy félsz, hogy valaki megtudja mit is érzel avval kapcsolatban, amit Isten mondott neked, hiszen aztán felelősségre vonhatnak, hogy Isten beszéde szerint cselekszel-e.
Talán az ígéretei olyan súlyos társadalmi stigmával járnak, hogy nem vagy biztos benne, hogy akarod-e hordozni azokat igazából.
Lehet, hogy túlzott ára van annak, amit Isten beléd helyezett, de ha akarod Őt, azt kell választanod, hogy kifizeted azt. Lehet, hogy egész zsáknyi ígéreted van, de mit fogsz tenni velük? El fogod-e viselni a lehetséges szégyent és teljességre viszed-e, amit Isten beléd helyezett? Könnyű meghallgatni egy nagyszerű prófétikus szót, de ez gyakran költséges és kihívást jelent szülésig vinni azt.
Isten mindnyájunkat gyümölcstermésre rendelt ( l. János 15. ). Ismernünk kell a meghitt együttlét helyét, ahol annyira emészt minket a Szent Szellem, hogy emiatt tápláljuk és védelmezzük azt a magot, amit Isten belénk belyezett. Ki kell lépnünk félelem nélkül és aktiválni az Ő ígéreteit. Ez a közösség Istennel ad kegyelmet és erőt, amire szükségünk van, hogy áttörjünk szenvedésen fájdalmon és kényelmetlenségeken.
Miután az indián rezervátumban találkoztam Istennel, visszatértem Laguna Beachbe, Isten ígéretének a magvával a bensőmben. Minden egyes barátom -beleértve a családomat is-azt gondolta, megbolondultam. Úgy tűnt, mindenkit elvesztettem, aki közel volt hozzám, de én átnyomtam magam, hogy többet kapjak Isten jelenlétéből. Azt mondtam Jézusnak, hogy bízni fogok benne és folytatom a dolgom, hogy kapjak szeretetéből és továbbadjam azt.
Isten embereket keres, akik szívesen látják jelenlétét, hogy szabadon körözzön fölöttük. Mikor Isten jelenléte kering fölötted, az életedben növekvő gyümölcs termés következik be. Ez szükségszerű. Gyümölcsök következnek az Istennel való meghitt együttlétből, és Isten növekvő “terméshozamra hívott el minket. Arra hívott el, hogy olyan emberek legyünk, akik abszolút rabjává lettek Jézus szépségének.
Fordította: Mihályi Dorottya
