Az 1. János levél 2. fejezetében a 18-23. versekben és a 4:1-3-ban az Antikrisztus bizonyos ismertető jegyeit találhatjuk. Először János azt mondja, hogy ők „közülünk váltak ki". Egy antikrisztus a pályafutását Jézus Egyházával való kapcsolattal kezdi, de János úgy folytatja, hogy nem tartoztak közénk, mert akkor velünk maradtak volna. Mégis el kell fogadnunk, hogy az Antikrisztus kapcsolatban lesz az Egyházzal, mielőtt elkezdene tevékenykedni. Nagyon gyakran elmondtam már, hogy a karizmatikus mozgalom nagyon jó helyet kínálna az ő fellépéséhez, mert a karizmatikusok annyira vágynak arra, hogy jeleket és csodákat éljenek át. És sok karizmatikus azt gondolja, hogy valamilyen csoda végeredményben legalizálja azt, amit hirdetnek, vagy ha valamilyen személy szolgálatának az eredményeképpen csoda történik, akkor igaznak kell lennie annak, amit prédikál. De ez óriási tévedés. A Biblia világosan mondja, hogy az Antikrisztus sok csodát fog tenni. Szeretném a következő kérdést intézni hozzátok - én tényleg nem tudom rá a választ - gondoljátok, hogy az Antikrisztus nyelveken fog szólni?
Ha mindenképpen döntenem kellene, akkor igennel válaszolnék. De ez csak az én tippem
Az 1. János 2:21 és 23-ban János egy további ismertető jegyet közöl velünk az Antikrisztusról: „tagadja az Atyát és a Fiút". Nem Isten létezését tagadja, hanem az Atyának és a Fiúnak a kapcsolatát az Istenségben.
Az iszlám például világosan mutatja ezt a jegyet, ők Allahról beszélnek, Istenről, de soha egyetlen muszlim sem fogadná el, hogy Jézus az Isten Fia. A Koránban az áll, hogy Istennek nincs szüksége fiúra. Sok nyugati keresztény elmegy a Közel-Keletre és nagyon könnyen félrevezetik, mert a muszlimok azt mondják: én hiszek Jézusban, mint prófétában, de nem mint Isten Fiában.
Az antikrisztus szellemének egy további jellemzőjét találjuk az 1 János 4:1-2-ben: tagadja, hogy Jézus testben jelent meg. A Messiás hús-vér emberként jött el. Az antikrisztus szelleme ezt sohasem fogja beismerni.
Az 1 János 4:3-ban azt olvassuk, hogy ez a szellem nem akarja megváltani, hogy ki Jézus.
A legelső alkalom, amikor az emberiség történelmében megnyilvánult az antikrisztus szelleme, Jézus bírósági tárgyalása volt. A zsidó nép a legváratlanabb döntést hozta, amikor Pilátus megkérdezte őket, kit engedjen el nekik? Jézust vagy Barabbást? Azt kiáltották ne Jézust, hanem Barabbást! Ez egy teljesen őrült választás volt. Jézus minden emberrel csak jót tett, Barabbás pedig bűnöző, erőszakos ember volt, egy gyilkos. Mégis őt választották. Az egész tömeg egyetértett a döntéssel. Milyen szellem hozta létre ezt a döntést? Az antikrisztus szelleme. Látjátok, ennek nincs semmi köze a pogánysághoz, mert a pogányság semmit sem tud Jézusról. Az antikrisztus szelleme csak ott tud megnyilvánulni, ahol Jézust prédikálják. Ez a Sátán utolsó mozgalma az Evangélium ellen. Tudatos tagadása a Jézusban hozzánk intézett kihívásnak.
Lapozzunk most a 2. Thesszalonika levél 2. fejezetéhez. Ez a fejezet óvja az Egyházat az Antikrisztus felemelkedésétől. Az első három vers elmondja, hogy az Antikrisztus eljövetele meg fogja előzni Jézus eljövetelét. Az Újszövetség görög szövege egy speciális kifejezést használ Jézus újra eljövetelére: parúzia. Ezt a szót rendszerint akkor használják, ha Jézus eljöveteléről van szó. De ebben a részben ugyanez a szó szerepel az Antikrisztus eljövetelére. Így hát két parúzia van: az Antikrisztus parúziája és az igazi Krisztus parúziája. De Jézus parúziája nem következik be addig, amíg előbb az Antikrisztus parúziája meg nem lesz. A harmadik vers az Antikrisztust a törvénytelenség emberének (a törvény ellenségének) nevezi, más helyen pedig a veszedelem (romlás) fiaként említi. Az Újszövetségben csak egyetlen személy van, akit a veszedelem fiának hívnak, Iskariótes Júdás. Vegyük észre, hogy ő egy volt az apostolok közül. Bizonyos ételemben tehát ő előképe az Antikrisztusnak.
Pál világossá teszi, hogy az Antikrisztus parúziája előtt egy másik dolognak, görög szóval aposztáziának kell bekövetkeznie, ami elfordulást, szakadást jelent. Tipikusan vallásos fogalom. Az Újszövetségben csak egyetlen más helyen fordul elő, amikor Pált megvádolják azzal, hogy a Mózes törvényétől való elszakadást, elfordulást tanítja. Az aposztázia tehát a kinyilatkoztatott vallási igazság elutasítása. Pál tehát azt írja, hogy mielőtt a Messiás parúziája megtörténne, be kell következnie a nagy szakadásnak az Egyházban. Az Újszövetség kijelentett igazságaitól való nagy elfordulásnak. Mert mindaddig, amíg Jézus Egyháza megőrzi a rábízott Igazságot, akadályt gördít az Antikrisztus útjába. Így az első dolog, amit Sátánnak meg kell tennie ahhoz, hogy az Antikrisztus eljövetelét előkészítse, az ennek a barrikádnak a lerombolása. Mi ennek az aposztáziának a kellős közepében élünk.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
