Az áldás alapja az engedelmesség. Hogy egyrészt akarja hallani. Pl. ha az ember engedetlen, akkor nem is akarja hallani, távol akarja tartani az egészet. Ha viszont áldást akarsz, akkor hallgasd az Isten igéjét, ne legyél lusta, ne az legyen, hogy hébe-hóba majd elmegyek a gyülekezetbe, hanem ez legyen az életmódom, hogy hallgatom az Igét, az Igével együtt élek, stb.
A gyülekezetben is olyan barátok kellenek, akik ebben ösztönöznek. Ha én az Úr útján akarok járni, akkor olyan barát kell, aki ebben segít. Az olyan barátságok nem használnak semmit, akik azt mondják, hogy “annyi szép dolog van a világon, ne legyél már ilyen vaskalapos, stb”.
Az eredeti azt mondja, hogy “hallgatván hallgatsz”. Nem csak az egyik fülemen be, a másikon ki, hanem aktívan odafigyelve. Van olyan, hogy az ember szellemmel olvassa a Bibliát, nem a betűre kíváncsi, hanem így szívja magába, és engedi magába az Igét, és akkor az Ige bejut az emberbe. Az Úr nem elégszik meg felszínességgel, hanem azt akarja, hogy beszivárogjon az emberbe, és az ilyen beszivárgás hozza meg az áldást.
Az a jó, ha az embert elkapja az Ige utáni vágy, és utána így “habzsolni” kezdi, nekiáll, és elolvas mondjuk 10 fejezetet. És akkor megáldja az Úr az embert, mert szellemébe jut az Ige. És akkor jön az, amit mond az Ige, hogy feljebbvalóvá tesz az Úr, és rád szállnak az áldások. Az áldás ezekre az emberekre jön, akik valóban komolyan veszik, és befogadják Isten Igéjét. Áldott lesz ő maga, a munkája, a családja is. Ennek egyszerű módja van, hallgatni kell Isten Igéjére.
Németh Sándor
