2011. november 14., hétfő

Scofield: Zsoltárok könyve

A Zsoltárok címszó a görög psalmos szó fordítása, olyan költeményt jelent, amelyet zeneszerszámok kíséretében énekelnek. Ez a görög szó az ÚSZ-ben az 1Kor 14,26; Ef 5,19; Kol 3,16-ban fordul elő. A könyv héber címe Széfer Tehillim, ami azt jelenti: Magasztalások könyve.

Hetvenhárom zsoltárt Dávidnak tulajdonítanak, tizenkettőt Asáfnak (50; 73-83), kettőt Salamonnak (72; 127), egy Mózes éneke (90), egy Etán tanítása (89), tizenkettőt Kórah fiai írtak, akik a lévita énekesek családjába tartoztak (42-49; 84; 85; 87; 88). A zsoltárok azokat a megfigyeléseket fejezik ki, hogy Isten mit cselekedett a múltban, mit fog cselekedni a jövőben, és rámutatnak, milyen nagy szükség van Istenre a jelenben, felismerték föltétlen hatalmát és jóságát.

A zsoltárok egy része a teremtést dicsőíti, mások történelmi eseményekről szólnak; különösen a Zsolt 104-106 történelmi jellegű. Ez a szakasz a teremtéssel kezdődik és Izráel fogságba vitelével végződik. A történelmi zsoltárokhoz sorolhatjuk még azokat, melyek kizárólag Jeruzsálem városa és a templom dicsőségét éneklik a múltban és a jövőben (főként a 48; 84; 122; 132). Hét zsoltárt bűnbánó zsoltárnak (6; 32; 38; 51; 102; 130; 143); tizenötöt a zarándokok zsoltárának neveznek (120-134). A legismertebb hálaadó zsoltár a 136., az Isten Igéjéről szóló nagy zsoltár a 119; és az ún. Halleluja zsoltárok (néha „Halléi"-nek is mondják) a 111-113 és a 115-117. A Zsolt 90 az ember gyöngeségét állítja szembe Isten dicsőségével; Isten védő gondviselését tárja elénk a Zsolt 91.

A zsoltárok sok próféciát tartalmaznak a Messiásról: olvasunk Krisztus szenvedéséről (22; 69), Krisztusról mint királyról (2; 21; 45; 72), az Ő második eljöveteléről (50; 97; 98), és a rövid Zsolt 110 Krisztust, mint Isten Fiát és mint a Melkisédek rendje szerinti főpapot írja le, ezt a zsoltárt az ÚSZ gyakrabban idézi, mint az ÓSZ bármelyik fejezetét. A zsoltárokat 186 esetben idézik az ÚSZ-i írások.

A Zsoltárok könyvét általában öt részre osztják, mind az öt könyv Isten magasztalásával fejeződik be:
I. Zsolt 1-41.
II. Zsolt 42-72.
III. Zsolt 73-89.
IV. Zsolt 90-106.
V. Zsolt 107-150.