Be kell vallanom valamit. Fogalmam sincs, hogyan kell konferenciákat és összejöveteleket előkészíteni. Egyszerűen csak közösségben élek Istennel, és ebből fakad az eredmény. Előkészíteni az életemet a Szent Szellem kiáradására az egyetlen módja az előkészületnek. Mielőtt a mozgalomban bármilyen akciót végrehajtanánk, az Úr kijelenti a stratégiát nekünk. Egyetlen dolog sincs, amit megtennénk, vagy amivel próbálkoznánk, amit ne találnánk meg az Igében vagy az Ő jelenlétében. Nem ülünk le egy digitális tábla elé és vázoljuk fel, hogyan fogjuk elérni a nemzeteket. Ehelyett Isten egy látást adott, hogyan viseljünk gondot egymillió gyerekre.
Mikor Isten először mutatta meg az ébredést, ami Mozambikban történni fog, úgy terveztem, csak néhány százzal több gyerekre kell gondot viselnie a szolgálatnak. Azt gondoltam, ez lesz a legjobb, amit tehetünk, mert nem voltak apáink a számukra, csak anyák, és más fiatal felnőttek. Nem sokkal ezután Isten egy friss stratégiát adott, hogy eszerint a látás szerint járjunk. Szólt hozzánk, és azt mondta, hogy meg fogja érinteni az apák szívét, hogy úgy viseljenek gondot a gyerekekre, hogy a saját otthonaikba fogadják be őket.
Hittünk Istennek, és megjelent egy természetfeletti mozgalom. Azokból a közösségekből, melyek gyülekezeteket tápláltak, sok pásztor szükségben lévő gyerekeket fogadott be. A gyerekek többsége ezeknek a pásztoroknak, özvegyeknek, vagy a közösségek otthonaiban talált gondozást. Nem állítjuk, hogy tökéletes a modellünk. Ugyan követünk el hibákat, de megtesszük, amit Isten adott nekünk, és tanuljuk, hogyan kell járnunk. Egyre több gyereket látunk el minden nap, ahogy keressük Isten szívét Mozambikkal és más nemzetekkel kapcsolatban, megtéve minden erőfeszítést, hogy folyamatosan az Ő jelenlétében maradjunk.
Az igazság az, hogy nem tudunk kilépni, vagy átformálni helyeket Istennek, amíg azt nem hordozzuk, amit az elhívásunk szerint hordoznunk kell. Mikor a jelenlétében élünk, a nemzetek egy emberként kezdenek el megváltozni. Akár egy hatalmas tömeghez küld Isten, akár huszonöt emberhez, arra hívott el, hogy meghatározó légy. Arra hívott el mindnyájunkat, hogy a jelenlétében éljünk, és megálljunk azoknak, amiket Ő tesz elénk minden nap. Isten használni akar minket, de hinnünk kell, és a kijelentések alapján cselekedni, amiket Ő ad nekünk a titkos helyen.
Például Rollandnak és nekem volt egy látásunk, hogy elmenjünk egy nemzethez. De mi történt volna, ha nem vesszük meg a repülőjegyet? Mi lett volna, ha nem akartuk volna letenni az életünket? Ha nem éltünk volna Isten jelenlétében? Ha átadtuk volna ezt a nagyszerű látást a szegényeknek és betegeknek, de nem tettünk volna semmit? Ha nem ültünk volna be a Land Roverbe és nem töltöttük volna azokat a napokat, heteket, hónapokat a megközelíthetetlen falvakba autózva, időnként beragadva a sárba? Ha nem akartuk volna felajánlani annak a víziónak a munkáját sok száz másik embernek? Ha magunknak akartuk volna?
A szívünk tele lehetett volna szép kijelentésekkel, de semmi sem történt volna, ha mi, és az Iris- család nem hittünk volna Benne, és az imáink nem lettek volna megválaszolva.
Hit nélkül, ami tettekben jelenik meg, azokból a víziókból egy sem vált volna valóra a mi életünkben, és a mozgalomban résztvevők életében sem. Muszáj válaszolnunk arra, amit Isten mutat nekünk a titkos helyen - nem csak magunk miatt, hanem azok miatt is, akiket Ő rajtunk keresztül akar elérni.
Fordította: Mihályi Dorottya
